A weblap Hende Csaba védelmi minisztert idézi, aki szerint „a gépek viszonylag fiatalok, még jelentős üzemidő-tartalékkal rendelkeznek.” A miniszter hozzátette: a minisztérium egy bizottságot hozott létre, hogy megvizsgálja a térítésmentes átadás lehetőségét, amely az amerikai fél döntésétől függ. Igaz, a képet rögtön árnyalja a cikkhez mellékelt hangfelvétel, ahol a miniszter már arról beszél: amerikai barátainkkal együtt vizsgáljuk meg, hogy „költséghatékony módon” miképp lehetne a magyar helikopteres képességeket erősíteni.

Mert bizony még egy esetleges ingyenes átadás is komoly, akár több százmillió forintos költséggel járhat. A cikkben említett nyolcvanegy Bell UH-1N Twin Huey hadrendbe állítása előtt a konzervált, egyes értesülések szerint legalább 10 éve leállított gépeket alaposan át kell vizsgálni, az időközben a gyártó által előírt módosításokat végrehajtani, majd következhet a berepülés, majd az átszállítás és a honosításhoz szükséges repülések. Szolnokon ki kell építeni a gépek üzemeltetéséhez szükséges javítóbázist, a logisztikai rendszert, hiszen eddig itt az orosz technológia, a metrikus méretezésű szerszámok dolgoztak. Természetesen át kell képezni a hajózókat és a műszakiakat is.

UH-1N Twin Huey: ma is sok helyen használják még <br>(fotó: Wikipedia)

Nem tudni azt sem, hogy a Hende Csaba miniszter által fiatalnak nevezett és számos, még kirepülhető órával rendelkező 81 gép közül melyikben hány óra van még. Márpedig ez nem mindegy, hiszen az elmúlt évtized hazai tapasztalatai alapján a lejárt üzemidőt a legritkább esetben követi megfelelő mélységű nagyjavítás.

S azt sem szabad elfelejteni, hogy a Honvédség számos alakulata, így az MH 34. Bercsényi Különleges Műveleti Zászlóalj, az MH 25/88.Könnyű Vegyes Zászlóalj is alapvetően „ráépül” a szállítóhelikopterekre. Mivel a két típus, a Mi-8/-17 Hip és az UH-1N Twin Huey mérete és képességei alapvetően eltérnek, így a most használt kiképzési, harcászati módszerek, eljárások alapos átírásra szorulnának, melyek magukkal vonzzák s sok-sok repült órát, míg a katonák „megtanulják” az amerikai típust.

Mi-8, ami mindenkinek ismerős már <br>(fotó: jetphotos.net)

Kérdéses az is, hogy a kutató-mentő szolgálat eddig használt Mi-8-asait hogyan váltják ki. Az UH-1N-nek HH-1N néven ismert kifejezetten kutató-mentő változata is van, de arról még nincs információ, hogy az átadott gépek között lesz-e ilyen változatú helikopter.

S azt csak halkan jegyezzük meg, hogy az InfoRádió cikkével ellentétben az amerikai parti őrség nem használta az UH-1N típust, így nem is érkezhetnek onnan az esetlegesen leendő gépek. A szóban forgó példányokat az amerikai haditengerészet használta az ezredfordulóig. Hasonlóképp pontosításra szorul a német Huey-k esete is: a Bundeswehr nem UH-1N változatot használ a mai napig, hanem a Dornier által licencben gyártott, egyhajtóműves UH-1D-ket. S persze az UH-1-esek a cikkben említett két feladat (szállítás és mentés) mellett a vietnami háborúban sokkal több szerepben harcoltak, így például a világ első, kifejezetten harci helikoptereiként is, de elektronikai zavaró, felderítő, összekötő és légi harcálláspont feladatokra is kiválóan alkalmasnak bizonyultak.