Viszlát, 256-osok! Szuperbuszok helyköziben, távolságiban és különjáratként

Az utasok és a gépkocsi vezetők gyorsan megszerették a korábbi típusokhoz képest kényelmesebb autóbusztípust, amelyek a napi forgalomban hamar bebizonyították alkalmasságukat. Az autóbuszok nem kizárólag menetrend szerinti forgalomban vettek részt, hanem különjáratokként is szívesen alkalmazták őket, osztálykirándulások kedvelt buszai voltak. Volt a flottában olyan busz is, amely 1978-ban belszolgálati járműként – funkciójából adódóan – nem az akkor szokásos fekete, közforgalmú buszrendszámot, hanem a fehér alapú, közületi azonosítót (GD 69-11-ból BV 01-09 lett, majd BHJ-727) kapott. Az egyik 256-os (ELR-564, korábban ABU-053, illetve BX 98-62) huzamosabb ideig a Volán SC használatában volt. A 256-osokat szívesen használták tanulókocsiként is.

A legtöbb 256-os 1986–87 között volt a Tisza Volán állományban, amikor hatvanegy járműből állt a flotta. A típus selejtezése viszont már 1986-ban kezdődött: az állományt évente két kocsival csökkentették. A legnagyobb leállítási hullám 1991-ben volt, amikor tizenegy buszt töröltek a Tisza Volán állományából. A kilencvenes években ugyan kisebb mértékben, de folyamatosan csökkent a klasszikus 256-osok mennyisége, az évtized utolsó évében már kevesebb, mint negyven volt belőlük.

A kétezres években a 256-osok által teljesített viszonylatokat már az Ikarus 395, később E95-ös típusai vették át, így feladatuk inkább helyközi és szerződéses járatok kiszolgálására korlátozódott. Hét évvel ezelőtt 2010-ben már csak öt kocsi volt állományban, mára pedig az utolsó kettőt is leállították.

Megbízhatóságukat mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy több jármű a volán állományából való törlés után nem a bontóba került, hanem új tulajdonosnál (új rendszámokkal) folytathatta pályafutását. Az autóbuszos vállalkozások előszeretettel vásárolták meg országszerte a jobb állapotú, korábbi volános 256-osokat. Néhányat közülük selejtezés után Romániába értékesítettek, és ott futottak még évekig.

A Tisza Volán flottájában közel negyven év alatt a klasszikus 256-osok átlagosan 17,2 évig szolgáltak. Pályafutását viszonylag korán, hét évesen, az 1986-ban selejtezett BV 00-91 (ex.: GF 25-62) fejezte be leghamarabb, míg a leghosszabb szolgálatot a huszonhetedik évében idén leállított két 256-os teljesítette.

Történetük során a buszok többségét többször is átrendszámozták. Első hullámban 1982-ben, majd a rendszerváltást követően 1990–91 között. Az 1991-ben selejtezett tizenegy autóbusz között vegyesen voltak új és régi rendszámosak. A 256-osok közül a volános időszakában a legtöbb rendszámot, szám szerint négyet az 1982-es évjáratú és 2001-ben selejtezett EZW-181 (előtte: ELS-586, BHJ-534, BU 39-33) viselte. Voltak viszont olyan autóbuszok, amelyek végig ugyanazt a rendszámot viselték (AZB-528 és 529, valamint a BU 43-67, be nem azonosított források alapján feltehetően a BU 39-31 is ilyen lehetett).

A járművek a kilencvenes években fehér alapon kék sávos, a kétezres években a Tisza Volán napfényes, a DAKK-os korszakban pedig fehér fényezésű arculattal közlekedtek.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!