Míg manapság öt-tíz évente szokás módosítani, frissíteni,a  legújabb stílusirányzathoz igazítani a buszok formatervét, az Ikarusnál nem kapkodták el a dolgot; csak közel harminc évvel a prototípus bemutatkozása után, 1998-ban készült el a faceliftes változat. Persze ami tökéletes, azon felesleges változtatni – jegyezhetnénk meg félig viccesen, de tény, hogy a közel 500 példány majdnem mindegyike itthon talált gazdára, külföldön köszönték, de nem igazán tartottak rá igényt.

Itthon is voltak olyan Volánok (például a Kisalföld), akik nem voltak hajlandók kifizetni a körülbelül egy millió forintos felárat a modernebb homlok- és hátfalért, hiszen az időközben bevezetett összes többi újítás (például a módosított kormány és műszerfal, új vezetőfülke, esztétikusabb ülések, némileg csökkentett padlószint a C56 egyes altípusainál) hagyományos homlokfallal is elérhetők voltak.

Más cégek viszont annyira rákaptak, hogy a felújítások során a huszonéves Ikarusaikat is Classic elemekkel látták el, nem egyszer igen bizarr végeredményt létrehozva ezzel.

A „hagyományos” és a „Classic” 200-as Ikarusok gyártása 1998-tól a gyár 2003-as bezárásáig párhuzamosan folyt, legtöbb a C56-osból készült (több mint 400 példány), ezt követte a C80-as több mint 70 kocsival, a C83-asból és a C63-asból csak néhányat, a C60-asból pedig konkrétan egyet gyártott az Ikarus.

A legtöbb cég ma már igyekszik megszabadulni a 200-as szériától, vagy minimális ráfordítással próbálják életben tartani őket, így utólagos Classicosítással csak elvétve találkozhatunk. Igaz, már nem is lenne sok értelme ráerőltetni egy több mint 40 éves konstrukcióra egy másfél évtizeddel ezelőtti divatot idéző homlok- és hátfalat.

Classic Ikarusok minden mennyiségben - a képre kattintva galéria nyílik!<br>(fotók: Ikarus)