A hetvenes évek elején, Kőbánya központjának rendezési terveivel együtt született a kettes metró szárnyvonalának ötlete is. Az akkor még Népstadionnak hívott állomásról kiágazva egy dél-délkelet irányú ívvel a metró előbb a Vásárváros bejáratánál (1974-ben helyezték ide a kiállítási területet a Városligetből) állt volna meg, a végállomás pedig a Zalka Máté (ma Liget) tér lett volna.

Térkép a gyorsvasúti hálózat meglévő és tervezett vonalaival a hetvenes évekből<br>A képre kattintva fotógaléria nyílik<br>(forrás: Dr. Nagy Ervin–Dr. Szabó Dezső: Budapest közlekedése tegnap, ma, holnap)

Aki esetleg a hetvenes években költözött el messzire Kőbányáról, és bő tíz év múlva tért vissza, idegenül kapkodta a fejét. Apró házak sorát bontották le, eltűnt két olyan emblematikus intézmény is, mint a Munkás mozi és a Makkhetes névre hallgató kocsma. A régi városrész helyén új, széles út terpeszkedett, amelyet tízemeletes, lakótelepi házak szegélyeztek. Az új Kőrösi Csoma Sándor út (a régit sétánnyá minősítették és nevezték át) és a Kápolna utca találkozásánál hatalmas, egykor impozánsnak szánt aluljárórendszer húzódott a föld alatt, amely a korszak építkezéseinek megfelelően élelmiszerboltot, fodrászüzletet, eszpresszót magában rejtő szolgáltatóházban folytatódott.

Kőbánya központja az ötvenes években<br>(forrás: Fortepan)

A tervek szerint a metrónak 1990-re kellett volna Kőbányát elérnie, de akkorra nemhogy a szárnyvonalak, de az egész metró építkezése lelassult, a 3-as metró máig utolsó, Árpád híd–Újpest-központ szakaszát ebben az évben adták át, hatévnyi építés után. A kőbányai aluljáró és a hozzá tartozó szolgáltatóház csendben az enyészeté lett. A gyalogosok inkább a felszíni, igen balesetveszélyes átkelést választották a kétes elemek búvóhelyéül szolgáló, állandóan sötétbe borult aluljáró helyett, amelyet aztán 2008-ban befedtek, a felszínen lámpás átkelőket alakítottak ki.