Hol is kezdjük? A krónikás enyhén zavarban van, igen, nagyon-nagyon sok mindenről érdemes beszámolni, egyes fanyalgó netes beírásokkal szemben Szeged ismét remek látnivalók sokaságával szolgált péntek déltől egészen vasárnap délig.

Retro Sky Team: a Zlinek egy része Messert, más részük Jakot vagy Lavocskint játszott... (fotók: Tari Norbert, Bánhidi Emese)

Merthogy már pénteken remek pillanatokat élhettünk át, amint például beérkeztek a főszereplők: megjött a négy Extrával repülő kötelék, a Románia Sólymai sűrűn repült és szinte mindig mást és mást mutatott be, fokozatosan beérkezett a kassai Retro Sky Team, merthogy amint azt gyanítottuk, a Po-2-es nyilván később jelent meg a légtérben, mint a Zlinekből álló kötelék, megjött a Goldtimeres csapat a Li-2-essel (Sallai István, vagyis Tyutyu bácsi, és Győri Gyula repülték a magyar oldtimer-királynőt), megjött a sétarepülések másik főszereplője, az An-2-es, beérkezett Imre Lujó csodálatosan repült Mi-2-ese, sőt, finom, alig hallható módon szállt le a Magnus „egyeskéje”, a benzines Fusion (utóbbi sok más repülőeszköz mellett kiállítási tárgyként szerepelt Szegeden).

A Goldtimer Li-2-ese, földi oldtimerekkel, háttérben a szlovákok bombáznak

És, szegénykéim, nem jöttek még meg pénteken a hőlégballonok, pedig nagyon drukkoltunk nekik: a Közép-Európa Kupa mezőnye, ha kedvezőbb a széljárás, bizony beteríthette volna estefelé a szegedi gyepet, de végülis a kiszámíthatatlannak bizonyuló fuvallatok a negyvenegynéhány lufiból csak azokat engedték a reptér közelébe repülni, akik nem voltak részesei a versenymezőnynek, hanem, ahogy mondták, versenyen kívül „fiesztáztak”, vagyis nekik szabad volt ott felszállni, ahol akartak, míg a többieket hiába nézegettük a keleti végekről egyre nagyobb és nagyobb számban, ezen az estén másfelé kellett, hogy leszálljanak.

Román Sólymok, négy extraerős Extra

De egyfelől közben a románok már most tartottak bemutatót, és már érkezéskor is igen szépen muzsikált a négy hathengeres motor: már érkezéskor és az első műsorszám folyamán érzékelhettük, hogy nagyon összeszokott ez a csapat. Jó pilóták, jó gépekkel, jó körülmények között: a román Aeroklub állami pénzből tartja fenn a formációt, a gépek számozásából ítélve még tartalékaik is vannak, a nálunk megjelent három Extra 300 és egy (még erősebb, még „harapósabb”) együléses 330-as, amellyel a szólista repült, olyan teljesítmény-felesleggel rendelkezett, amellyel a legbonyolultabb figurák is megrepülhetők. Igaz, azt a pillanatot, amit a reklámfotóik egyikén mutattak, vagyis hogy két gép tükörben repül az alakzaton belül, nem mutatták, viszont a szpíkerek sóhajait meghallva bemutatták a legszebb játékok egyikét, amikor a triót és füstjét palástorsón repülte körbe a szólista.

A románok egyik gépe a többszörös világbajnok típus, az Extra 330-as volt

Hogy miért kísérték sóhajok ezt a pillanatot? Nehéz nem arra gondolni, hogy volt valaha egy magyar kötelék is, amelynek tagjai másod- vagy harmadállásban repülték a Zlinjeiket, és kápráztatták el a hazai és az európai közönséget is a tudásukkal, tőlük láttuk ezt a gyönyör palástorsós játékot, csak nekik keményen meg kellett küzdeniük a motívum sikeréért, mert a Z-50-eseknek bizony nem volt annyi erőtartalékuk, hogy olyan egyszerű legyen...

Persze az, hogy az Aerotriga eszünkbe jutott, és az adott körülmények közötti hatalmas különbség, nem vont le semmit a románok magas szintű repülőtudásából. Különösen ügyes játék volt, amikor a már szétvált kötelék egy-egy tagja egy-egy pozícióban, húzott át a közönség előtt: nagyon nagy sebességgel kifordulva, késben, kis sebességgel kapaszkodva a légcsavarra, és így tovább...

Bombatámadás, légiharc, nappal...

A kassai Retro Sky Team földi csapata mindeközben máris elkezdett valami izgalmas manipulációt a nézőközönség előtti reptérszakaszon, hogy a csapat egy Magyarországon ma még ritkaságszámba menő műsorféleséget mutasson be, amelynek nagyon is része a földi pirotechnika. A péntek esti előadásuk azért volt különösen jól sikerült, mert a különféle fény- és hanghatások remekül érvényesültek a szürkületben: azt ugyan már nem is láttuk tisztán, hogy az öt Zlin közül melyik három viselte a Luftwaffe és melyik kettő a szovjet légierő színeit, viszont a gépeknek villogott a „ fegyverzetük”, a kísérő Cessna pompás ledes fényjátékok közepette repült a vadul kavargó csapatnál magasabban, a Po-2-es pedig bombázott, és bizony az első lángokat felcsapó bombarobbanás mégis meglepte a nagyérdeműt, bármennyire is próbálták a kommentátorok előre is felkészíteni a közönséget a várható erős élményekre...

...és éjszaka

A kassaiak szombati repülése azért volt más, és a napsütés ellenére príma élmény, mert megvolt az események „sztorija” is hozzá: a helyszín egy német reptér, ahol a kezdő pilóták egyike bajlódik a 109-es Messer kormányaival (tudjuk, hogy egy ilyen bukdácsoló földközeli produkció mennyire komoly valódi repülőtudást takar), amikor megjelenik a reptér felett egy szovjet betolakodó, elkezdi bombázni a repteret, ekkor kezdték megint megrázni a robbanások Szegedet. Majd a kezdő Me-109-es pilóta megpróbálja lelőni a Podvát, ami, tudjuk, a valóságban szinte lehetetlen feladat volt, lévén a kétfedeles túl lassan repült a német vadászhoz képest, aztán beérkezik még két Luftwaffe-festésű Zlin (Me-109-es), illetve két szovjet vadász (Lavocskinok vagy Jakovlevek, a dolog nem volt teljesen egyértelmű), és kialakul egy hatalmasan kavargó légiharc. Hol ez, hol az a gép „kapott találatot”, és kezdett füstölni, sőt, hogy élethű legyen a dolog, ilyenkor a motorok is rotyogtak kicsit, csak hogy aztán minden gép újra belevesse magát a zűrzavarba.

Az igazi katonák érkezése Szolnokról

A sztori innentől kezdve szintén elkezdett kavarogni, mert már a „német” gépek alatt is robbantak a „bombák”, eredetileg pedig ez ugye német reptér lett volna, amit német gépek valójában elég ritkán támadtak, de ez már senkit nem zavart. Már kevesen törődtek azzal,  hogy a történelmi hűség szempontjából minden részlet megfelelő-e, a szépvonalú 226-osok és 526-osok pazar földközeli repülése isteni légi élményt nyújtott mindenkinek, és ez volt a lényeg. El ne felejtsem, plusz produkcióként a helyi erők eloltották a pirotechnka által felgyújtott füvet, mindenesetre a szlovák csapat eme látványos bemutatójának emlékeként egy ideig még ott sötétlik az a folt a gyepen.

Imreh Lujó ismét mindenkit elképesztett az ő akrobata Csirkecombjával

A kassai kötelék sajnos viszonylag korán eltávozott, mert az ő hazavezető kurzusukat már szombat délután erősen fenyegette az időjárás. Viszont két remek magyar produkció is kicsit visszaidézte a repülésüket: Imreh Lujó csodálatos Mi-2-ese ezalkalommal nemcsak a saját füstjébe kavarva mutatott be elképesztő, helikopterhez képest különösen „meredek” figurákat, de egy másodszori repülés alkalmával, és ez azért komoly meglepetés volt, a „Csirkecomb” egy csinos kis tűzijátékot is produkált a közönség előtt.

Veres Zoli a szokásos vidám programmal, földközelben

A másik produkció, amelyben felbukkant szlovákok egyik eleme, Veres Zoltáné volt: valamelyik műrepülő ászunk nyilván meg kellett, hogy jelenjen Szegeden, ez alkalommal Zoli a maga produkcióját felszállás után szintén a „Kezdő pilóta keservei a kormányzással avagy így pumpálom a gépet én” című elemmel indította. Azután viszont a nagyon nem kezdő pilóta, és a nagyon könnyű és ehhez képest nagyon erős MXS repülését illeti: a légi akrobatika minden szépsége és különlegessége benne volt, a remek, szinte követhetetlen dobott figurák tömkelege a magasban, a rendkívül látványos és izgalmas momentumok földközelben, például háton és késben.

Hársfalvi Pál légibalettje füstölőkkel kirajzolva az égre

A műrepülésnek egy egészen más stílusát képviselte mind pénteken, mind szombaton Hársfalvi Pál a kétüléses Fox kabinjában: pénteken még volt némi technikai probléma azzal, hogy a zene egyszerre szóljon a pilótának és a nézőknek, de másnap már minden simán ment. Pénteken a sötétedő háttér előtt elsősorban a szárnyvégi pirotechnika tette különösen látványossá a repülést, másnap az ugyancsak szárnyvégi füstölők fehér csíkja, de az az igazság, hogy a zene és a légi tánc harmóniája, az olykor kemény, de többségében lágy figurák felrajzolása a hófehér szárnyakkal minden plusz látványelem nélkül is meghatóan szép eleme minden repülőnapnak, különös tekintettel a gyönyörű alacsony fináléra.

A hazaiak kétüléses Janusa zárja a bemutatóját

Még a szombati program indulása előtt érkezett meg Szolnokról a honvédség két tiszteletet parancsoló forgószárnyasa, a Mi-17-est hamarosan birtokba vették a nézők, a Mi-8-asról történt a katonák ejtőernyős ugrása: látványosan pontos földre érkezésekkel, ami különösen az utolsó ugró esetében váltott ki hatalmas ovációt, mert ő ráadásul egy valóban hatalmas magyar zászlóval lebegtetett ki majd érkezett a „futóira”.

A Minyóból ugrott ejtőernyősök egyike, óriási zászló, tökéletes földetérés

A szomszédos szatymazi reptér felől érkezett öt dörgő motoros An-2-es: a sárga nagy kétfedelűek nem egyszerűen áthúztak, hanem egy pompás kis kötelék-programot mutattak be, ráadásul a végén egy lélegzetelállító oszolj-manőverrel. Az ötezer lóerő szimfóniáját aztán Darazsec András finom Turbó Cmelákjának surrogása váltotta fel: a wingletes gép tökéletesen érzékeltette a mezőgazdasági munka szépségét és izgalmait, amint úgy egy-másfél méter magasan húzott el és permetezett – enyhén illatosított vizet, aminek a közönség nem annyira vasárnap délelőtt, mint inkább a szombati kánikulában örülhetett. De persze a leglátványosabb a vészeldobás volt, kicsit messzebb a nézőktől, és kicsit magasabbról.

Öt Ancsa dübörög Szeged felett...

Szépen repültek a Hajdú-Apolló kötelék apró Apollo-Fox gépei, ugyancsak érdekes volt közelről megnézni, milyen a hátimotoros siklóernyősök és a motoros sárkány kötelék repülése, ők hogyan kormányoznak, fordulnak finoman a légtérben. A vendéglátó bemutatói is nagyon szépen sikerültek: a Jak-52-es műrepülése, ami persze egészen más dinamikát és tempót jelentett, mint a modern boxermotoros gépcsodáké, láthattuk a szegediek Góbéját csörlésből és a Janusukat vontatásból startolni: utóbbi a klub Tréner vontatójával egy egészen lélegzetelállító pillanatot produkált, amint a hatvanas évekbeli szép motoros és a hosszú szárnyú vitorlázógép kötelékben ért vissza és húzott át a reptér felett. Ugyancsak remek bemutatót tartott a Schweizer 300-as kis kétüléses benzinmotoros helikopter.

A Turbo Cmelak finoman surrogva hűsíti a nézőket

Ki ne felejtsük a modellezőket: a meglehetősen jópofa boszorkány-stílusú, a levegőben valóban seprűnyélen táncoló figurák, akiknek a kalapjuk széles karimája termelte a felhajtóerőt és készítőik tájékoztatósa szerint nem holmi banyákat, hanem anyósokat mintáznak. El is nevezték őket Anyósok Gyülekezetének. Szépen repült a startkocsiról induló műrepülő vitorlázógép, és főképp szombat estefelé két elképesztően nagy és erős modell, egy Extra és egy Jak-55-ös, olyan figurákkal, amiket a valóságos gépekkel valóban nem lehet végrehajtani...

Ilyen egy anyós a levegőben, felhajtóerőt termelő kalapban, adekvát repülő eszközt lovagolva

Végül szombat este teljesült sokak kívánsága, és a ballonok beterítették a légteret. A „fiesztázók” a szemünk előtt mutatták be, hogyan lehet felállítani a kupolát és a kosarat majd méltóságteljesen elemelkedni az ég felé, a versenyzők pedig az immár a reptéren a nézők előtt kijelölt nagy négyszöget kellett, hogy beterítsék az odadobott markerszalagokkal.

Igen komoly Extra-modellt készítenek elő repülésre

Nos, az időjárás megint alaposan megtréfálta a lufi-pilótákat, egy a reptértől északnyugatra terjeszkedő felhő olyannyira „megszívta” magát, hogy a mezőny többsége, akiket a reptértől délre, pontosan pályairányban láttunk startolni, nyugatabbra sodródtak, egy magyar ballon azonban, amely a többiekhez képest keletebbre helyezkedett a felszálláshoz, gyönyörűen végigrepült a cél felett és személyzete bravúrosan dobálgatta a markereket.

Trájk-trió: a helyi motoros sárkányosok köteléke

A többiek többsége pedig szintén a szemünk előtt ért földet, ki puhábba, ki kicsit keményebben: sok-sok szegedi, akik az elmúlt napokban a házuk felett láthatták a testes jószágokat repülni, most végigélvezhették a ballonozás teljes folyamatát a felállítástól a landolásig.

Szombat este végre eluralták a légteret a ballonok

Tegyük még hozzá: a műsor alatt szinte egyfolytában dohogtak a motorok, repült szombat estig Lujó Mi-2-ese és a két jó öreg jószág, a Goldtimer Li-2-e és az An-2-es szorgosan vitték az utasokat a város fölé, az utasok többsége pedig egészen elképedt boldogsággal szállt ki a gépekből. A saját lakóhelyük látványa onnan, ahonnan még sohasem láthatták, plusz magának a repülésnek az érzése (még ha olykor kicsit dobálós is volt az idő) láthatóan sokakban életre szóló élménnyé formálódott.

Rengeteg érdeklődő: az emberek igenis szeretik a repülést!

Mindeközben a reptéren gépek közeli látványa, sokféle látni- és harapnivaló, mai kocsimárkák bemutatója (a pályán is volt gyorsulási verseny) és veterán autókiállítás (láthatták a nézők a legszebb darabok egyikét, a Malév-festéses faros Ikarust), vasárnap délelőtt az önfeledt görkorizás és bringázás a szilárd burkolatú gurulón és az aszfaltos pályán, kite-ok futása a szélben, és még rengeteg más program, sok lelkesen dolgozó szervező, emberek ezrei, akik egyszerűen jól érezték magukat. Príma szezonzáró lett a szegedi, igazából most már tradíciónak is tekinthető, remélhetőleg jövőre bebizonyosodik, hogy az is lesz belőle, megérdemli.

Búcsú, remélhetőleg csak egy évre...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!