Egyszeri, kivételes – maga a légitársaság is így jellemezte járatát, ami kétségkívül világrekordot jelent, ha nem számítunk más, különleges és egyedi járatokat (például a Qantas Project Sunrise 16 ezer kilométernél hosszabb repüléseit), és ha csak a kilométerek számát vesszük, nem az időtartamot. Eszerint tehát az Air Tahiti Nui Boeing 787-9-ese március 15-én helyi idő szerint 02.45-kor szállt fel a Tahiti International repülőtéren, majd kelet felé repülve, 15 ezer 715 kilométer megtétele és 16 óra 30 perc után landolt Párizsban a Charles de Gaulle légikikötőben. Ami mindenképp igaz: ez lett a világ leghosszabb nonstop belföldi járata, a francia tengerentúli területek egyikéről Franciaországba.

A történet mögött az húzódik, hogy a Trump elnök által bejelentett belépési tilalom az Egyesült Államok részéről szigorúbb szabályozást jelent, mint a hasonló európai intézkedés. Vagyis nem amerikai, illetve schengeni állampolgárok nem vehetik igénybe az Egyesült Államok egyetlen repülőterét sima, airside-tranzitálásra sem, tehát még egy olyan gép utasainak is ki kell szállniuk, és át kell esniük a formális, és most különlegesen szigorú érkezési eljáráson, amely csak üzemanyagért száll le, és aki nem felel meg a feltételeknek, az nem folytathatja útját: vagyis a francia állampolgárok sem.

(fotó: Air Tahiti Nui)

A „normális” időkben három légitársaság repülte kaliforniai közbülső leszállással a Papeete–Párizs-járatot. A French bee A350-ese San Franciscóban szokott vételezni üzemanyagot, mielőtt tovább megy innen vagy nyugatra Tahiti, vagy keletre Európa felé, a belépési tilalom óta ez a cég a karibi Guadeloupe Pointe-à-Pitre repülőterén hajtja végre a közbülső leszállását, ami 750 tengeri mérföldnyi tekintélyes pluszt jelent, viszont megvan az az előnye is, hogy ez is tengerentúli francia terület, mint Francia-Polinézia.

Az Air France másképp oldotta meg a helyzetet, nem biztos, hogy ez a leggazdaságosabb: marad a részéről az eddigi leszállás Los Angelesben, de a 777-200-assal repült járatra kizárólag amerikai állampolgárokat illetve tartózkodási engedéllyel rendelkezőket engednek felszállni, mások, illetve olyanok, akik az elmúlt két hétben érintették a schengeni övezetet, nem vehetik igénybe a járatot.

(Flightradar24)

Az Air Tahiti Nui rekord-járata, az amerikai tilalom bevezetése után közvetlenül, feltehetően kényszermegoldás volt, és gyanítható, hogy marketing-értéke több lehetett, mint amibe maga a repülés került. Nincs adat róla, de gyaníthatóan csakis a szokásosnál jóval alacsonyabb töltöttséggel repülhette meg a járatot még a hosszú távokra tervezett 787-9-es is, ráadásul a vonalat kelet felé könnyebb hátszélben abszolválni, a kedvező – nyugat-keleti irányú - magassági áramlások segítik a gépeket, Párizs felől nyugatra repülve azonban már tényleg szükséges a közbülső leszállás.

Ennek megfelelően a továbbiakban az Air Tahiti Nui is landolt és landolni fog üzemanyagért, az egyik irányban repülve Guadelopue, Pointe-à-Pitre lesz a közbülső leszállás helyszíne, a másik irány szerint, a Kanadában is elrendelt zárlat ellenére nemzetközi járatok előtt nyitott Vancouver. A kanadaiak ugyanis, az USA hatóságaival ellentétben, engedik az egyszerűsített tranzitot..

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!