Olyan régen volt az a kilencvenes évek közepe-vége, amikor minden vasútikocsi-külső vasúttársaságunk hivatalos arculatától eltérő festéktömegektől csucsogott! Új jelenség volt ez, amelyet korábban csak külföldön láttunk, adott esetben csodáltunk is, az igényelt és mindig szűk marokkal mért szabadság, és a szintén nem túl bőségesen osztogatott kreativitás sajátos, kicsit a kriminalitás szürke peremvidékén mozgó, de – ha minket nem érint közvetlenül – akár elfogadható megnyilvánulásaként értékeltünk.

Gyermekded próbálkozás egy Bmx-kocsin. Már szinte legyintünk rá

Aztán hamar beláttuk, más az, ha mondjuk a párizsi RER egyik szerelvénye pompázik tetőtől talpig nemhivatalos színekben, és más az, ha a lajosmizsei személy egyik vasportól megsárgult ablakán, egy ködös reggelen egyik oldalon a pára csurog befelé a tétova izzólámpák fényében, a másik oldalon pedig egy még művészi értéket sem képviselő, ordas, kezdetleges festékfolt rontja a kilátást a szemetes töltésoldalra. Ez mégiscsak a miénk. Amazon van graffiti elleni védőbevonat, emezen nincsen. Nem baj, majd főjavításnál kés fokával kikapargatják az ablaktömítések zugaiból a trágyát.

Flirt-áldozat Vácon

Aztán jött egy konszolidációs időszak, kósza hírek alapján állítólag a vasúttársaság megállapodott azokkal, akiknek életeleme a fújás, hogy hol lehet fújni és hol nem. Egy idő után pedig nyilván a lehető legközönségesebb kék, ami a vasúttársaságunk járműveit nyolcvan százalékban takarta, na meg a mögötte rejtőző műszaki tartalom, a nullához konvergáló anyagi érték nem volt már elég vonzó háttér, a fújók elvonultak máshová fújni.

A vágy azonban nem halt ki, csak parázslott a felszín alatt.

Jól megfigyelhető volt, hogy ha új jármű érkezett, akkor a parázs kis lángot vetett, és máris ott volt a maszat az új, átépített postabéhávé-vezérlő amúgy csinos, sárga homlokfalán. Ugyan már graffiti-elleni bevonaton, de ott volt. Jeléül annak, hogy szándék továbbra is van.

Másik profi munka, szintén Vácon lencsevégre kapva

Most pedig ismét elszabadulni látszik a pokol. Vak az, aki ezt nem veszi észre. Az új offenzíva célpontjai elsősorban a Flirtök, de a lendület nagy, a Flirt mellett jut máshová is. Mondjuk a legnagyobb falat sem Flirt volt, hanem egy postabéhávé-szerelvény, még novemberben, de a számosság okán a Flirtök viszik el a pálmát és a legtöbb festéket is. Szép, nyugodt munkákról van szó, szerelvény elejétől a végéig, néhol a homokfalra is ráfordulva, nincsen nyoma, hogy a tevékenységet félbe kellett volna szakítani. Nincsen mitől félni, hiszen az elővárosi fordulóállomások tárolóvágányai kiváló terepet kínálnak, hidegek az éjszakák, ilyenkor vasútőr legyen a talpán, aki nem egy jó meleg zugban kávézik. Kell az energia, kimerült az ember az egésznapi vasútfotós-vegzálás után és sokan voltak, akik – megfelelő, értelmes kapcsolatot biztosító aluljáró híján – nem ott keltek át a vágányokon, ahol az hivatalosnak számítana.

Az itt bemutatott munkák az utóbbi egy hónap termékei, de örömmel jelenthetjük, hogy bővül a paletta: tegnap, azaz január tizenkettedikén az első telibefújt Desiró is látható volt a Nyugatiban, a Csengős-őrhely magasságában. Fénykép azért nem készült róla, mert a Flirtnek azon az ablakán éppen nem lehetett kilátni.

A tendencia alapján elég biztosra vehető, ha nem történik valami ezügyben, akkor visszatérnek a húsz évvel ezelőtti állapotok. Csak éppen most egy ahhoz képest sokszoros értékű járműállomány van veszélyben.

Egyik kedves olvasónk által küldött fotón talán Gödöllőn látható egy régebbi szériából származó, modifikált festésű Flirt

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!