Sajnos lassan teljesen kikopnak az egykori prototípus és egyedi Ikarusok a menetrend szerinti forgalomból; a napokban hivatalosan is törölte a forgalmi állományából a csak egyetlen példányban készült Ikarus 438-ast a Volánbusz, de a jármű egy ideje már egyébként sem közlekedett.

Vadonatúj korában, a gyárudvaron. A második ajtó elhelyezkedése nem a legszerencsésebb, de muszáj volt előrébb hozni, hiszen az MAN motornak éppen a másik oldalon vannak a hengerei, mint a Rábának, így beleértek volna a lépcsőfeljáróba (fotók: Ikarus-archív)

Sokszor, sokan megírták már, hogy a 400-asok sajnos nem tudták megismételni a legendás 200-as széria sikereit, pedig voltak erre irányuló kísérletek, az egyik ilyen volt az Ikarus 438.

A busz tulajdonképpen egy öszvér: 435-ös, vagyis ahhoz hasonlító karosszéria egy 283-as padlóvázon. 1996-ban született, olyan elvek mentén, hogy ha a 200-as széria a keleti blokkban még mindig ismert és kedvelt, akkor biztos lesz igény egy olyan buszra is, ami ezeknek a műszaki alapjain nyugszik, de már korszerűbb hatású karosszériával bír. Ha pedig az üzemeltetők megbarátkoztak ezzel a diszkréten modernizált típussal, akkor hamarosan áttérnek majd az „igazi” 400-asok vásárlására is.

A legfőbb különbségek a 435-öshöz képest: a magasabb padlószint miatt magasabb az egész karosszéria, a hátfal nem nyitható (mert minek), illetve jól látszik, hogy a B tengely külső bolygóműves, míg a C szabadonfutó

Az ötlet akár még jó is lehetett volna, de sajnos nem jött be: az Ikarus 438-as elsődleges célpiacai, vagyis a szovjet utódállamok később vásároltak ugyan pár száz 415-öst és 435-öst, de egészen a gyár bezárásáig a hagyományos 200-asokra mutatkozott nagyobb igény, az öszvér pedig senkinek nem kellett.

Az emberek többsége ebben az állapotában ismeri a buszt: a Volánbusz helyközi forgalomra szánta, így a második ajtót eltüntették (a helye azért látszódik, ha jobban megnézi az ember), illetve megkapta a jellemző volánsárga színt is (fotó: Bohus Dávid)

Az egyetlen 438-as tehát a kinti próbafutásokat követően hazakerült, egy ideig munkásszállításra használta az Ikarus, majd 2000-ben eladták a Volánbusznak, ahol már sárgán kezdte meg a pályafutását, a második ajtaját is befalazták. A motor és a sebességváltó maradt az eredeti; MAN 2865 LUH 05 típusú Euro I-es dízel, illetve ZF 4HP 500 típusú négyfokozatú automata.

Az Ikarus 400-as típuscsaládban ez volt az egyetlen húzócsuklós jármű.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!