A légikikötők révkalauzai

iho/repülés   ·   2012.05.03. 19:00
cim1

Gyerekkori reptéri élményeimben, talán érthető mód, ők szerepelnek elsőrendű figurákként, nem a pilóták! A pilótákból nem sokat láttam. Viszont ott voltak azok a különleges egyenruhás alakok, akiknek intésére szemlátomást engedelmesen indultak, vagy álltak meg a gépek. És mekkora élmény volt látni, ahogy egy hatalmas madár, világító fényszórókkal egy aprócska autót követve gurul engedelmesen egyre közelebb és közelebb... Az, hogy „follow me”, gyaníthatóan az első angol nyelvű kifejezés volt, ami az agyamba vésődött.

Sok évvel később kezdtem megtanulni a mágikus figurához kapcsolódó szakszavakat: előtérügyeletes tiszt, repülőtérfelügyelő, marshaller. A film, amit most közreadunk, váratlanul került elő, Pál Gábor jóvoltából, akivel megszállott Malév-makettesként ismerkedhettünk meg korábban.

A főszereplők egyike, a film forgatókönyvének készítője, Nagy József, sok éven keresztül a reptérfelügyeleti osztály vezetője, vagyis a reptérfelügyelők főnöke volt, 2005 óta nyugdíjas. Ő volt a leginkább meglepve, hogy ez a film előkerült: most csak annyit mondott, hogy az újonnan belépők oktatására használták, és megígérte, hogy a későbbiekben megosztja az iho/repülés olvasóival emlékeit, élményeit.

Addig is nézzük együtt ezt a remek mozit, az olykor kissé túlfüstölgő „Follow me”-Wartburggal, a féktuskókkal érkező Barkasszal, a pushbackkel, a 134-esekkel és 154-esekkel, sőt, egyszer felbukkan egy Il-18-as, aztán a külföldiek 727-esei, DC-9-esei, meg az egész egészségesen nyüzsgő ferihegyi kavalkád, egy feltörekvő és ígéretesen perspektívikus reptér. És azok a bizonyos integető férfiak, akiket oly találóan nevez a film a légikikötők révkalauzainak.

Kapcsolódó hírek