Achenseebahn, autentikus nosztalgia a szomszédban

iho/vasút   ·   2016.08.25. 16:15
400px_achenseebahn

A Jenbach és az Achensee-tó partján található Seespitz között kiépített, keskeny, méteres nyomközű Achenseebahn fogaskerekű vasút 1889 óta változatlan formában, az eredeti kocsikkal és gőzmozdonyokkal működik ugyanazon a pályaszakaszon. A vonalat az Osztrák Szövetségi Vasútnál (ÖBB) 311-es számmal szerepel. Az eredetileg jenbachi helyi vasútként megépített vasút, valamint a két évvel fiatalabb salzburgi Gaisbergbahn nagy valószínűséggel a világ legrégebbi, jelenleg is üzemelő fogaskerekű vasútjai közé tartozik. Az 530 méteres magasságban található Jenbach és a 931 méteren fekvő Achensee végállomások között négy másik állomást és megállót (Burgeck, Eben, Maurach, Maurach-Mitte) érintő Achenseebahn pályája 6,8 kilométer alatt 440 méter szintkülönbséget küzd le, tizenhat százalékos legnagyobb emelkedéssel. A 3,3 kilométer hosszú, Riggenbach-rendszerű fogaskerekű szakasz Jenbach és Eben között található, utóbbi hely 970 méterével a pálya legmagasabb pontja. Jenbachtól Maurachig hegymenetben a mozdony tolja a kocsikat, majd ott körüljár, és lejtmenetben már a szerelvény élén közlekedik. Visszaúton hasonlóképp üzemel: hegymenetben tol, lejtmenetben húz.

A Jenbachot az Achensee-vel összekötő vasút ötlete 1886-ban merült fel. A tavat birtokló és az azon gőzhajókat üzemeltető fiechti kolostor támogatta a javaslatot. I. Ferenc József, az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója 1888 nyarán bólintott rá a vasút építésére, melyet a berlini Soenderop valósított meg. (A Gaisbergbahnt is a német társaság építette ki.) A fogaskerekű vasút hivatalos átadására 1889. június nyolcadikán került sor. A pálya eredetileg röviddel a gőzhajók számára kialakított kikötő előtt ért véget, mivel a seespitzi állomás és a kikötő között csomagszállító szolgáltatást terveztek, melyet persze pluszköltséggel lehetett csak igénybe venni. A síneket csak 1916-ban hosszabbították meg a kikötőig. Az Achenseebahn a második világháború során szállította a legtöbb utast, a világégést követően pedig fontos megoldást jelentett az áru- és nyersanyagszállítás számára. 1950-ben a tiroli vízügyi társaság TIWAG többbségi részesedést szerzett a vasútban; a részvények 1979-ben Achenkirch, Maurach és Eben községekhez kerültek át. A teherszállítás 1973-ban állt le, majd a TIWAG, valamint a szövetségi és állami kormányok segítségével az egész vonalat felújították. 2008 májusában tűz ütött ki a jenbachi fűtőházban. A lángok súlyos károkat okoztak az épületben és az 1-es pályaszámú mozdonyban, a következő évi szezonnyitóra azonban a fűtőházat és a gőzöst is helyreállították. Évtizedek óta pletykák keringenek a pálya a kikötőtől az attól három kilométerre található Pertisauig való meghosszabbításáról; a beruházás valószínűleg meg is térülhetne.

Az Achenseebahn mai napig megőrizte a 19. százád végének hangulatát. A felvételen a 2-es pályaszámú, Hermann nevet viselő mozdony kapaszkodik felfelé a kettes és az ötös kocsikkal a 2012-ben kialakított Maurach-Mitte megállónál. A képre kattintva Günter Mackinger felvételeiből készült galéria nyílik

A vasúton eredetileg négy, a floridsdorfi Wiener Lokomotivfabrik által 1889-ben, 701-704 gyári számokon épített fogaskerekű gőzös dolgozott. A 2008-as tűzben sérült 1-es helyreállítását követően 2009-ben a vasút maurachi múzeumába került. A 2-es és a 3-as máig is üzemel. A negyediket 1930-ban leállították, majd 1955-ben alkatrészbázisnak elbontották. 2008-ban érkezett egy új negyedik gőzös, melyet az első három mozdony korábbi, felújított alkatrészeit felhasználva raktak össze. Az Achenseebahn négy, 1889-ben Grazban épített nyitott, valamint egy 1903-ban és egy 1907-ben Esslingenben gyártott, zárt, vasúti személykocsit használ; mindegyik jármű négytengelyes. A teherkocsi-flotta eredetileg négy alacsony és egy magas oldalú járműből állt, melyek 1955-is közlekedtek. 1926-ban további három alacsony oldalú vagont szereztek be, melyek 1973-ig álltak szolgálatban.

Az Achenseebahn történetét tanulmányozva csak kevés olyan év volt, amikor a kis fogaskerekű vasút nem a túlélésért küzdött, és nem egyszer csak az utolsó pillanatban menekült meg. Azonban az Achenseebahn nagy túlélő, köszönhetően a mindenkori dolgozók elkötelezettségének, mely több mint százharmincöt évnyi üzemelést követően sem hagyja kialudni a tüzet a gőzösökben. Az utóbbi években viszont ismét felerősödött a válsághelyzet, a kis vasút pedig abban reménykedik, hogy fenntartható perspektívát biztosító finanszírozás érkezik. Egy szép nyár végi vagy őszi nap megfelelő alkalom lehet az Achenseebahn meglátogatására, de télre sem zár be teljesen a vasút: a Winterdampf, vagyis az adventi gőzösparádé is sokakat csábít egy kis nosztalgiára. Az Achenseebahn pedig teljesen autentikus hangulatot varázsol még úgy is, hogy a környezete jelentősen megváltozott az elmúlt bő száz év során.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek