A legénység többszáz métert gyalogolhatott a hordozó egyik feléből a másikba, majd vissza, hogy könnyíthessen magán

A világ jelenlegi legnagyobb és legfejlettebb hadihajója, a USS Gerald R. Ford számos nehézménnyel, például a nem működő vákuum wc-kkel súlyosbított legutóbbi bevetésének tanulságait most összegzi az amerikai haditengerészet.

Kihívásokkal teli, 334 napos bevetés, tűz a mosókonyhában, és a szennyvízelvezető-rendszer a legénység életét hetekig megnehezítő meghibásodása – dióhéjban ennyi az első negyedévben Irán ellen indított hadműveleteket a Földközi-tenger keleti medencéjéből támogató hordozó kivonatos fedélzeti krónikája.

A Ford-osztály névadó egységének a képességei ismertek: a világ jelenlegi legfejlettebb technológiai szintjén álló hadihajó a modern hadviselés egyik legösszetettebb fegyverrendszere. Ehhez képest februárban groteszk, a fenségest a nevetségessel ötvöző helyzet állt elő: egyszerre több tucat wc-jét nem lehetett használni. A higiénia érdekében a haditengerészet az óceánjárókon, cruisereken rendszeresített legújabb vákuumos öblítésű szennyvízrendszert (vákuumos gyűjtés, tárolás és átvitel – vacuum collection, holding and transfer, VCHT) rendelt meg a Gerald R. Fordra. Ezt a  konkrét, korszerű, számos elemében módosított rendszert korábban nem használták hadihajókon, de maguk a VCHT-rendszerek nem újak a haditengerészet előtt: alkalmazásuknak a  története egészen a hidegháborús, Kidd osztályú cirkálókig nyúlik vissza, és napjainkban is számos osztály hadihajóin használatosak, beleértve az Arleigh Burke osztályú rombolókat is.

A Ford fedélzetén kialakított, a rendszerfelügyeletet megkönnyítendő négy részre tagolt szennyvízhálózatra körülbelül 650 „tápegység”, vákuum wc csatlakozik. Zárt rendszerről lévén szó, amint a csőrendszerben uralkodó mesterséges szívóhatás valamilyen oknál fogva megszűnik, következményként ellehetetlenül az egyes rendszeregységek működése. Ahogy a legénység egyik tagja érzékletesen megfogalmazta, „… tegyük fel, hogy a hordozó elülső részébe vagy beosztva, de ott nem működnek a WC-k, ilyenkor nincs más választásod, mint elgyalogolni hátulra…” A USS Gerald R. Ford hossza 337,1 méter.

A probléma forrásának behatárolása nem tekinthető egyszerű karbantartási műveletnek: az adott körlet több tucat mellékhelyiségét kellett átvizsgálni – kiderült, hogy a visszatérő meghibásodások nem egyetlen okra vezethetők vissza, bár a 13 milliárd dolláros hordozón kétségtelenül a problémás tömlőcsatlakozás fordult elő a hibajegyzék első helyén a legtöbbször. A leszippanthatatlanság a Ford egyes szennyvíz-körleteiben egészen március derekáig előfordult. Tehát március 12-én is, amikor mosodatűz borzolta a hajózó kedélyeket. Akkor több forrás is megerősítette, a hordozó csapásmérő-képessége nem csorbult. 

Ezt az álláspontot azonban utóbb módosítani kellett, kiderült ugyanis, hogy az említett tűz sokkal súlyosabb kárt okozott annál, mint amit a flotta akkor közölt. A legénység egyik, a CNN-nek nyilatkozó tagja szerint a hajó tűzoltó rendszere nem működött, ezért a tengerészeknek maguknak kellett megküzdeniük a lángokkal. Körülbelül harminc órába telt, mire felszámolták a tüzet, megtisztították a helyszínt, és megakadályozták a tűz újbóli kitörését, a károk miatt pedig mintegy hatszázan nem tudtak visszatérni a hálóhelyükre. A károkat egy görög kikötőben állították helyre. 

A 11 hónapos, vagyis a US Navy történetének leghosszabb idejű küldetéséről május derekén a bázis Norfolk kikötőjébe befutó hadihajót most a repülőgép-hordozók javítási és bevetési ciklusának, rotációs rendszerének megfelelően általános, körülbelül egy évig tartó karbantartási és nagyjavítási folyamatoknak vetik alá. Ennek keretében a haditengerészet azt tervezi, hogy a szennyvízrendszert a jelenleginél több szakaszra porciózza, ami megkönnyíti az esetleges hibák beazonosítását és helyük meghatározását.

Hasonló beavatkozást legutóbb 15 évvel ezelőtt hajtottak végre a szintén szennyvízkezelési problémáktól sújtott USS George HW Bush fedélzetén.