A típus, melyet az előző, nagy szabású leállítástól csak az 1991-es Öböl-háborúban nyújtott briliáns teljesítménye mentett meg, a mostani, nemrég bejelentett költségvetési megszorításnak és stratégiaváltásnak esne áldozatul. Az ötszázadnyi „Warthog” öt év alatt történő leállítása csaknem egyharmadát adná a légierő leállításra ítélt repülőgépei számának.

Az ellenséges légvédelmet túlélik, de a Kongresszust?! <br>(fotó: USAF)

A légierő vezetése szerint semmi gond, hiszen nem az A–10-es az egyetlen, közeli légi támogatásra alkalmas repülőgép. A típusból még így is hadrendben marad 246, többségében A–10C változatra modernizált gép, amelyeket kiegészítenek a bombázó repülőgépekről ledobott, precíziós lézeres és/vagy GPS-irányítású bombák is. Igaz, azt már nem tette hozzá Norton Schwartz tábornok, a légierő vezérkari főnöke, hogy a B–1B-k üzemeltetése és repült órái sokkal többe kerülnek az „analóg csatagépnek” is becézett A–10-esekéhez képest. A tábornok kiemelte még a 105 mm-es taracklöveggel és irányított rakétákkal felszerelt Lockheed Martin AC–130U Spooky repülőgépeket is, melyek méretük és sebezhetőségük miatt inkább az éjszaka sötétjében szeretnek repülni.

A „Varacskos Disznó” vesztét az egyfeladatúság okozhatja: a légierő vezetése érezhetően évtizedek óta nem lelkesedik a veszélyes, védett földi célpontok kigyomlálására, a földi csapatok szoros légi támogatására specializált típus alkalmazása miatt. Schwartz tábornok nézetei szerint mivel csökken a légierő gépeinek száma, így minden repülőgépnek több feladatra kell alkalmasnak lennie. Erre lesz remek példa az F–35A Lightning II-es, mely az eredeti elképzelések szerint többek között éppen az A–10-esek váltótípusa lesz. Igen ám, csak az F–35A ára a csillagos égig szaladt el, s nehezen elképzelhető, hogy a fejlesztési költségek be nem számítása esetén is minimum 200 millió dolláros darabárú F–35-ösöket örömmel kockáztatják alacsony repülési magasságban és sebességgel a hadszínterek felett...

Afganisztán, Kandahár Légitámaszpont: feladatra készülve <br>(fotó: USAF)

A tervezett 54 századnyi vadászgép viszont azt is jelenti, hogy nem lesz szükség a tervezett 1763 legyártandó F–35A-ra. A századonkénti gépszámtól függően az 54 egység 1080–1300 gépet jelenthet csupán – és például az F–15E Strike Eagle pótlására nem feltétlenül alkalmas az F–35A.