A kelebiai vasútvonal történetében egészen 1869-ig kell visszamennünk, ha az előzményeket kutatjuk. A Szuezi-csatorna megnyitása, a rövidülő szállítási útvonalak szorgalmazták Európában a tengerhez, a kikötőkhöz kifutó vasutak építését. A cikkben tárgyalt vonal ugyan közvetlenül nem, de jelentős dunai kikötőket érintve (Zimony volt az eredeti végpont) közvetetten kapcsolódott a nemzetközi szállítási irányokhoz. A kivitelezési munkák mégis jóval később, 1881-ben kezdődtek, a forgalom 1882. december 5-én indult meg.

Az 1884. szeptember 4-én üzembe helyezett Belgrád–Nis vonal újabb lendületet adott a forgalomnak: Szalonikibe és Konstantinápolyba 1888-tól lehetett átszállás nélkül vasúton eljutni, ez évben Bécs–Konstantinápoly között közvetlen kocsik is közlekedtek, a híres Orient-expressz 1889-ben futott végig ezen a vonalon.

Soroksári út állomás környékének térképe a két világháború között

Az első világháború hadicselekményei miatt fontossá vált a vonal kétvágányúsítása: több lépcsőben, a háború végére, 1918. júliusára készült el a második vágány Kunszentmiklósig. A trianoni békeszerződés következtében az új országhatár Kelebiánál szelte át a zimonyi vasutat, a második vágányt pedig Soroksár–Kunszentmiklós között elbontották. A vonal által érintett alföldi szakaszon a két világháború között komolyabb vasútépítés – a bugaci kisvasút megépítésén kívül – nem történt. Szabályozták viszont a Ráckevei Duna-ágat, és a Szabadkikötő beruházásaihoz kapcsolódva megépült Budapest-Kikötő (ma Soroksári út) vasútállomás. A Délvidék visszatérésekor rövid időre újra pezsgő élet költözött a vonalra, az 1941-es nyári menetrendtől Budapest–Újvidék között gyorssín-autóbuszos forgalmat szerveztek, amely az 1944-es forgalomkorlátozásokig fennállt. A tehervonatokat magyar gépeken kívül bérelt olasz és német gőzmozdonyok továbbították.

Soroksár állomás közvetlenül a villamosítás után<br>(az archív képek forrása: Vasúthistória évkönyv 1992 – KÖZDOK, Budapest)

A háború után – a vasúthálózat többi részéhez hasonlóan – a gyors helyreállítás volt az elsődleges szempont, ezt az állapotot aztán az 1960-as évek közepéig sikerült „megőrizni”. A pálya korszerűsítése (a biztosítóberendezések „vegyes” jellegének megtartásával) 1970-re készült el. Szintén ebben az időszakban kezdték a dízelmozdonyok a gőzösöket felváltani, szinte az összes vonali dízelmozdonytípus előfordult itt. Ferencváros és Soroksári út között 1972-ben építették ki a felsővezetéket, amely a kikötőből ide érkező elegyek gépcsere nélküli továbbítását tette lehetővé. Harminchárom évvel ezelőtt, 1978. július 23-án a 150-es vonal belső szakaszán, Kunszentmiklós-Tass állomásig közlekedhettek már villamos vontatású szerelvények.

A mai személyszállítási kínálat: V43 ingaszerelvénnyel

Ganz elővárosi motorvonat (Hernyó)

Előfordult itt harmincezer kilométeres tartampróbája alatt az 1-es Traxx is<br>(a szerző felvételei)