Jubileumi év volt a 2017-es, huszonöt éve alakult a Goldtimer Alapítvány – fogalmazott a következő interjú előtt kicsit óvatosan Hajdú Károly, repülőkörökben ismert nevén: Fedő, fogalmazhatott volna ugyanis egyes szám első személyben, hiszen ő maga volt az alapító. Mi történt az elmúlt évben, mi várható 2018-ra – a történet megidézése a gondos olvasónak egyben annak megértését is lehetővé teszi, hogyan maradhat fenn egy elhivatottakból álló remek intézmény az élő repüléstörténet jegyében, a nem mindig kedvező hazai körülmények között.

Az alapító atya és kedvenc gyermeke, a Li-2-es

– 1992-ben eljutottunk odáig, hogy most már itt is kéne csinálni valamit, hogy legyen nekünk is valami a régi repüléstörténelemből. Az Air Service-nél már volt egy csapat Takács Laci vezetésével, akik elkezdték már ezt a munkát, de 1992-ben már lehetett látni, hogy föl fog borulni a cég, ami 1994-ben meg is történt. És hogy a gépeket megmentsük, ezért csináltam ezt az alapítványt, mert külföldön láttam, hogy mennyire vigyáznak az értékeikre a különböző országok repülős népei. Mint civil szervezetet, lehet támogatni, lehet szerezni most már 1 százalékot, és ebben a legegyszerűbb ez a forma, ha nem gazdasági tevékenységet végzünk, vagyis elég sok mindent el lehet érni ezzel az alapítványi felállással.

– Annyit biztosan elért a csapat, hogy huszonöt éven át fenn is maradt, ez önmagában is sikeres működés.

– Igen, és úgy néz ki, hogy hála istennek még azért virágzunk most is.

– Lássuk 2017-et! Kezdjük azzal, hogyan érzitek magatokat Budaörsön, azután, hogy megváltoztak a szervezeti viszonyok?

– Átvette a FlyCoop az üzemeltetést, és minek utána ez egy repülős cég, bízunk abban, hogy továbbra is ugyanolyan lelkesedéssel viszi tovább a repülőteret, mint ahogy most működik. Mostanra, fél év alatt egy csomó mindent össze tudott hozni. Például csináltak egy olyan vasvázas kishangárt a nagyhangáron belül, ami fűthető, négy gép befér, mi is ott tudjuk most a Po-2-est nagyjavítani.

Előtérben a Po-2-es, még a szárnyát kell befejezni (fotó: Sztraka Ferenc)

– Ez annyit jelent, hogy az eredeti helyetekről, ahol eddig láttunk benneteket dolgozni, ki kellett költöznötök?

– Sajnos igen, mert olyan magas volt a bérleti díj, hogy közösen fizettük ugyan, de azt a helyet már nem tudtuk fenntartani. Átköltözünk a másik hangárba, ugyanúgy fizetünk ott is, viszont a Körépületbe tudtuk az irodát fölvinni. Januárban kezdjük rendbe rakni, már megvolt a festés, a parkettázás: azért ez nagyon autentikus lesz. Ott leszünk a teraszon, a repteret látjuk, ami 1937 óta üzemel. És nekünk fontos a kapcsolódás Budaörs múltjával, ugye tavaly mi ünnepeltük meg csak a repülőtér fennállásának nyolcvanadik évfordulóját.

– Méltó eredeti helyszín lesz az eredeti gépekkel foglalkozó Goldtimernek…

– Igen, a Körépületnél fogjuk tudni üzemeltetni a Li2-est, ott fogadjuk az utasokat majd az épületben, biztos, hogy romantikusabb, szebb és jobb lesz.

– Voltak korábban terveitek, hogy valahol a repülőtér északi oldalán építetek magatoknak egy külön hangárt.

– Terveink most is vannak, ez is létezik. Ha netalán tudunk valamit összehozni a Közlekedési Múzeummal, és hajlandók esetleg finanszírozni valamennyit ebből, jó lenne egy olyan hangár, ahol a repülőgépeket tudnánk javítani, a muzeális gépeket felújítani, de majd meglátjuk, kapunk-e támogatást.

A Körépület, az autentikus helyszín

– A Közlekedési Múzeum vezetőjének, Vitézy Dávidnak néhány hete megjelent egy alapos közleménye az intézmény jövőjéről, elhelyezéséről, amiben ugyan a repülési gyűjteményt egyáltalán nem említette, viszont az iho.hu rákérdezett. Ebben a kiegészítésben Vitézy a repüléstörténeti gyűjtemény kapcsán csak a Ferihegyi Aeroparkról beszélt, mint amellyel a múzeum együttműködik.

– Majd meglátjuk, attól függ, hogyan döntenek. Mi ebben maximum végrehajtók lehetünk. Ha nem lesz ilyen együttműködés, akkor belenyugszunk abba, hogy így döntöttek, csináljuk tovább a dolgainkat, próbálkozunk, mindig fel-felújítunk egy-egy repülőgépet.

– De ha jól értem, a ti távlati terveitekben úgy szerepelt volna, hogy ha építkeztek az északi részen, akkor lenne egy olyan oldtimer központ, ahol a repüléstörténeti gyűjtemény is jelen lehetne, meg a Goldtimer is együtt.

– Lehet, hogy meg lehetne osztani az anyagot. Ha odakerül Ferihegyre az egész, az nagyon pozitív, nincs ezzel semmi probléma, csak ott egy Cimborát biztos, hogy nem lehet vontatni például, nem lehet élőben, repülés közben bemutatni gépeket. Kiállítási tárgyként jó helye lenne, de működőképes bemutató részt csinálni nem lehet. Ott nem repkedhetnek kisgépek a mostani nagy forgalom mellett. Meg nem is érdemes. Mindenhol kisebb repülőtereken vannak ezek az alapítványi oldtimer-gépek, a nemzetközi repülőtereken csak bemutató-jelleggel repkednek, néha-néha.

Kell a Gerlének egy erősebb motor

– Lássuk a gépeket, a PO-2-esetekből 2017-ben nem sokat láttunk...

– Igen, de nem a géppel volt gond, hanem az emberi hozzáállással. Elvittük a repülőgépet Nyíregyházára, hogy ott fessék, javítsák, nem sikerült a munka, a minőségét nem fogadtuk el, úgyhogy megegyeztünk velük, hogy elhozzuk a gépet, és átvittük egy másik céghez. Most már csak a szárnyak festése van hátra, és idén áprilisra egyben lesz a repülőgép. Egy évet késtünk vele, ez főképp anyagi kiesés, mert azért több millió forintot termelt a gép minden évben, nagyon szerették mindenhol, nemcsak Magyarországon, hanem Európában sokfelé. De ez az év kimaradt, amit megpróbálunk behozni.

Viszont a jó hír az, hogy a Li-2-es sokkal többet repült, mint 2016-ban, vagy előtte, így mínuszban nem vagyunk. A gép most a hangárban pihen, kap új fékpofákat, másfél hónap alatt nagyjavítani fogjuk a fékberendezést, utána repkedhet tovább. A motorcsere megvolt két éve, nagyon jól sikerült a nagyjavítása, a kaposváriak nagyon jó munkát végeztek, még évekre megvan a motoridő.

Már most van több meghívásunk: Lengyelországba, Szlovéniába, a berlini ILA-ra is meghívtak bennünket április végére. Viszont, amire nagyonis számítunk, kapcsolatban vagyunk a normandiai partraszállás emlékünnepségének szervezőbizottságával, huszonhét DC-3-as és C-47-es jelentkezett a hetvenötödik évfordulóra. Ez lesz talán az utolsó nagy kötelék Európában. Képzeld el, amikor Angliából 25–30 gép egyszerre átkel a La Manche fölött, már most borzong az ember.

Tulcea, 2017: a Li-2-es és a világbajnok

– És a sok DC-3-as és C-47-es között ott repül a Li-2-es is.

– Igen, harmadikok vagyunk a listán, akiket meghívtak, ez is ok a büszkeségre. Az utolsó ünnepi kötelékrepüléskor mindenki velünk akart ugrani, mert volt két olyan pilcsi, aki ugratott ejtőernyőst, értettek hozzá, profik voltak.

– A korábbi beszélgetéseink során felbukkant egy izgalmas projekt lehetősége: magyar gyártmányú Jak-18-as behozatala a lengyelektől.

– Most tárgyalunk a Jak-18-as ügyében a Közlekedési Múzeummal. A lengyelek elég nyitottak rá, mert nekik van három Jak-18-asuk, abból egy üzemel, egy javítás alatt van, és egy van a raktárban. Ezt a raktárban lévőt megnéztük, lefotóztuk, igen jó állapotban van a gép, magyar feliratok és műszerek vannak benne.

– Akkor tehát ahhoz, hogy azt ideadják a lengyelek a másikért, a budapesti múzeum gépét kellene nektek rendbe hozni először?

– Ami nem lesz repülőképes: annyira kéne rendbe hozni, hogy kiállítható legyen, és ezért kapnánk meg azt a raktárban lévő példányt, amit repülőképessé tennénk.

2018-ban is várja a régi repülés szerelmeseit Budaörs és a Goldtimer alapítvány

– A Gerlével is akadna tennivaló.

– A Gerlében kicsit gyengébb a kelleténél a 100 lóerős motor, ami egy 90 kilós utassal már nem tudna biztonságosan műrepülni. Felvettük a kapcsolatot a csehekkel, olyan horribilis árat mondtak a 140 lovas motorra, hogy ez megfizethetetlen. Viszont épp ezekben a percekben kaptunk egy másik cégtől ajánlatot, úgy látszik, mégis lesz erősebb, beépíthető motorunk a géphez.

– A többi géppel kapcsolatban mit tudsz mesélni?

– Minden szépen működik, várják a tavaszt ugyanúgy, mint mi. Egymás mellett van a Kánya meg a Gerle, a Po2-esnek a felújítása folyik, Bobák Gyuri nagy lelkesen csinálja, és külön öröm, hogy tavaly visszatért hozzánk a nagyjavított Vöcsök is.

– 2017-ből melyik pillanat volt a legemlékezetesebb, legszebb a számodra?

– Most voltunk először Romániában, Tulcea közelében egy sportrepülőtéren, elég nagy repülőnap volt. Egy Jak-52-es hármas kötelék állt be mellénk füstölőkkel, és együtt repülhettünk egy volt világbajnokkal is. Jurgisz Kairys palástorsókkal repülte körbe a Li-2-est, ilyen még nem történt velünk...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!