A jó infrastrukturális ellátottsághoz nagyon sok minden hozzátartozik. A projektvezérelt közgondolkodás miatt infrastruktúra alatt leginkább hálózatokat értünk, azokból is szívesen gondolunk az olyanokra, amelyek sok vasat és még több betont tartalmaznak, hosszuk legalább kilométerben mérhető. Érthető módon a politika is szereti az infra e megjelenési formáját, a nagyprojektek árait felfogni is nehéz, széles és tiszta terep kínálkozik itt az aprónak tűnő pénzügyi trükkökre, százmilliárdnak fél százaléka az egészhez képest elhanyagolható, abszolútértékben viszont akkora összeg, amelyért már érdemes kockázatot vállalni.

Minél drágább, annál jobb a projekt, régi igazság, örül a tervező, örül a kivitelező.

Életterünk pedig tele van apró, de megoldhatatlannak látszó problémákkal. A hosszú vajúdás után megszülető földesi zebra jó példa a szinte észrevehetetlen mikrobeavatkozásokra, amelyek minimális költséggel egy utca, egy telektömb, egy településrész kapcsolatait javítják – az idézett példa bukéját sem a megoldás mikéntje, hanem az átadása körül vert hab teszi elviselhetetlenné.

Pusztazámor lakóinak mindennapjait könnyíti meg a Kossuth utca fahídja (forrás: static-plan.hu)

De ezen a zebrán kívül még hány helyen kell kerülni, átmászni, kerékpárról leszállni és rá újból visszaszállni, megfordulni, átkiabálni, lehajolni, átugrani, átfutni, kézben cipelni, húzni-vonni, gyakran illegálisnak minősülő körülmények között, mert hiányzik a lépcső, a hidacska, a látványkapcsolat, a rámpa a lépcső mellett, a gyalogátkelőhely, a világítás, a felvonó, rossz helyen van a korlát, hiányos a burkolat, odatolják a havat, nem folyik le a víz, satöbbi.

Ezeken az apró, mindennapi bosszúságokon nem segít sehány kilométer autópálya, sem vasútvonal-rekonstrukció, villamosítás és folyamszabályozás. Sőt, az apróságok arcbamászóságához képest a felfoghatatlanság ködébe burkolózó, végletesen elvont fogalmak ezek.

Gyalogoshíd Szarajevóban: részben funkció, részben téri kompozíció (forrás: Építészfórum)

Ezért lehetett volna örülni a hírnek, hogy a vizes vébéhez kapcsolódóan nem csak a milliárdos projekteknek van helye, hanem az ilyen mikroszkopikus beavatkozásoknak is. Hogy nemcsak parkoló, út, és gigantikus épületkomplexum jön létre, hanem van figyelem a térség emberléptékű berendezésére is. Van figyelem arra, hogy ne kelljen a Cserhalom utcáig kerülni annak, aki a vébé területéről a Rákos-patak túloldalán az elmúlt években kiépült új lakónegyedet célozza meg, ráadásul minden helyváltoztatási mód legkörnyezetbarátabbikával, azaz gyalog.

E gyalogoshíd ötlete – ha egy kézenfekvő, semmiféle utánagondolást nem igénylő fejlesztést lehet ötletnek hívni egyáltalán – nem a vizes vébéhez kapcsolódik. Még a kétezres évek elején, a Marina-parti fejlesztés során egymástól függetlenül rajzolták le építészek és városrendezők a Népfürdő utca vonalát észak felé meghosszabbító gyalogos- és kerékpáros-kapcsolatot. És íme, a helyzet megérett, az akkor még minden alapot nélkülöző óhaj hirtelen valósággá válik.

Ott, a zöld csőhíd vonalában, ott épülne meg a tervezett gyalogoshíd (forrás: googlemaps)

Nem is akármilyen módon. Akár a gondoskodás jelének is vélhetnénk, hogy a büdzséből több, mint negyedmilliárd forintot, egészen pontosan 269 milliót szán a kormányzat e hiányzó szépészeti elem megépítésére. Ez önmagában is elég szép pénz, az öt méter széles, huszonhét méter hosszú híd minden négyzetmétere kétmillió forintba fog kerülni, azaz tízszer drágább egy családiház-négyzetméternél, amelyben minden van, mi szemnek, szájnak ingere, hűtés-fűtés, víz, csatorna, burkolatok, méregdrága nyílászárók. De ez még nem jelent semmit, hiszen nem lehet tudni, miféle különleges szerkezeteket, technológiát, anyagokat kíván egy híd építése, még ha csak huszonhét méteres is. Ezért érdemes fajtáján belüli összehasonlításokat tenni. Nos, az így előállított kép sem éppen rózsás, ha az olvasható ki belőle, hogy a hírhedt köröshegyi völgyhíd négyzetmétere másfélmillió forintot ér. A két japán szigetet, Akashit és Kaikiót összekötő, tengeröböl felett átívelő, földrengésre is méretezett, négy kilométer hosszú híd viszont négyzetméterenként már csak egymillió forintba kerül – japán munkaerővel.

A köröshegyi völgyhíd a fajlagos költségekben komoly vetélytárs... (forrás: siofokportal.com)

Van itt persze néhány momentum, amit figyelembevéve a gyalogoshíd rögtön méltó vetélytársává válik a távol-keleti konstrukciónak. Például a kiemelhető pályalemez, árvíz esetére. El nem tudjuk képzelni, erre mi szükség van, ha a néhány száz méterrel feljebb megépített, Rákos-patak feletti metróhíd sem rendelkezik kiemelhető alagútszakasszal, és árvíz esetén ez a híd bizony barlangi szifonként engedi át a patak vizét. Tartozik még a hídhoz 320 folyóméter járda is, közvilágítással. Gyors kalkulációnk szerint ez az 1600 négyzetméteres járdaszakasz négyzetméterenként tízezer forintos, a piacon elérhető burkolási (térkövezési) és munkadíjjal számolva sem kerül többe 16 millió forintnál és ugyanennyit lök még rajta a közvilágítás is.

...akárcsak távol-keleti rokona (forrás:yokogawa-bridge.co.jp)

Minden érv és szám a kezünkben van tehát, amely alapján remélhetnénk, hogy az arcátlan ajánlatot adó kivitelezők sarokba szoríthatók és a költségek hirtelen jelentősen csökkennek. Ez azt öröm azonban korai lenne. Alig háromnapos a hír, hogy a beérkezett árajánlatokat figyelembevéve a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, megemeli a költségkeretet, további 155 millió forinttal. A 27 méter hosszú híd tehát 424 millió forintért fogja szolgálni az észak–déli kerékpáros- és gyalogosforgalmat. A majd félmilliárdos összköltség négyzetméterenként 2,5 millió forintot jelent.

A hírnek többféle olvasata van.

  • Az egyik, hogy a nagyprojektek alagútjai és viaduktjai után valahol valakik elérkezettnek látják az időt, hogy a kisebb fejlesztések pénzeit is az általuk kontrollált csatornákon folyassák keresztül. A módszer még nyilván nem tökéletes és első alkalommal az aránytévesztés csapdáját sem sikerült elkerülni, amikor a reális költségekhez képest négyszeresére ugrott a híd ára.
  • A második olvasat az, hogy elveszett a kisprojektek ártatlansága is, meghalt Mátyás király, oda az igazság. A nagyprojektek átláthatatlanságai és a nyilvánvaló üzelmek mellett a kisprojektek eddig szűz területet jelentettek, ahol viszonylag erősen érvényesülhetett a szakmaiság és a kisebb közösségek érdeke. A változó szél ezt a viszonylag kedvező helyzetet most veszélybe sodorhatja.
  • A harmadik olvasat csak néhány kérdés: Olimpiát? Így? Ha ez a prototípus, akkor milyen a sorozattermék?
* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!