Miért repült 13 ezer 600 helyett 25 ezer kilométert a Virgin Australia Embraer E2-ese, mire megérkezett Perth-be?

Nem egyszerű feladat egy regionális repülőgéppel Brazíliából Ausztráliába eljutni. A légitársaság első E190-E2-esének is meglehetősen nagy kerülőt kellett megtennie ahhoz, hogy eljusson a célreptérre.

A Virgin Australia a közelmúltban vette át első Embraer E190-E2-esét. A VH-E2A lajstromjelű repülőgépet elsősorban Nyugat-Ausztrália belföldi járatain fogják üzemeltetni. Ezzel szemben a repülőgép átvétele nagyon is nemzetközinek bizonyult...

A szóban forgó E190-E2 szeptember 3-án szállt fel az Embraer repülőteréről, a brazíliai São José dos Camposból. Innen Dél-Amerika felett északnyugat, a curaçaói Willemstad felé vette az irányt. A következő ugródeszka Brownsville, (Texas, Egyesült Államok) volt, majd a kaliforniai Ontarióba, ezt követően pedig Hawaiira repült. Ezután következett a repülőút leghosszabb, körülbelül hat és fél órás etapja a Fidzsi-szigetek főszigetén, Viti Levun található Nadi repülőtérig. Szeptember 6-án a repülőgép végül megérkezett Ausztráliába, a keleti parti Canberrába, majd innen szeptember 8-án repült tovább Perthbe, a nyugati partra.

Felmerül a kérdés: miért választotta a légitársaság ezt a hosszú, mintegy 25 ezer kilométeres útvonalat, ha a direkt nyugati, Santiago de Chilén, a Húsvét-szigeteken, Tahitin és Fidzsin átvezető útirány jelentősen rövidebb, mindössze 13 ezer 600 kilométer? Ráadásul amíg a leghosszabb, ténylegesen megtett szakasz a hawaii Kailua-Konából a fidzsi-szigeteki Nadiba 5059 kilométert ölelt fel, addig a Santiagóból a Húsvét-szigetekig mindössze 3758, majd innen tovább Tahitira csak 4254 kilométer a légvonalban mért távolság?

A válasz a kéthajtóműves repülőgépekre vonatkozó repülési előírásokban keresendő. Az ETOPS (Extended-range Twin-engine Operational Performance Standards) néven ismert nemzetközi üzemeltetési teljesítményszabványok határozzák meg azt a repülési időt, ami időtartamra egy adott kéthajtóműves kereskedelmi gép eltávolodhat a legközelebbi, vészhelyzeti leszállóhelytől. Az Embraer E190-E2-esek esetében az ETOPS 120 perc.

Tehát, amíg a lehetséges repülőterek megléte (például Kiribatin és Samoán) lehetővé tette a Kailua-Kona–Nadi repülést az ETOPS 120 szellemében, addig Santiago de Chiléből a Húsvét-szigetekre, onnan pedig Tahitire már nincs alternatíva. Ez a válasz a címben is feltett kérdésre, és ezért repült 13 ezer 600 helyett 25 ezer kilométert a Virgin Australia újbeszerzésű madara.

Ugyanezen az útvonalon érkezik majd meg a további hét megrendelt E190-E2-es is.

(fotó: Virgin Australia, Csmith)