Sok-sok éve először készül „igazi” X-konstrukció az Egyesült Államokban, egyébként az elmúlt vagy tíz-tizenöt évben bőven repültek új X-jelzésű gépek a különféle kísérleti központokban, leginkább az Edwardson, de ezek többsége ember nélküli, sokszor csak néhány méteres fesztávolságú, távolról irányított vagy autonóm szerkezet volt.

Ezt a gépet viszont, amelyet QST (Quiet Supersononic Technology) néven is emlegetnek, pilóta vezeti majd, és a gyártó közleménye szerint az elkészítése „nagy lépés a csendes szuperszonikus légiközlekedés megteremtése érdekében”.

A NASA ebben az évben adott megbízást a Lockheednak a demonstrátor tervezésére, megépítésére és berepülésére, a kategória azt jelenti, hogy nem ez a gép lesz valamely új SST-konstrukció méretarányos kisebbített változata, hanem ennek a gépnek a repültetése során szerzett tapasztalatok segítik majd a valódi hangsebességnél gyorsabb utasszállító fejlesztését.

Miután a gép 2021-ben végrehajtja első felszállását majd a szükséges repülési teszteket, ezzel a géppel folytatják azt a „közösségi kísérletet”, amelyet a hónap elején kezdtek a texasi Galveston tengerparti városa felett és a környező légtérben, és amely során elsősorban azt próbálták ki, hogyan lehet objektív műszerekkel és szubjektív városlakókkal egyaránt felmérni, mi számít hangosnak és mi számít halknak, amikor a környéken egy repülőgép, ebben az első kísérletben a NASA „közönséges” F/A-18-asa, hangsebességénél gyorsabban repül.

Az X-59-es jellemzői, amelyeket a gyéren megjelent adatok és gyári fantázia-képek mutatnak: rendkívül hosszú és karcsú törzs, ugyancsak szokatlanul hosszú orrkúppal, kisméretű kacsaszárnyakkal. A gép 23 méter hosszú és kilenc méter a deltaszárny fesztávolsága, az egyetlen General Electric F414-es hajtómű a törzs hátsó traktusában a törzs fölött kapott beömlőt, a maximális felszállósúly 14,7 tonna, a maximális utazósebesség Mach 1.42, vagyis valamivel 1500 kilométer fölött óránként. A futókat az F-16-ostól, a kabintetőt, a katapult-ülést és a pilótafülkét a T-38-asból veszik át, azzal az igen fontos kiegészítéssel, hogy mivel a kabin teljesen belesimul a törzs vonalába, és gyakorlatilag mindent kitakar a hosszú orr, a fel- és leszálláskor igen széles látószögű kamerával lát majd előre a pilóta.

Ami pedig a döntő paraméter: a gép a hangsebesség feletti repüléssel a föld felszínén mindössze 75 decibelnyi zajjal repül, ami hasonló mértékű egy autó ajtajának becsukódása keltette zajjal, összehasonlításképp: a Concorde 110–115 decibel zajszennyezés közepette repült szuperszonikusan – már ahol egyáltalán engedték, az Egyesült Államokban nem, hogy hangnál gyorsabban repüljön szárazföld fölött.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!