Száztizennyolc évvel az elsüllyedése után azonosították annak a brit rombolónak a maradványait, amit egy cirkáló gázolt le a La Manche csatornában

A HMS Tiger 1908-ban süllyedt el, roncsai hatvan méter mélyen, nem messze Wight-szigettől nyugszanak.

A kiemelkedő történelmi jelentőségű, feltérképezetlen hajóroncsok felkutatásában, azonosításában és dokumentálásában jártas ProjectXplore kutató és búvárai öt évet töltöttek levéltárakban archív anyagok feldolgozásával, hogy az eltűnt HMS Tiger torpedónaszád-romboló nyomára bukkanjanak. Miután a roncs helyszínét először 2025-ben azonosították, a csapat a közelmúltban nagyfelbontású pásztázó szonárrendszerrel végzett mérései alapján megerősítette, hogy a királyi haditengerészet nevezett hadihajójáról van szó.

A háromkéményes, harminc csomó, tehát több mint 55 kilométer per óra végsebességű torpedónaszád-romboló (torpedo boat destroyer, TBD) Tigert a J & G Thomson Clydebank hajógyárban építették. Az 1913-ban a C-osztályba sorolt TBD-k gyors és masszív fegyverzettel ellátott torpedónaszádoknak tekinthetők, amelyeket hasonló hajóosztályok megsemmisítésére terveztek. Az osztály egyesítő jellemzője az említett harminc csomós végsebesség, a „teknős hátú” kialakítású fedélzet és a három kémény volt – közülük a középső a többinél vastagabb.

Jóllehet, a maguk 220 láb (67 méter) hosszúságával és 400 tonna vízkiszorításával a TBD-k jócskán elmaradtak a modern értelemben vett rombolók méreteitől, ám kísérőfeladatok ellátásra keresni sem kellett náluk hatékonyabb egységeket.

Az 1900. május 19-én vízre bocsájtott Tiger szolgálati évei során többször került slamasztikába. A legnagyobba 1907. szeptember 25-én éjjel, amikor zátonyra futott a dorseti Portland kikötőjének hullámtörőjén; a hajó gerincének jórésze leszakadt, és méretes lyuk keletkezett a hajótesten.

Miután a Tigert kijavították, és a hadihajó visszatért a flotta aktív kötelékébe, elsüllyedése napján, 1908. április 2-án este 11 további rombolóval egyetemben hagyta el Portsmouth haditengerészeti kikötőjét, hogy a kötelék tagjaként, Wight-szigettől délre szimulált támadást hajtson végre hat (brit) csatahajó és cirkáló ellen. A rombolók elsötétítve rohantak előre a holdtalan töksötétben, és megpróbálták észrevétlenül megközelíteni az „ellenséget”. Céljuk az volt, hogy csapásmérő távolságon belül manőverezzenek egy feltételezett támadás megindításához.

Néhány perccel nyolc óra után azonban a Tiger a 20–21 csomós sebességgel haladó HMS Berwick cirkáló elé tévedt. Bár utóbbi kapitánya parancsot adott a kitérő manőverre, már elkésett vele: a 10 ezer tonnás cirkáló a közepén találta el a nálánál jóval kisebb rombolót, és gyakorlatilag kettévágta azt. A Tiger orrésze szinte azonnal elmerült, a mélybe rántva a kapitányt és a legénység nagy részét, de a tatja is csak néhány percig maradt fenn a víz felszínén. A Tiger 57 fős legénységéből mindössze 22-en élték túl a szerencsétlenséget.

Leo Fielding és Dan McMullen, a ProjectXplore társalapítói szerint a lelet már csak azért is jelentős, mivel a Tiger volt az utolsó eltűnt, még nem ismert nyugvóhelyű, „harminc csomós” torpedónaszád-romboló. A másik hármat – a Flirt-öt, a Myrmidont és a Bitternt – már korábban fellelték.

A Tigert azzal egyidőben fedezték fel, amikor a brit kormány a hajóroncsok védelmének megerősítésére törekszik. A parlament előtt lévő, a fegyveres erőkről szóló törvényjavaslat vonatkozó passzusa szellemében ugyanis a felfedezés pillanatától kezdve „védett hely” (protected place) státuszt élveznének a hadihajók maradványai. A jelenlegi törvények az első világháború előtt szerencsétlenül járt hajók esetében nem nyújtanak ilyen védelmet.

(A kép forrása: Royal Navy)