Bombázók sötét napjai

iho/repülés   ·   2013.01.21. 13:30
cim

Eléggé szerencsétlen napjai voltak a történelemben január vége felé az amerikai légierő óriásbombázóinak: különös, de nem kevesebb mint négy baleset évfordulóját jegyzik az annalesek ezen a héten.

1968. január 21-én Grönland szigetén, Thule bázisától hétmérföldnyire az öböl jegére zuhant a 380. ezred egy B–52G típusú bombázója. A gép egy amerikai bázisról szállt fel, és hatórányi repülés után jelentett vészhelyzetet, a fedélzeten keletkezett tűz miatt a személyzet kénytelen volt elhagyni a gépet, mielőtt kényszerleszállással próbálkozhatott volna a támaszponton. A gépen lévők közül hatnak volt katapultülése, a hetediknek nem volt ilyen menekülési lehetősége, és ő pusztult el a lezuhanó bombázóval. A roncsok számbavételekor és elszállításakor – még a radioaktívan szennyezett jeget is acéltartályokba tették – kiderült, hogy egy B–28-as típusú termonukleáris bomba elveszett, a radioaktív szennyezés a mentőalakulatok több emberét is megbetegítette, a dán belpolitikában pedig hatalmas vihart („Thulegate”) okozott, hogy a Dániához tartozó Grönlandon hidrogénbombával felszerelt gépek használják a Thulei bázist.

A Chrome Dome útvonalai

Ez volt az a baleset, ami arra késztette a Stratégiai Légiparancsnokságot (Strategic Air Command, SAC), hogy leállítsa a nukleáris fegyverzettel repülő B–52-esek állandó járőrözését, a hidegháború egyik legveszélyesebb állandó hadműveletét. Az Operation Chrome Dome keretében minden adott pillanatban három útvonalon legalább egy-egy B–52-es repült Alaszka és a Bering-tenger, Kanada és Grönland, illetve az Atlanti-óceán északi térsége felett, készen arra, hogy az atomháború kitörése esetén behatoljon a Szovjetunióba és végrehajtsa az ellencsapást. Az őrjáratozás leállítását már két évvel korábban is hevesen követelték a világban, miután akkor Spanyolország partjainál, Palomares közelében tűnt el egy hidrogénbomba egy B–52-es balesetekor, de azt a szerkezetet végül megtalálták a tengerfenéken.

B-28-as hidrogénbomba: több B-52-es többet elveszített, volt, amit nem találtak meg, szerencsére egy sem robbant fel

De vissza a nehéz januárokhoz. 1963. január 24-én az óriásbombázók egyike Massachusetts államban, a Westover légibázison szállt fel, hogy az északkeleti Maine-ben hajtson végre alacsony repülési gyakorlatot, vagyis hogy a hatalmas géppel miként lehet olyan kis magasságban, terepkövetéssel repülni, hogy a B–52-est ne fedezzék fel a radarok. Ennek során a gép kemény turbulenciába került. Több mint 70 kilométeres lökésekkel fújt a szél, a túlterhelés miatt a függőleges vezérsíkja letört, és a B–52-es Greenville közelében az Elefánt-hegy oldalába csapódott. A fedélzeten kilencen voltak, ketten élték túl a balesetet. A letört vezérsíkot a becsapódástól másfél mérföldnyire találták meg.

Rövid időn belül ez volt a második eset, amikor egy B–52-esnek letört a vezérsíkja. A vizsgálatok jelezték, hogy a gép eredeti tervezési limitjei nem számoltak olyasfajta igénybevétellel, mint ami kis magasságú repüléskor érheti a gépet. Egy évvel később egy tesztrepülés során egy másik B–52-es megint elvesztette a függőleges felületét, de ez alkalommal a személyzet szerencsésen – és persze komoly pilótatudással – leszállt a géppel. A gyártó Boeing megállapította, hogy az ilyen esetek során először az oldalkormány bekötései engedtek, és azután maga a vezérsík: miután a bekötéseket megerősítették, többé nem történt hasonló baleset a típussal.

Ez a B-52-es is elvesztette vezérsíkját, de le tudott szállni

Ugyanezen a napon, de két évvel korábban, 1961. január 24-én egy B–52G két hidrogénbombával a fedélzetén zuhant le Észak-Karolinában, Goldsboro közelében. Az első rossz jel az volt, amikor tankoláskor a tanker személyzete üzemanyagfolyásra figyelmeztette a bombázó pilótáit, majd amikor a gép már kényszerleszállásra készült, három perc alatt 17 tonnányi(!) kerozint vesztett és az egyik szárnya emiatt túlságosan könnyűvé vált. Mintegy 3000 méter magasan a pilóták már nem tudták ellenkormányozni a kiegyensúlyozatlan gépet, a kapitány a bombázó elhagyására utasította a személyzetet. A fedélzeten lévő nyolc ember közül öten rendben katapultáltak, egy katapultált, de életét vesztette, ketten pedig nem tudták elhagyni a gépet, úgy vesztették életüket. A 3,8 megatonnás bombák szerencsére nem lettek élesítve, meg is találták őket, de a Pentagonnal ellentétben sokak szerint nem sok hiányzott egy nukleáris robbanáshoz.

Terepkövetés B-52-essel: hatalmas bombázó radarnívó alatt

1983. január 27-én öt halálos áldozata és nyolc sérültje volt egy földi balesetnek: a főszereplő ez alkalommal is egy B–52G, amely egy gyakorlórepülésről hazatérve Grand Forks bázison, Észak-Dakotában rutinellenőrzésen és karbantartáson esett át, de egy felforrósodott üzemanyag-szivattyú felrobbant és lángba borította a gépet.

Tíz évvel korábban viszont a B–52-esek számára is lezárult egy veszélyes korszak: az Egyesült Államok és a két Vietnam képviselői ekkor írták alá azt a fegyverszünetet, amely véget vetett az amerikaiak vietnami hadviselésének. 1962 óta az USA különböző fegyvernemei összesen 3339 merev szárnyú repülőgépet vesztettek a délkelet-ázsiai harcok során, köztük 31 B–52-est, ezek közül 17 lett az észak-vietnami rakéták és vadászgépek áldozata, a többi balesetben semmisült meg.

Kapcsolódó hírek