Típusépületek közt

Az országhatárt átlépve Aradig még a volt Tiszavidéki Vasút vonalán fut a vonat. A folyamatos anyagi nehézségekkel küzdő vasúttársaság az ország keleti felén hat vasútvonalon összesen 37 vasútállomást épített saját, jellegzetes típustervei alapján. A vasúttársaság jellegzetes épületeivel az országhatártól Aradig mégsem találkozunk – annál inkább a folytatásképp az Első Erdélyi Vasút által épített Arad–Piski–Tövis vasútvonalon. A XIX. század vége felé a fontosabb állomások felvételi épületeit azomban elbontották, helyette Pfaff Ferenc impozáns indóházait emelték (Kürtös, Arad, Piski).

Az Olt völgyében a MÁV épített vasutat 1897-ben. A Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda vonalat a millennium után egy évvel, 1897-ben adták át a forgalomnak. A nagyobb állomások épületei itt is a felismerhetetlenségig átépültek, de egy rövidke, harmincöt kilométeres szakaszon az 1880-as MÁV-típustervek szinte minden, alacsonyabb osztályú épületével találkozhatunk. Szintén előfordulnak kisebb, MÁV- illetve HÉV-jellegű épületek az előzőekben említett Arad–Tövis szakaszon is.

Általános jelenség, hogy az állomástól állomásig haladó, rövid távú áruforgalom felszámolásával sok melléképület, raktár, rakodóvágány pusztulásnak indult. A vasút arculata az elmúlt 30-40 évben változott jelentősen (ebben a témában ajánljuk az Indóház Extra legfrissebb számát, de a jelenség nemcsak Magyarországra vonatkozik), az árufeladás, a helyi termények, ipari termékek rakodása, a tolatós tehervonatok közlekedtetése és a nagyobb állomásokon a kocsirendezés már a múlté. Mivel a vasúttársaságoknak nem érdeke fenntartani a fölösleges épületeket (és vegyük figyelembe azt a tényt is, hogy mindent nem lehet emlékként felújítani, megmenteni), új funkció híján marad a bontás, mint egyedüli megoldás.