Érkezés Ferihegyre (fotó: MTI/Balogh Zoltán)

Titokzatos óriás drón, Putyin elnök érkezésének felvezető gépei, vagy kitört a háború? A korlátlan fantázia eme termékei is előkerültek a közösségi oldalakon, annak ellenére, hogy nyilván épp a rémhíreket és konteókat elkerülendő, a budapesti amerikai nagykövetség a Magyar Távirati Iroda közreműködésével próbálta tájékoztatni a fővárosiakat két különleges repülő szerkezet megjelenéséről.

A közlemény szerinta magyar különleges műveleti erők meghívására – az amerikai és a magyar kormányok egyeztetése alapján – múlt pénteken kezdődött a magyar és amerikai különleges műveleti erők közös kiképzése. A gyakorlat részeként a CV-22B Osprey konvertiplán tart bemutató repülést Budapest felett kedden déli 12 órakor.” Végülis nem is egy, hanem két gép repült át a város felett, sőt, a Duna feletti légibemutatók forgószárnyasainak szokásos jobbfordulója után a keleti elővárosok, például Kerepes felett húztak vissza a gépek Ferihegy irányába.

Az őstípus, az ötvenes évek kísérleti gépe, az XV-3

Az egyik szemtanú beszámolója szerint a Halászsasok „borzalmas mély dübörgés” közepette repültek: amint ezt ritkábban ugyan, de nagy nemzetközi repülőtalálkozók alkalmával az elfogulatlanabb megfigyelők is igazolják, a két gázturbina és a rotorok hangja a gép nagyságához és teljesítményéhez képest eléggé visszafogott, ami nyilván tényezője a gép katonai alkalmazásának is.

A Halászsas valóban ritkaság, pláne ritka vendég Magyarországon. Most még kizárólag az amerikai fegyveres erők alkalmazásában rendszeresítették a gépet, amellyel portálunk is többször foglalkozott, lévén valóban különleges szerkezetről van szó. A kísérletek már az ötvenes években beindultak, a lényeg az aviatikusok egyik nagy álmának megvalósítása: a helyből fel- és leszállás, illetve a gyors vízszintes repülés megvalósítása – egyetlen konstrukcióban.

Helikopter-üzemmódban (fotók: Bell-Boeing)

Az elgondolás kétféle vonalon öltött használható formában testet, jellemző a feladat nagyságára, hogy végül is mindkettő eddig csak egy-két működő, sorozatgyártást is megért repülőeszközhöz vezetett el: az egyik a brit Harrier, majd a mostani, hadrendbe állított F-35-ös ötödik generációs „multirole” harcigép B-változata, a másik a Bell-Boeing Osprey, vagyis két sikeres jet, és egy sikeres billenőrotoros gép. Az egyetlen, fejlesztés alatt álló polgári billenőrotoros, a Belltől átvett AgustaWestland AW609-es programja 2003 óta bukdácsol, az egyik prototípus 2015-ben bekövetkezett katasztrófája még inkább visszavetette ennek a különleges kategóriának a civil kivirágzását.

A közös ős a Bell XV-3 volt, amely 1955-ben repült először, majd következett a már fejlettebb XV-15. Amivel azóta is küszködnek a mérnökök, az egyrészt a konstrukció bonyolultsága: a lényeg ugyanis, hogy a rövid szárnyak végére helyezett hajtóművek helikopter-üzemmódban függőlegesen állnak, a rotor tehát vízszintesen forog, mint akármely helikopternél, majd megfelelő magasságban a hajtóműveket vízszintesre döntik, a rotorok pedig közel függőleges síkban forognak, vagyis a helikopterek rotorjainál sokkal hatékonyabb vízszintes repülést tesznek lehetővé, nagyobb sebességgel és hatótávolsággal, mint a hagyományos forgószárnyasok.

Légi tankolás, vízszintes repülés: gyorsabb, nagyobb hatótávolságú, mint a hagyományos forgószárnyasok

A rendszer viszonylagos sérülékenysége illetve a tiltrotorokra jellemző veszélyes aerodinamikai jelenség, a földközelben – főképp leszálláskor – jelentkező örvényorsó-hatás okozta, hogy a kísérleti gépek után fejlesztett, és hadrendbe is állt C/MV22 Osprey-k baleseti átlaga valamivel magasabb volt a hagyományos gépekhez képest. Az átmenet függőleges és vízszintes mozgás között szintén rendkívül kényes manőver. Ugyanakkor most már annyira növekedett az üzembiztonságuk, hogy a Osprey-k bekerültek az amerikai elnök szállítására szakosodott tengerészgyalogos alakulatba is, igaz, nem magát az elnököt, hanem annak kíséretét és különféle felszereléseket szállítanak velük. Például azért sem tölthetik be a Marine One szerepét, mert a Fehér Ház kertjében a két rotor nagyobb kárt tehetne, mint a hagyományos forgószárnyasok...

Az Osprey ma már a négyből három nagy amerikai haderőnem – légierő, tengerészeti légierő, tengerészgyalogság – kötelékében repül, 2017-ben lépte át a szolgáló gépek száma a négyszázat. Az Egyesült Államok mellett Japán és egyes hírek szerint Izrael tervezi szolgálatba állítani – a különleges típus ára hetvenmillió dollár fölött mozog darabonként, érthető tehát, hogy a kedvező harctéri, például az afganisztáni tapasztalatok ellenére nem épp a legütősebb exportcikke az amerikai katonai repülőgépgyártásnak. A két Rolls-Royce gázturbina egyenként 6150 lóerős, a rotorok átmérője 11,6 méter (vagyis viszonylag szűk területen képesek landolni), a függőleges felszálláshoz mért maximális felszállósúly csaknem 24 tonna, maxinmális utazósebessége 500 kilométer óránként, hatótávolsága pedig, 24 felszerelt katonával, csaknem 800 kilométer.

A következő lépés: a Bell V-280 Valor: csak a reduktort és a rotort kell dönteni (fotó: Bell)

Idén augusztusban új gyártóhelyet avattak az MV-22-eseknek Philadelphiában, amely egyben központja lesz a modernizációs programnak. Ami pedig a jövőt illeti, következő lépés a nagy álom megvalósítására a Bell V-280 Valor, a harmadik generációs billenőrotoros konstrukció, amely az amerikai hadsereg JMR/FVL, vagyis többfeladatú függőlegesen felszálló szállítógépének programjára készül. Az első példány 2017-ben szállt fel, és ami a nagy újdonság, ezen a gépen már nem az egész gázturbina-reduktor-rotor rendszer fordul el a függőleges felszálláshoz és a vízszintes repüléshez, hanem csak a rotorok és a reduktorok. A Bell szerint így egyszerűbb a technika, nagyobb az üzembiztonság, a V-22-es család pedig már elég tapasztalatot termelt ahhoz, hogy a billenőrotorosok új generációja sikeres, még sikeresebb legyen.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!