Metrót karácsonyra!

A kelet-nyugati, ma 2-es számot viselő metróvonalat már a második világháború előtt tervezték, végül 1950-ben, egy minisztertanácsi rendelettel határozták el az építést. A kor munkaversenyeinek megfelelően őrületes tempóban, nagy erőkkel indult meg az építkezés, amit a nagyberuházások 1953-as felülvizsgálatakor le is állítottak. A csupán az állagmegóvást szolgáló tíz év után 1963. november 14-én rendelték el az építkezés folytatását.

A metró első szakaszát az Örs vezér terétől (a végállomás akkor a Fehér út nevet viselte) a Deák térig 1970. április 2-án adták át. A teljes vonal átadásának kitűzött határideje 1973. december 31. volt, ezt jó egy évvel megelőzve, 1972. december 22-én átadták, 23-án pedig már az utasok is használhatták az új metróvonalat.

A Deák térről kiindulva a metró első új megállója a Kossuth tér, itt nem épült gyalogosaluljáró. A mozgólépcsők egy épület előterében kialakított fogadócsarnokba viszik az utasokat, ahonnan egyből a tér déli részére érkezhetnek. A Duna alatt átvezető rövid szakasz után a Batthyány tér a következő megálló. A metró építésével együtt a szentendrei HÉV-vonalat is módosították: a Margit hídtól kéreg alatti pályán érkeznek a szerelvények a térre, az aluljáróban közvetlen átszállási lehetőséget nyújtva.

Budapest leghosszabb, mintegy hatvan méteres mozgólépcsőjét a Moszkva téren helyezték üzembe. Aluljáró itt sem épült, a felszínen kialakított, mostanság eléggé szidott fogadócsarnokba érkezhetünk. A teljesen átépített Déli pályudvar új fogadócsarnoka is a metró átadása után nem sokkal, 1973-ban nyílt meg.

Természetesen ennek a metrószakasznak az átadása is felszíni változásokat vont maga után. A Rákóczi úton és az Erzsébet hídon 1972. december 31-én szűnt meg végleg a villamosközlekedés, a HÉV Batthyány térre érkezésével a hozzá kapcsolódó felszíni járatok is megváltoztak. Átalakult Buda villamosközlekedése is: a 9-es, 19-es járatok végállomása a Batthyány térre került, a 18-as új északi végállomása a János kórház lett.