Az újabb piacok felé kacsingató Ganz-Mávagban egy olyan vasúti jármű létrehozásának gondolata vetődött fel a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveinek fordulóján, amely kis tömegű, olcsón és gyorsan gyártható, és amelyben a közúti járművekhez hazánkban vagy külföldön nagy sorozatban gyártott gépi berendezésegységek vannak. Tudnia kell mindazt, amit más, korszerű közúti járműnek: legyen gyors, kényelmes és gazdaságos, ugyanakkor követelmény a hosszú élettartam és a vasúti szilárdsági, biztonsági előírások teljesítése. A jármű az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár és a Ganz együttműködéséből született – az Ikarus önhordó karosszériáját a vasúti járműgyárban készült futóművekre építették.

Bár a sínbuszt a gyártó számtalan akkor élő és reménybeli piacára kiajánlotta, eleinte nem volt számottevő, megrendelésben kimutatható figyelem a tetszetős járművek iránt. Az egyetlen komoly érdeklődést Malajzia vasútja, a Keretapi Tanah Melaju Berhad (KTMB) tanúsította, amely a nyolcvanas években nagyszabású modernizációs programba kezdett. A próbafutásokat követően a KTMB megrendelővé lépett elő, miután 1986. május 9-én, a maláj nagyvárosok közötti, valamint a Szingapúr felé tartó forgalom lebonyolítására öt háromrészes és öt ötrészes, méteres nyomtávú sínbusz beszerzésére hirdetett meg versenytárgyalást. A vasúttársaság a sínbuszokat hosszas műszaki és kereskedelmi előkészületek és tárgyalások után, 1986. november 15-én ötmillió dollár értékben a Ganztól rendelte meg. A KTMB hivatalos állaglistája szerint 1992-ben kilenc, 1993-ban még nyolc jármű közlekedett.

A prototípus kétrészes sínbusz az 1983-as BNV-n mutatkozott be.<br>A képre kattintva az Ikarus-Ganz sínbuszokról készült galériánkat tekinthetik meg.

A sínbuszokat az évtized közepén állították le, miután a vasúttársaság korábban egy-egy közúti járművekkel ütközött, ezért üzemképtelen három- és ötrészes vonatot selejtezett. A többit a sentuli központi műhelyben tárolták. Későbbi sorsukról egészen a legutóbbi időkig nem voltak pontos információk, ám az Indóház munkatársa legutóbbi, thaiföldi vonatozásai során – teljesen véletlenül – rábukkant néhány sínbusz romos példányára.

Ha kíváncsi a felfedezés izgalmas történetére, a részleteket elolvashatja az Indóház szeptemberi kiadásában!