Az Ikarus 266-os autóbuszok elődjeik az 55-ös és a 66-os típusok konstrukciójának örökségét vitték tovább a hetvenes évek elején megjelent, de már a kétszázas sorozat formatervével. A járművek megalkotásánál az egyszerű és olcsó kivitel vált fő szemponttá, amely gyorsan elterjedt a belföldi személyszállításban, leváltva a „faroskorszak” járműveit.

A korszerűbb, légrugós Ikarus sorozat megjelenésével a laprugósak beszerzése igaz háttérbe szorult, de az utolsó szériát mégis a kilencvenes évek elején szállították le. A járművek leginkább a helyközi forgalomban teljesítettek szolgálatot, az elöl kétszárnyú, középen négyrészes ráncajtós, az egynegyedes elhúzható ablakaival, az elöl-hátul dobogós üléselrendezésével a nyolcvanas–kilencvenes évek falubuszának számított.

Nyári pihenőn a tapolcai laprugósok 2007 augusztusában (a képre kattintva galéria nyílik a szerző képeiből)

Valamennyi dunántúli volán társaság üzemeltette a típust, viszont a légrugós 260-as széria, a kétezres években pedig leginkább a Credo típusok megjelenésével egyre többet selejteztek le a laprugósokból.

A járműtípust először a kilencvenes évek végén 1997-ben a győri Kisalföld Volán vezette ki a teljes állományából, egyúttal ők voltak az elsők, akik elsőként eltettek az utókornak egyet a falujáróból. A Busport Online csapata által tizenegy évvel ezelőtt készített fényképén megtekinthetjük, a társaság flottaszínében.

A kétezres évek elején a Fejér megyeiek az AEV-038-as rendszámú járműve 2001-ben, a zalaiak pedig 2002-ben BSK-948 rendszámú Ikarus selejtezésével zárták le a laprugós időszakot, ugyanezen időszakban állította le a veszprémi Balaton Volán is utolsó járművét e típusból.

Magyarország EU csatlakozását követően Komárom-Esztergom megyében a dorogi térségben lehetett még 266-ossal találkozni, de már csak egy rövid ideig. A Vértes Volán dorogi, illetve oroszlányi telephelyein évekig álltak félretett járművek a típusból, mígnem idén tavasszal volánsárga nosztalgiajárműként életre keltettek egyet.

A kétezres évek második felét a Credo EC típus folyamatos megjelenése jellemezte. A Győrben gyártott új járművek forgalomba állását követően Somogy megye 2007-ben a típus legutolsó szériás járművével a „mindösszesen tizenhét éves” AFC-198 rendszámú Ikarus leállításával vetett véget a kakasülős-pattogós hangulatú dombvidékes utazásnak. Ugyanakkor a kaposváriak szintén gondoskodtak arról, hogy a típus megmaradjon az utókornak – erről az iho is beszámolt korábban. A laprugóssal több járműtalálkozón is megfordultak azóta.

Az ezredforduló első évtizedének utolsó évében pedig Veszprém megye zirci körzetében szolgáltató Bakony Volán állt be a típus búcsúztatói közé, ugyanis több felszabaduló járművet vásároltak akkoriban a Hajdú Volántól, ezáltal két korszerűbb Ikarus váltotta a megmaradt laprugósokat. Ebben az időszakban viszont Baranya megyében jelentős mennyiségű 266-os járta a mecseki térséget, de a típus megtalálható volt még a Vasi, Gemenc és Somló Volán állományában is.

A szombathelyi székhelyű Vasi Volán Zrt. állománya három évvel ezelőtt egy 1989-es évjáratú járművel is csökkent, amely elhozta a Vas megyei 266-os korszak végét.

Pár évvel ezelőtt, ha megkérdeztük volna az Ikarus buszok nyilvántartásában jártas közlekedésbarátokat, hogy melyik térség búcsúztatja el utoljára laprugósait a Dunántúlon, szinte mindenki egyhangúan Baranyát jósolta volna. Ennek ellenére az utolsó három, laprugósokkal kiszolgált megye közül az addigra Dél Dunántúli Közlekedési Központtá átalakult regionális szolgáltató Baranya megyei egységei búcsúztatták a farmotoros pattogó kétszázasokat, pár hónapra rá a szekszárdi térségből is jelentették: az utolsó 266-osuk a selejtsoron áll, így a tavalyi év úgy zárult, hogy a hetvenes–nyolcvanas éveket jellemző falubuszokat már csak az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ tapolcai térségében maradt két jármű képviselte.

A típus negyvenéves pályafutása végül idén ősszel zárult le, amikor a közlekedésbarátok által sokat használt ügyfélkapus járműkereső az utolsó két rendszámra lekérdezve kézbesítette a végső ítéletet: „a lekérdezett jármű nincs fogalomban.”

A dunántúli laprugósok egyik utolsó példánya pihen Lesenceistvándon

Ezzel a momentummal végetért a magyar közösségi közlekedés dunántúli történetének egy korszaka: a 266-osok nyugdíjba vonultak. A járművek többszörösen túlteljesítették a nekik szánt pályafutásukat. A további használat érdekében több alkalommal is teljes felújítást kaptak, több jármű dízelmotorját pedig korszerűbbre cserélték.

A magyarországi teljes állományban is már csak elvétve található egy-egy példány Borsod és Nógrád megyében, miután a tavalyi év végén a kunsági térségből is kivonták a korábban mindennapokhoz szervesen hozzátartozó laprugós járműtípust.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!