A rengeteg program után, amely túllépte a határidőket és a költségkereteket, most úgy tűnik, legalábbis az illetékes nyilatkozata szerint, hogy épp a legmagasabb szintű technológiát képviselő új típus fejlesztése ígérkezik kereten belül és időben megvalósulni. A világ legdrágább harci gépe, a B-2A csupaszárny, alacsony észlelhetőségű, nagy hatótávolságú stratégiai bombázó váltótípusának első példánya a légierő vezérkari főnökhelyettesének bejelentése szerint meglepően hamar, 2021 decemberében, vagyis alig több, mint két év múlva végrehajtja első felszállását.

A Northrop Grumman egyetlen fantáziaképe: külsőre is hasonlít a B-2-eshez

Sőt, a légierő ügyeivel megbízott államtitkár, Matthew Donovan azt is elmondta, honnan hová vezet a gép első útja. Ami nem túlságosan nagy meglepetés: a B-21-est ott építik, ahol elődjét, a B-2-est, a Northrop Grummann csarnokában, a kaliforniai Palmdale-ben. A gyártás már most is zajlik, és a prototípus innen az Edwards légitámaszpontra repül, ahol a reaktivált 420-as repülőteszt-század fogadja és dolgozik vele, vagyis ugyanaz az alakulat, amely az elődjével is foglalkozott. (Júliusban volt egyébként harminc éve, hogy az előd először repült, természetesen ugyanezen az útvonalon.)

Noha a program technikai részleteiről gyakorlatilag semmit nem árultak el, annyi valószínűnek tűnik, hogy a bevált sárkányszerkezeten és a repülésvezérlési rendszereken sokat nem változtatnak: a gyártó egyetlen nyilvános ábrázolása ugyanazt a  csupaszárny konstrukciót mutatja, mint amilyen a B-2-es, és mint ami eddig nagyonis bevált. A bombázó hangsebesség-közeli tartományban repül olykor elképesztően hosszú bevetéseket, a rekord eddig 44 óra volt. A „lopakodót” 1999, a koszovói háború óta, szinte valamennyi olyan konfliktusban élesben használták, elsősorban precíziós fegyverek használatával, amelynek az USA érintettje volt. A  legyártott 21 példányból egyetlen egyet vesztettek el Guamban, egy banális műszerhiba (Pitot-cső) miatt. A típus irdatlan gépenkénti költségei pedig abból adódnak – példányonként két milliárd dollár – hogy keveset gyártottak belőlük, tehát a fejlesztés költségei kevés példánynon oszlottak meg.

1988, az előd, a B-2 első repülése<br>(fotók: US Air Force)

A B-21-es a B-2A-hoz tehát hasonló, de annál kisebb gép lesz, természetesen modernizált rendszerekkel, de a hasonlóság egyben csökkenti a tervezési buktatók kockázatát és magyarázza, hogy a típus első példánya ennyire hamar a levegőbe emelkedhet. A tervezett gépenkénti ár 500 millió körüli lesz, vagyis a B-2-esekének negyede, a gyártási szám pedig jóval magasabb lesz, 80-100-tól 145 példányig.

A B-2A a Spirit nevet kapta, a B-21-es neve Raider lett, szabad fordításban: „Támadó”, mégpedig a Doolittle Raid, vagyis ama támadás emlékére, amit Pearl Harbour után Doolittle ezredes vezetésével hajtottak végre a Hornet hordozó fedélzetéről induló B-25-ös Mitchell bombázók Tokió ellen. A névadást az egykori támadás egyetlen, akkor életben lévő résztvevője, Richard E. Cole jelentette be még 2016-ban, a veterán pilóta idén tavasszal hunyt el.

Az új bombázó első áldozata: kisorolják a Lancert?

A fejlesztés érdekes mellékszála, hogy a B-21-es kézzel fogható közelsége a jelek szerint meghatározza a légierő egy másik fontos típusának a sorsát. A variaszárnyú szuperszonikus  B-1B Lancert egy hír szerint alkalmassá akarják tenni nagyobb méretű hiperszonikus fegyverzet hordozására, vagy a külső felfüggesztési pontok átépítése, vagy a belső bombaszekrény megnagyobbítása révén. Más hírek szerint azonban a B-1B-k fenntartási költségeit inkább a B-21-es programra csoportosítanák át, annál is inkább mert ezek az eredeti változatukban a nyolcvanas évek óta szolgáló gépek egyre kisebb számban hadra foghatók és üzemeltetésük egyre költségesebb.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!