Az ICAO (International Civil Aviation Organization; Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet) 1944. december 7-én született Montreal székhellyel. Ennek az eseménynek 50. évfordulóján, 1994-ben mondta ki a szervezet, hogy december 7. lesz a nemzetközi polgári repülés napja.

Chicagói konferencia, 1944. november. Balról jobbra: A. M. Burden, a légi forgalom helyettes titkára; L. Welch Pogue, polgári légügyek tanácsa; Alfred L. Bulwinkle; Jodiah W. Bailey szenátor; Adolph A. Berle helyettes államtitkár, elnök; Owen Brewster szenátor; Edward Warner; Charles A. Wolverton; Fiorella H. La Guardia

A globális ünnep lényege, hogy világszerte tudatosítsák a nemzetközi polgári repülés fontosságát, valamint az ICAO szerepét a biztonság, hatékonyság javításában, a nemzetközi légi szállítás szabályozásában.

Az ICAO az ENSZ szakosított szervezete, amely nemzetközi normákat, szabályzókat állít fel a biztonság, a hatékonyság érdekében, a nemzetközi légi forgalom megkönnyítésére és koordinálására a tagállamok között. Az ICAO-nak ma 191 tagországa van, legutóbb ősszel Dél-Szudán csatlakozott.

A szervezet időről időre ajánlásokat publikál, ezek foglalkoznak a repülésben részt vevő személyek alkalmasságának normáival, a repülőgépek légi alkalmasságának kritériumaival, a légi navigációs és repülési eljárások egységesítésével, a repülőgépek karbantartásával, a kutatás és mentés, az események kivizsgálása előírásaival, bármiféle olyan kérdéssel, amely a polgári repüléssel összefügghet.

Az ICAO rendszeresen indít programokat a polgári repülés különféle problémáinak megoldására. Nemzetközi konferenciákat szervez a legaktuálisabb kérdésekről, például legutóbb a géppel leolvasható személyi adatokról, a biometrikus azonosítókról és a repülőtéri határátlépés más mozzanatairól Szingapúrban. A november végi regionális repülésbiztonsági konferenciát Moszkvában tartották, a résztvevők új stratégiát fogadtak el a repülésbiztonság erősítésére a terrorizmussal, a repülést törvénytelen eszközökkel zavaró vagy veszélyeztető cselekményekkel szemben.

Egy másik érdekes, globális jelentőségű téma volt, amit egy regionális konferencián megvitattak, az alternatív üzemanyagok kérdése, de tartottak idén például légi navigációs tanácskozást, egy másik konferencián pedig az anyagfáradásos jelenségek kezeléséről tárgyaltak.

Megvolt a maga jelentősége az afrikai régió számára tartott konferenciának a repülőoktatásról, ez nyilván erősen összefügg azzal a problematikával, hogy miért épp ez a kontinens most a legveszélyesebb helyszíne a polgári repülésnek: októberben nigériai elnöklettel tartottak külön repülésbiztonsági összejövetelt.

És hogy egy másik aktuális ügyet említsünk: ugyancsak külön programot kellett idén indítani annak érdekében, hogy pilóták és irányítók a világ bármely táján egyformán jól értsék egymást, ami annak ellenére problematikus, hogy mind a pilóták, mind az irányítók az angolt használják a repülés nyelveként – a maguk módján, szintjén és angol kiejtésével persze.

Kiadványai között szerepel ajánlás például a különféle szolgálatok – irányítók, üzemeltetők, személyzetek – teendőiről vulkáni tevékenység esetén, ez az anyag 2004-ben jelent meg és aztán az izlandi kitöréskor vált aztán különösen aktuálissá; de ugyanúgy kiadott az ICAO ajánlást a veszélyes anyagok légi szállításáról.

Természetesen erősen figyel a szervezet a környezetvédelmi kérdésekre, a megújuló energiaforrásokra is, a 2011-es annexek egyike előírja az üzemanyag-fogyasztás évi átlagos kétszázalékos csökkentését 2050-ig, és ugyancsak ajánlásokat fogadott el az ICAO a légi közlekedés szén-dioxid-kibocsátási normáinak kidolgozására és ellenőrzésére.

Az idei ajánlások egyike szerint az államoknak elő kell segíteniük az alternatív üzemanyagok bevezetését, ezáltal drasztikusan csökkenthető a repülőgépek károsanyag-kibocsátása, és ez (nyilván részben) megoldás lenne a légi közlekedés gazdasági problémájára is.

Az ICAO főtitkára egyik beszédében elmondta: a polgári repülési szervezet tagországaiban 2010-ben két és fél milliárd ember utazott repülőgéppel, 43 millió tonna árut szállítottak légi úton.

Aki repülőre száll, biztosan tudni akarja, hogy a gép biztonságban eljuttatja őt az utazása célpontjára, mert biztonságos maga a gép, tudja a dolgát a személyzet, az irányítás, a karbantartás, repülés közben tisztelettel és jól bánnak vele, és ráadásul annak is tudatában lehet, hogy utazásával nem okoz helyrehozhatatlan károkat a természeti környezetben. Igen, az ICAO főtitkára azt is ki merte mondani: eljön az idő, amikor a légi utas- és teherszállítás során a gépek nem bocsátanak ki üvegházhatást növelő gázokat. Ennek eléréséhez pedig nyilván az ICAO-nak kell a legtöbbet tennie, koordinálnia.