Október végén Budapest és Mohács között közlekedett a Vöcsök III. nevű szárnyashajó. A távirati iroda fotóriportere a mohácsi indulásnál, valamint Dunaszekcső és Szekszárd közelében fotózta a szárnyast.

Indulás Mohácsról. A képre kattintva galéria nyílik (fotók: MTI/Sóki Tamás)

A Mahart honlapja szerint a közepes befogadóképességű, 2007. év első hónapjaiban felújított Vöcsök típusú szárnyashajó kényelmes utastereivel (a középső, új oldalablakokkal felszerelt utastérrel és a panorámaablakokkal ellátott orrutastérrel) az igazi szárnyashajó-érzést nyújtja: 60 kilométer/órás menetsebesség, a hullámok játéka. A fedélzeten büfé üzemel, a hajó hátsó részében női és férfi mosdó található. Az utastér jobb légcseréje, illetve szellőztetése érdekében, az első utastérbe egy elszívó és egy befújó ventilátort építettek be, a középső utastérbe pedig két elszívó és négy befújó ventilátor helyeztek el. A komfortérzet növelése érdekében, az újonnan kábelezett utastérben tizenkilenc korszerű 2×18 W teljesítményű fényforrás világít. Az új hangosítási rendszerrel tizenkét hangszórót, két 50 W-os passzív hangerő szabályozót szereltek föl, valamint egy mikrofont. Az első utastérbe LCD monitort, a középső utastérbe – a korábbi „fényjelzős térkép” helyére – LCD tv-t és két LCD monitort szereltek föl. A hajó orrába épített nagylátószögű kamera képei és a GPS helyzetjelző rendszer adatai az LCD képernyőkön keresztül tájékoztatják az utasokat. Az utastéri asztalokhoz számítógépes csatlakozókat és konnektorokat is szereltek. A négy kétszemélyes és három háromszemélyes üléseknek kartámja, lábtartója és asztala is van.

A közepes méretű Voszhod-2 folyami és folyam–tengeri személyszállító szárnyashajókat 1973/76 és 1992 között gyártották az ukrán Morje hajógyárban. Összesen százötvenhat készült a típusból, amelynek továbbfejlesztett változatát a Voszhod-2M-et ma is gyártják.

A típus sebessége 33,5 csomó (62 kilométer/óra). Szállítható utasok száma kiviteltől függően 71–77 fő. Személyzete öt fő.

Alkalmazói Oroszország és a szovjet utódállamok, Kanada (7 hajó), Vietnam (2–4 hajó), Magyarország (4 hajó), Malajzia, Szlovákia (1 hajó), Hollandia és más országok.

A Mahart Voszhod-2 típusú szárnyashajói közül Vöcsök I 1977-ben állt üzembe, 2003-ig szállított utasokat, a Vöcsök II 1986-tól, Vöcsök III és Vöcsök IV 1987-től lehet utazni.

 

A Vöcsök III. műszaki adatai
  • Típus: Voszhod-2
  • Építés helye és éve: Szovjetunió, 1986
  • Felújítva: Magyarország, 2007
  • A hajó hossza: 27,6 méter
  • A hajó szélessége: 6,2 méter
  • Merülés bemerülve: 2 méter
  • Merülés szárnyakon: 1,1 méter
  • Vízkiszorítás üresen: 21,00 tonna
  • Vízkiszorítás teljes terhelésnél: 29,65 tonna
  • Üzemanyag: 1400 kilogramm
  • Ivóvízkészlet: 130 liter
  • Főmotor típusa: Zvezda M401-A2
  • Főmotor jellege: 12 hengeres TD
  • Főmotor hengerűrtartalma: 62 400 köbcentiméter
  • Üzemi teljesítmény: 1500 1/perc
  • Maximális teljesítmény: 1600 1/perc
  • Utazó sebesség: 60 kilométer/óra
  • Maximális sebesség: 66 kilométer/óra
  • Hatótávolsága: 460 kilométer

 

Ha madár és nem hajó

A Wikipédia szerint a vöcsökfélék (Podicipedidae) a madarak osztályának vöcsökalakúak (Podicipediformes) rendjébe tartozó egyetlen családja. Hat nem és huszonkét faj tartozik a családba. A Sibley–Ahlquist-féle madárrendszertan szerint a gólyaalakúakhoz tartozik. A vöcsökfélék szinte minden kontinensen megtalálhatóak, kivéve az Antarktiszt. Különösen kedvelik a sekély, homokos aljú tavakat, ahol nincs áramlás. Kevésbé gyakran lehet látni lassú folyású folyóknál is. A szaporodási időszakban egyes fajok láthatók a tengeren is. Több faj is kimerészkedik a tengerre, de nem mennek távol a parttól. Legjobban a búvárfélékre hasonlítanak. Lábuk hátul ízesül, így törzsüket nagyjából függőlegesen tartják. Úszó és bukó madarak. Nappali madarak, de néha éjjel is aktívak. A legtöbb faj magányosan vagy párban él. Télen általában kisebb csapatokban vannak. Vízi rovarokkal és halakkal táplálkoznak. A búvárkodás során néha a madarak egész teste a víz alá kerül; ugrásukkal minél meredekebb szögben buknak a víz alá, annál mélyebbre jutnak. A nagyobb fajok általában 10–40 másodpercig maradnak víz alatt, de képesek 1 percig is, legfeljebb 3 percig. A kisebb fajok kevesebb ideig maradnak a víz alatt. A mélység általában 1–4 méter. A szaporodási időszakukban monogám párokat alkotnak. A Podisceps nembe tartozó legtöbb faj általában násztánccal hódítja el párját. A fészekrakás a szárazföldön történik, de a vízparton. A fészket mindkét szülő készíti vízinövényekből, ágakból és levelekből. A fészkek átmérője 30–50 centiméter, nagyon ritka esetben akár egy méter is, de ez függ a körülményektől és az építőanyag mennyiségétől. A fészekaljuk általában 2–7 tojásból áll. Egy évben maximum három fészekalj van, de általában egy vagy kettő. A tojásokon mindegyik szülő kotlik, a kotlás időtartama általában 20–30 nap. A fiatalokra jellemző a csíkos mintázatú tollazat. Mikor hideg a víz, a szülők általában a hátukon szállítják a fiókáikat. Mivel a tolluk a XIX. században igen népszerű lett, elkezdték vadászni őket, így számuk csökkent. Ám a XX. században a védelmükre keltek, és a számuk ismét megnövekedett. Napjainkban a madarakat veszélyezteti a vizek szennyezése és a hajók. Az emberi tevékenység más módon is veszélyezteti a madarakat: a mesterséges világítás miatt szilárd felületeket nézhetnek vízfelszínnek, és ily módon bukórepülés közben összetörik magukat.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!