Március 24–25.: ezek a napok sok-sok légitársaság életében rögzülnek, mint a legnagyobb megpróbáltatás, iparági vezetők eufemisztikus megfogalmazása szerint a legnagyobb kihívás, a cégek életében. Egy frissen összerakott, bár gyaníthatóan nem is teljes táblázat szerint, a teljes flottájukat leállító légitársaságok száma a világon 22, további tizenkét cég a géppark 90–99 százalékát tartja a földön, tizenegy a 80–90 százalékos, nyolc a 70–80, kilenc az 50–60 százalékos leállítást végrehajtó légi vállalatok száma.

Sok társaság külön hazatérő járatokat repül az illető országok állampolgárainak, és utasszállítókkal repül áruszállító feladatokat, de ez is csak a gépek töredékét érinti: hol a többi? Természetesen különböző repülőtereken: tegnap például a Wizz bejelentése kapcsán közölhettünk fotókat a Debrecenben összegyűlt lila-fehér gépekről.

Párizs, CDG, Air France parkoló<br>(fotó: aeronews.global)

De akad olyan repülőtér is a világon, nem is egy, ahol aktív futópályákat foglalják el a ki tudja meddig parkoló gépek: ilyen például a párizsi Charles de Gaulle, amelynek négy pályája közül kettő, illetve a hozzájuk tartozó gurulóút-hálózat szolgál most főképp az Air France flottája egy részének pihenőhelyeként. Az aktív pályák lefoglalása mögött nyilván az is meghúzódik, hogy a keményen visszaesett forgalomhoz bőven elég a szabadon maradt két beton. Koppenhága három pályája közül például most egy is elég aktív működésben, a többi – parkolópálya...

Hasonlóképp aktív pályákat foglal el a Delta számtalan gépe saját otthonában, Atlantában. A Hartsfield-Jackson a világ legforgalmasabb légikikötője, a Delta pedig 900 gépéből hatszázat volt kénytelen leállítani, ezek egy része vesztegel a reptér erre a célra lezárt három pályáján, a 10/28-ason és a két 9/27-esen. Ugyancsak sok kék-piros farkú utasszállító áll a Delta karbantartó központjánál, ahol a veszteglés kihasználható az esedékes munkálatok elvégzésére a gépeken.

Sok Lufthansa-gép parkol a társaság legnagyobb központjában, Frankfurtban, de ennél érdekesebb a berlini elhelyezés: keskenytörzsű gépek állnak a még át nem adott új Berlin Brandenburg repülőterének egyelőre nem használt hatalmas terminálépületénél, mintha csak arra várnának, hogy szálljanak be az utasok... A döntés logikus, és a maga módján reménykeltő, október végére csak átadják végre az „elátkozott repülőteret”, és addigra csak helyreáll a normális forgalom és visszatérnek a bázisaikra a német társaság gépei.

Atlanta, Delta-sor (fotó: Kim Paquett, Twitter)

Zürichtől nem messze, a svájci légierő Dübendorf bázisán a Swiss gépei sorakoznak, csak úgy, mint a genfi repülőtéren. Az Egyesült Királyság egyik fontos tároló-reptere most Glasgow-Prestwick, a British sok gépe várakozik itt, hírek szerint a Ryanair 737-eseiből is van a skóciai reptéren jónéhány, az ír ultra-lowcost flottájának jelentős része persze a társaság központi bázisán, a londoni Stansteden tartózkodik.

Több amerikai társaság vitt utasszállítókat az arizonai Pinal County Airpark illetve Marana, valamint a kaliforniai Victorville repülőterére, ezek, több más hasonló sivatagi légikikötőhöz hasonlóan, nagy területtel várják a gépeket, a száraz levegő pedig gátolja a korróziót.

A Cathay flottájának nagy része természetesen a Hong Kong International szabad betonrészeit foglalja el, az ausztráliai repterek közül néhány nem csak a Qantas, hanem ázsiai társaságok gépeit is befogadja, például a repülőnapjairól híres Avalon, ahol ötven Qantas-gépet helyeztek el, és Alice Springs, ahol a Silk Air flottájának egy része települt. Itt van az ausztrál nemzeti társaság utolsó öt 747-ese, ezek már valószínűleg nem térnek vissza szolgálatba. Gyaníthatóan sok légitársaság követi ugyanazt a gyakorlatot, mint itt a Qantas, amely harminc emberét küldte Avalonba, hogy segítsen a gépek karbantartásában és azonnal megkezdje a visszaállításukhoz szükséges munkákat, amint remélhető, hogy véget érnek a leállítások.

Marana, Arizona: sivatag, sok hely és száraz levegő, megfelelő tárolásra békeidőben is

Szkeptikus vélemények szerint ezek a repterek netán repülőgép-temetőkként funkcionálnak a továbbiakban, vagyis a letárolt gépek jelentős része nem is repül már soha többet. A Qantas 747-eseihez hasonlóan valóban vannak amúgy is kisorolásra ítélt korosabb típusok, amelyektől a társaságok hamarabb szabadulnak meg, például a Delta MD-88/90-esei és öregebb 767-esei. De valószínűleg azok járnak közelebb az igazsághoz, akik úgy vélik: az utasszállítók túlnyomó többsége megint repül majd – csak esetleg más festéssel. A válságnak már eddig is áldozatul estek légitársaságok, a szakértők többsége szerint azonban nem feltétlenül a korábban előre jelzett tömeges csőd, hanem inkább a konszolidáció, a kisebb, gyengébb légicégeknek a nagyobbakkal való összeolvadása várható a nehéz idők elmúltával.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!