Nézzen jobbra!
A világon eredetileg a baloldali közlekedés volt egyeduralkodó, ám ez is – mint oly sok minden – a nagy francia forradalommal változott meg. A tradíció oka a jobbkezesek túlsúlyában és az önvédelmen volt – a balról érkező támadótól hatásosabban védhette meg magát az egyszeri vándor, ám ezt felülírta a forradalmi hevület, ekkor kerültek a forradalom ellenségei, az arisztokraták a baloldalra, a többiek pedig jobbra. Így alakult ki a jobbra tarts, amelyet aztán a Napóleon által leigázott országokban is bevezettek – rossznyelvek szerint ebben szerepe volt a hadvezér balkezességének is. Nagy-Britannia ebből a kontinentális újításból is kimaradt, ám az átállás sok országban csak később ment végbe, hazánkban például 1941-ben, de Európában a svédek után egy évvel utolsóként az izlandiak csatlakoztak a konvencióhoz, ők 1968-ban tértek át (természetesen itt csak a ma már jobb oldalon közlekedő országokat vettük figyelembe).
A vasúti közlekedés is erős összefüggésben áll a közútival, annyi különbséggel, hogy a vasúti forgalom azután indult meg, miután egyes országok már jobboldalon közlekedtek, így több helyen – például Németországban – eleve így építkeztek. Feltűnően sok országban közlekednek azonban a vonatok a baloldalon Európában is – különösen, ha azt nézzük, hogy csak Nagy-Britanniában, Írországban, Máltán és Cipruson érvényes a földrészünkön a közúti balra tarts.
Ennek magyarázata, hogy míg például a németek saját technológiát dolgoztak ki, a közúti forgalom jobbra terelésében jeleskedő franciák angol mérnököket bíztak meg vasúti közlekedésük elindításával. Így tettek a kontinens első vonalát (Brüsszel és Mechelen között) felmutató belgák is, így jellemzően a frankofón országokban tér el a közút és a vasút oldalisága: Franciaország és Belgium mellett Luxemburgban és Svájcban, valamint délebbi országokban, mint Olaszország, Portugália, Szlovénia, továbbá a kakukktojás Svédországban.
A változtatást kirobbantó Franciaország még egy szempontból különleges, ugyanis egy tartományában – az oly sokszor hovatartozást váltó Elzász-Lotharingiában – mégis a jobbra tarts érvényes, itt a tartományi határon térnek át a vonatok a másik vágányra: így tesznek például Belgium és Hollandia, vagy Luxemburg és Németország határán is.
Magyarország vasúti közlekedésében a jobb oldali közlekedés csak a kétvágányú pályák megjelenésekor vált igazán jelentőssé. Az első ilyenre csupán 1868-ig kellett várni, ekkor fejlesztették ugyanis hazánk első vonalait, a vácit és a szolnokit. A közúti vasutak illeszkedtek közúti közlekedéshez, a HÉV-ek közül egynél, a gödöllőin maradt meg a balra tartási kötelezettség – itt az utasoknak először jobbra kell nézniük, mielőtt lelépnek a vágányra. Ilyen különleges helye hazánknak még a Kőbánya felső környéke, valamint a Déli és a Kelenföldi pályaudvar közötti négykilométeres vonalszakasz. Mindkét nagyvasúti esetben forgalmi okok indokolják a különcséget, a Déli esetében a rendezőpályaudvar helyzete – a bal vágányra szoktak szerelvényeket kihúzni, ezért balesetvédelmi szempontból célszerű elsősorban azt használni a Kelenföldi pályaudvar irányú vonatoknak is (így kisebb az esélye a szembemenesztésnek). Változás tehát errefelé nem várható, s a HÉV-nél is csak a teljes rekonstrukció esetén – például a kettes metróval való összekötésnél.
