90 éve, 1921 októberében az utolsó Habsburg utoljára próbált visszakerülni trónjára (abban az évben másodszor): neki nem sikerült, viszont Magyarország gazdagabb lett egy repüléstörténeti unikummal. Ebből a szemszögből idézzük fel az eseményeket Punka György repüléstörténésszel.

Ahogy Károly a sétarepülést hazarepüléssé változtatta, az valóban a világtörténelem első igazi gépeltérítése volt, mi számítunk ezen a téren elsőnek, ha ez pozitívum. Próbáltunk nyomokat találni, de korábban nem volt: a következő gépeltérítés pedig 1948-ban történt egy amerikai repülőgéppel.

Tulajdonképp miért választotta Károly ezt a módját annak, hogy visszatérjen? És ha már elrepült a nyugati határvidékig, miért nem repült egyenesen Budapestig?

Az Ad Astra Aero egy F–13-asa

A háború után beinduló légiforgalom nagyon gyors utazási formát kínált, a király Svájcból mindössze hat óra alatt eljutott Magyarországig, ez vonattal nem sikerült volna. Itt viszont azért váltott vonatra, mert azt remélte, hogy amint személyesen végigmegy a fél országon, bebizonyíthatja, hogy benne valóban a királyt tisztelik és ünneplik az emberek, egyszersmind olyan tábort, tömeget gyűjt maga köré, ami visszasegíti őt a trónra. Valóban rengetegen köszöntötték, volt, aki a kezét csókolgatta sírva, de a budaörsi csatában mégis visszaverték a kísérletét.

A történet mindig Károlyról szól és a budaörsi csatáról, de mi történt a svájci pilótával, aki Dénesfáig hozta őt? Ráadásul ott kellett hagynia a gépet, amit a magyar hatóságok lefoglaltak.

A gép a Petőfi-csarnokban nyitott motorburkolattal, és eleve nyitott pilótafülkével: jól látható a fémépítés, a hullámlemez-borítás <br>(Színes fotók: Közlekedési Múzeum, köszönet Szabó Attilának)

A magyar hatóságok persze nem fogadták Károlyt királyként, sőt a gépet „internálták”. A pilótával semmi bajuk nem volt, őt nem is lehetett svájci állampolgárként visszatartani. A nevét egyébként azóta sem tudjuk sajnos. A gép tulajdonosa az Ad Astra Aero nevű cég volt, komoly vállalat abban az időben: 6-8 repülőgép már nagyon nagy flottának számított. Az Ad Astra bevált vállalkozás volt, amit abból is tudunk, hogy az akkori világ egyik legmodernebb típusát volt képes üzemeltetni. A gépet kénytelenek voltak leírni, ami azóta is fáj nekik: a svájciak ezt a történelmi ereklyét, bár Magyarországon van, igencsak számon tartják.

Akkor beszéljünk magáról a Junkers F–13-asról: korához képest az is igen komoly teljesítmény, hogy egyhuzamban végigrepülte a távot.

Viszonylagos kényelem a zárt utaskabinban

Nyilván ezért választotta Károly ezt a társaságot és ezt a gépet. Kétfős személyzettel repült, a pilótáknak még nem volt zárt kabinja, nem becsülték őket annyira, mint manapság. Nyitott bőrperemezett ülésekben ültek a motor mögött, a hátuk mögötti zárt kabinban, a mai viszonyokhoz képest ugyan spártai körülmények között, de viszonylag kényelmesen hat utasnak volt hely.

A Junkers művek a háborúban jelentős szerepet játszott, a hullámlemez-borítás, ami a gép szilárdságát adta, egészen a II. világháborúig a legmodernebb borításnak számított. A Ju–52-es is ilyennel repült, plusz két motorral, a tengelyhatalmak egyik legnagyobb példányszámban gyártott szállítógépeként.

Az F–13-as más példányai is repültek a későbbiekben Magyarországon.

A műszerezést akkoriban nem vitték túlzásba

Így van, egy magyar légitársaság ugyancsak erre a típusra alapozta a forgalmát. Ilyen gépek szálltak fel a Dunáról például. Aki a Gellért szálló előtt sétál, láthatja a híd lábánál elhelyezett emléktáblát: ott volt az első és talán utolsó magyarországi vízi repülőtér. Ezek az úszótalpas gépek a Balatonnál is repültek, hat-nyolc F–13-as végzett légiszolgáltatást a húszas évek elején Magyarországon. Mondhatni, hogy IV. Károly volt olyan kedves, és a modern utasszállítás egyik őstípusát hozta el nekünk Magyarországra, amelynek egy példányát egyébként mostanság próbálják repülőgépes állapotba hozni Friedrichshafenben.

Világraszóló ritkaság egy F-13-as ilyen jó állapotban. Merthogy ezt a gépet valóban nem repülték szét...

Szabó Attila, a Közlekedési Múzeum történésze büszkén beszél a repüléstörténeti kiállítás kincséről, az első tiszta fémépítésű közforgalmi, utasszállító repülőgéptípusról, a királypuccsban használt Junkers F13-asról. Mint meséli, a földet érés után a gépet a hatóságok bírói zár alá vették, szétszerelték, és úgy vitték Budapestre, itt újra összerakták, aztán egy ideig pénzért mutogatták a Nemzeti Lovarda kiállításán, mint azt a gépet, amelyen a király visszatért. Ezután Mátyásföldre került, az akkor aktív repülőtér hangárjába. Végül valakinek eszébe jutott, hogy felajánlja a Közlekedési Múzeumnak. Szerencsére épségben átvészelte a II. világháborúban a múzeumot ért bombatalálatot, ma is ott látható a Petőfi Csarnok repüléstörténeti kollekciójának egyik ékeként. (Most sajnos téli szünetet tart a kiállítás, mert azt az épületrészt nem lehet fűteni.) Egy biztos: a tökéletes szépségében megőrzött Junkers F13-as a királypuccs, a világtörténelem első repülőgép-eltérítése óta egy pillanatot sem volt a levegőben.