Egy szeszélyes nap krónikája – 2. rész

Jermann Kálmán   ·   2014.06.06. 14:30
00kicsi

Lajosmizsétől az addig jó állapotú vasúti épületek omladozóvá szomorodnak, a nem-használat ordít róluk. Míg az északi szakaszon több  a nagyobb település, így utas is, errefelé Hetényegyháza az egyetlen ilyen – de az itt lakókat két vonatpárjával nem a MÁV- START, hanem buszok garmadájával a Volán szolgálja ki. Elég elszomorító mindez, hiszen a csatlakozás hiánya miatt fel sem merülhet, hogy Dabas, netán Ócsa is belépjen a nemrég létesült autógyár vonzáskörzetébe. A döntést nem az utasra bízták, mert vonat szinte nincs. Kecskemétre annak „hátsó udvara” felől, régen (152) vagy pár éve (a kiskunsági keskeny nyomközű) bezárt csatlakozó vonalak mentén, üres rendezőkön jutunk be. A négy irányból, és ennél is több végpontról érkező vonatok a terjedelmes állomáson elvesznek, és még a Mercedes által generált teherforgalom sem tudja fontosnak láttatni a vasúti csomópontot.

A szóló Bzmot sosem a viruló vasút jelképe<br>(Csákányos Szilárd fotója)

Bács-Kiskun megye székvárosából előbb az egykori 146-os (Kecskemét–Kunszentmárton), új, menetrendkönyv-barát módi szerint viszont a 145-ös vonalon Lakitelekig, majd balra fordulva az eredeti 145-ösön (Szolnok–Kiskunfélegyháza vonalon) Jász-Nagykun-Szolnok „fővárosáig” közvetlen vonaton utazhatunk. A két megyeszékhelyet ezen útirányon át két- és háromórás ütemes menetrendben közlekedő Uzsgyik, egyszerűbb pályaszámukon 6341-es dízel motorvonatok kötik össze. A kedvezőtlen mezőgazdasági és földrajzi adottságai okán ritkán lakott vidéken meglepően élénk az utasforgalom. Nem volt megálló, ahol legalább néhány utas le nem szállt, vagy később, Szolnok felé fel nem kapaszkodott.

Befutott a bajai, azonnal indul is Szolnokra, méghozzá szép számú utassal<br>(a külön nem jelölt felvételek a szerző munkái)

A táj folytatása a Kecskeméttől északra megszokottnak. Nyomasztóan lapos lakhelyet választottak maguknak a kunok; még szerencse, hogy az erdők eltakarják a végtelen rónát, máskülönben bizonyosan Arany Toldijának kezdő sorait szavalnánk magunkban önkéntelen. A pályaállapotok elfogadhatóak, jellemzően hatvannal haladunk, a néhány lassújel főleg a csalitosok által takart útátjáróknál fog vissza.

Itt ennyi a látnivaló, de a homokot legalább megfogják a fák

Jelen leírásunk és képgalériánk a 145-ös és 146-os vonalak Lakitelek előtti találkozásáig kalauzol. A következő, utolsó rész legelején egy izgalmas négyes keresztet mutatunk meg, aztán az egyre egyhangúbb tájat leküzdve, a nem túl jó budapesti csatlakozás miatt bőven rendelkezésre álló időt Szolnokon fotózva töltjük el.

Kérjük, vegyék figyelembe, hogy vezetőállásról nem választhatjuk meg az optimális fényviszonyokat, és a szélvédőn keresztül fotózás sem segíti a minőségi képek elkészítését. Ez csak egy szokatlan szemszögből készült, dokumentum jellegű sorozat.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek