A székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyárat az első világháborúban alapították, a gyár kezdetben repülőgépek javításával foglalkozott. Az egyre csökkenő megrendelések miatt az ötvenes évektől kezdve új piacok felé nyitott a cég: elkezdtek mérőműszereket, speciális teherautókat és autóbuszokat gyártani. Az első kezdetleges típus a Csepel D–350 és D–352-es alvázra épített dobozos felépítményű busz volt, amit a köznyelv „fakarusz”-nak becézett, utalva az Ikarus buszok szó szerint és átvitt értelemben vett fapados változatára. Az eredetileg munkás- és gyerekszállításra kifejlesztett típust az ötvenes évekre jellemző autóbuszhiány miatt sok helyen menetrend szerinti forgalomban is használták.

Az ÁMG Csepel alvázas autóbusza, a híres fakarusz<br>(forrás: Losonczy Miklós gyűjteménye)<br>A képre kattintva az ÁMG járműveiről készült galériánkat tekinthetik meg

A tömegközlekedésben jelentkező férőhely-kapacitás növelésére az ötvenes évek közepétől hazánkban bevezették a pótkocsivontatást. Eleinte korszerűtlen régi kocsikat alakítottak át pótkocsivá, de az ÁMG hamar reagálva a történésekre, bemutatta az ÁMG–406-os típusú pótkocsiját, amiből a Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ), a Fővárosi Villamosvasút (FVV – ide tartozott a trolibusz), és a Mávaut is vásárolt. Az első pótkocsik az Ikarus 60-asok külső jeleit hordozták magukon (sárvédő, hátfal), a későbbi példányok már inkább a 620-asokra hasonlítottak (szögletes sárvédő kivágás). Az első önálló autóbuszt, az ÁMG–407-est 1959-ben mutatta be a gyár, amely nagyrészt az Ikarus 31-es gépészetére alapult. A mindössze hét méter hosszú kisbuszt Csepel alvázra építették, a meghajtásáról Csepel D414-es dízelmotor gondoskodott. A busz lámpatestei szintén az Ikarus 31-esről származtak, az indexek pedig az Ikarus 620-asokról lehetnek ismerősek. A járműből mintegy száz darabot gyártott az ÁMG, elsősorban a vidéki Mávaut-ok vásároltak belőle, ahol bányászjáratokra kerültek, innen ered a típus „bányászbusz” beceneve is.

Az ÁMG pótkocsijai az egész országban ismertek voltak<br>A képre kattintva az ÁMG járműveiről készült galériánkat tekinthetik meg

Egy évvel később mutatkozott be az ÁMG–408-as, amely elődjétől mindössze belső elrendezésében tért el. A típusból négyszázon felüli darabszám készült. A közforgalmú autóbuszokon kívül készültek speciális kialakítású autóbuszok és tehergépjárművek is, ezek az 500-as sorozatból kaptak típusjelet. Időközben folyamatosan mentek a fejlesztések, aminek eredményeképpen 1961-ben bemutatták az ÁMG–409-es típust, amiből végül nem készült sorozat, mivel 1963-ban a gyárat az egyre nagyobb hangsúlyt kapó Ikarushoz csatolták, ezzel létrejött a cég székesfehérvári üzemegysége. Az ÁMG buszok gyártását beszüntették, helyette az Ikarus 311-eseket és a 66-osokat szereltek össze Székesfehérváron. Az egyetlen megmaradt ÁMG-től származó tevékenység a speciális gépjárművek, és a teherautó-felépítmények gyártása azonban még jó ideig megmaradt a gyáregységben. Az ÁMG buszaiból néhány romos példány még felfedezhető országszerte, ezenkívül egy magángyűjtemény büszkélkedhet egy ÁMG–408-as busszal és egy Fakarusszal, valamint a BKV elkezdte a muzeális célra félretett trolibuszpótkocsijának a felújítását.