Előzményként azért illik megemlíteni a DHSV-t, mely a Magyar Vasútforgalmi Rt. (MVF Rt.) tulajdonaként megépült Debrecen–Hajdúsámsoni HÉV-et, amelyet 1906. július 29-én nyitottak meg.  Így ezen a napon tulajdonképpen a DHSV 105. évfordulóját is ünnepeljük.

A DHSV gőzmotorkocsija

Ez a Vasúti indóháztól – ma Nagyállomás – indult nyugat felé, majd a Salétrom utcán át jutott el a Baromvásártérig, a mai Nyugati utcáig, majd innen a későbbi 5-ös villamos vonalát használva a Böszörményi úton át haladt Nyulasig. Itt egy nem villamosított üzemi vágányon át jutott ki a Pallagi útra, ahol Pallagon át indult tovább Hajdúsámson, majd 1911-es meghosszabbítása után Nyírbátor felé.

DNYBV motorkocsi halad Pallag felé

A Pallag utáni szakasza a MÁV mai Debrecen–Mátészalka vasútvonalának az elődje. A DHSV közösen használta a DHV Petőfi téri fűtőházát (1911-ben átköltöztették a Salétrom utcai mai telep helyére), emellett kezdetben valószínűleg a DHV meglévő gőztramwayaival bonyolította a személy- és teherforgalmat. A DNYBV a megnövekedett személy- és teherforgalom miatt nagyobb teljesítményű gőzmozdonyokat alkalmazott (a MÁV 377-es sorozatával egyező típust).

A MÁV 377.493 pályaszámú gőzmozdonya a Vasúttörténeti Parkban, amelyet a MÁV Gépgyár gyártott 1912-ben 3089 gyári számmal a Debrecen-Nyírbátori HÉV részére. A DNYBV 105-ös mozdony 1912-1950 között állt szolgálatban

Alig indul meg a forgalom a debrecen–sámsoni vonalon, a vasúttársaság engedélyt kap a Sámson és Nyírbátor közötti vonalrész kiépítésére is, éspedig Pusztaalmás–Nyíradony–Nyírbogát–Nyírbátor nyomvonalra. Ennek viszont a feltételei a város vezetése részéről a következők voltak:
– épüljön szabványos gőzvasút egészen Nyírlugosig;
– az új vonalrész érintse a város gúti erdőit is;
– a vasút 1908. év végére épüljön meg;
– a vasút igazgatósága legyen debreceni székhelyű s végül
– a vasút igazgatótanácsában a város is kapjon egy képviseleti helyet.

Nyíradony állomása 1916-ban

A DNYBV központi telephelye Debrecen Salétrom nevű negyedében helyezkedett el. A gondozatlannak kinéző, elhagyott, dudvás-füves térség közepén állt egy fűtőházszerűség, néhány vasúti épület és három-négy tolatóvágány, ott aludtak a vonatok. A DNyBV-nek saját kocsijai, mozdonyai voltak, és híres volt gúnyneve is: Döcögve-Nyögve Bátorba Visz.

A DNYBV Ganz gyártmányú „kis” sínautóbusza 1926-ban

A villamossal közösen használt vonalszakaszon peage üzem volt. Az összeütközések, nyílt vonali találkozások, balesetek elkerülése érdekében a közös szakaszon minden kitérőben váltóőri szolgálatot biztosítottak, az őrök induktoros telefonon értesítették a vonat elhaladását a szomszédos váltóőri személyzetnek.


A DNYBV szerelvényei a következő DHV szakaszokat használták közösen:   
– A Baromfivásártér és Nyulas között az 5-ös villamos vonalát használta.
– 1924-től a 3-as villamos használta a Nagyerdei elágazás és Pallag közti szakaszát.
– Később a 7-es villamos használta a Tüdőklinika és Nagyerdei elágazás közti szakaszát.

A DNYBV MWG gyártmányú „nagy” sínautóbusza

Mivel az áramszünetek alatt a villamoskocsik kivilágítása megszűnik, ezért a kocsikat ellátták elöl zöld fényt, hátul pedig piros fényt adó olajlámpákkal. Így tudták elkerülni az összeütközést a DNYBV vonatokkal.

Az 1943-as vonalrendezés következtében új megállapodás született, miszerint csak a DNYBV személyvonatának és sínautóbuszának van elsőbbsége a DHV villamosaival szemben.  A sínautóbuszok 50 kilométeres sebessége nagy veszélyt rejtett magában, így nem volt ritka a halálos kimenetelű baleset sem.

A síkvidéki jellegű vonal építése kevés földmunkával járt, a pálya 23,6 kg/fm tömegű, „i” jelű sínekből készült el.

A DNYBV a Petőfi téren, a MÁV állomáson csatlakozott a MÁV vonalaihoz, de a Vásártéri állomáson kapcsolata volt a Debrecen–Füzesabonyi HÉV-hez is, sőt, nyílvonali kitérővel összekötötték a Debrecen–Hajdúnánási HÉV-vel is. A Tisza István Egyetem főépületének építkezéséhez is a vonalról, kitérővágányon szállították a téglát, majd ennek elkészülte után egy rövid ideig ez a szakasz villamosvonalként szolgált.

A DNYBV vonala a mai Egyetem területén haladt keresztül

A DNYBV-ről működése folyamán, a helyi újságok több ízben is tudósítottak. Ezekből tallózunk:
1918.november 20. Sztrájkolnak a villamosvasúti és a DNYBV alkalmazottak, így ismét nem járnak a villamosok.
1924.július 10. A pallagi vonalon a 3-ik nyiladéknál új megállót jelöltek ki a kiránduló villamosok számára. A Debrecen-nyírbátori vasútvonalra a DNYBV 100 vagont vett.

A DNYBV Shell tartályvagonja a Magyar Vasúttörténeti parkban

A DNYBV III. osztályú személykocsija

1925.február 7. Szűcs Mihály főművezető 25 éves jubileumát ünnepelte a DNyBV-nál.
1927.szeptember 27. A DHV és a DNYBV alkalmazottainak Harmónia dal- és sportegylete szeptember 29-én a villamos remízben táncos műsoros estet rendez, melyre ingyenes autóbuszjáratokkal szállítják a vendégeket.
1934. április 15. A DHV és a DNYBV tisztikara és alkalmazottjai meleg ünneplésben részesítette Gál Samu igazgatót tízéves jubileuma alkalmából.
1942. augusztus 12. A Károly Ferenc József út és a Böszörményi út sarkán karambolozott a DB 052 rendszámú teherautó és a DNYBV sínautóbusza. Két személy könnyebb sérülést szenvedett.
1944. június 2. A Debrecent ért amerikai légitámadás a városi közlekedés­nek is – anyagiakban és emberéletben egyaránt – hatalmas károkat okozott. A pótolhatatlan veszteség négy munkatárs halála volt.

A DNYBV telephelye a bombázás után

1945. március 20. Alkalmazottakat vesz fel a DHV és a DNyBV.
1945. április 20. Antalffy József ideiglenes nemzetgyűlési képviselő és Pataky József miniszteri tanácsos indítványt tett, melyben kérik, hogy a város a DHV Rt-vel és a DNyBV-vel bontsa fel a szerződést és a közforgalom irányítását a város vegye kézbe.
1947. november 27. A Salétrom utcai telepen szakszervezeti gyűlést tartottak a DHV és a DNyBV alkalmazottjai, ahol megállapították, hogy le kell számolni a demokrácia ellenségeivel.
1948. február 29. Beterjesztették a hároméves terv 1948. évre eső beruházási terveket a városi tanács elé. A DHV 3 és fél kilométer sínpályát cserél ki, helyreállítja a Csapó utcai vonal felsővezetékét, 12 villamoskocsit és 4 pótkocsit újjá alakít, tehát a jövőben 18 villamoskocsi és 7 pótkocsi fog futni Debrecen utcáin. A DNyBV új fűtőházat épít, emellett egy új sínautót, egy gőzmozdonyt, 3 személykocsit és 7 teherkocsit fog beszerezni.
1948. augusztus 1. A DHV és a DNyBV közösen ünnepelte meg a hároméves terv sikeres első évét. Az ünnepségen kitüntetéseket is osztottak.
1948. október 10. Jóval a határidő előtt készültek el a DHV szakszervezet verseny felajánlási munkái, többek között a 683-as DNyBV vontatómozdony kijavítása.
1948. december 12. Időt és anyagot takarítanak meg a DHV és DNYBV brigádjai. Műszaki bejárás volt a Csapó utcai villamos vágányainak áthelyezése miatt.
1948. december 29. 53.432 forintot takarítottak meg az öthónapos munkaversenyben a DHV és DNYBV dolgozói.
1949. január 21. Egy főkalauz elmondása alapján sokat javult az életszínvonal a DHV-nál. A munkaverseny felelős beszámolója alapján kiderül, hogy a DHV és DNYBV brigádok nem csak a munkaidővel, hanem az anyaggal is tudnak gazdálkodni.
1949. január 28. Az öthónapos munkaverseny alapján a DHV és DNYBV dolgozói a „Nagy Lajos” brigádot terjesztették fel jutalmazásra.
1949. február 6. A DHV könyvtárban az átszervezés miatt 3 hónapja nincs kölcsönzés. Valószínűleg március 1-re megnyílik a könyvtár. A DHV és DNyBV dolgozói örömmel fogadták az új kollektív szerződést és normarendezést.
1949. február 13. A DHV és DNyBV dolgozói üdvözlik a Mindszenty-perben hozott ítéletet.
1949. február 20. Huszonhat élmunkás és újító tervszerű kísérletekbe fogott a DHV-DNYBV-nél. A dolgozók szerint az üzemi konyha kiváló.
1949. március 4. A diósgyőri dolgozók által meghirdetett országos szocialista munkaversenyhez a DHV és DNYBV dolgozói lelkesen csatlakoztak, így a hároméves tervet túl fogják teljesíteni.
1949. március 20. Az élmunkások újításai alapján évi több ezer forintot takarítanak meg a DHV-DNYBV-nél. A béke és a felemelkedés jegyében zajlott le a DHV MNDSZ zászlóavató ünnepsége.
1949. április 23. A termelésben és a politikai munkában egyaránt az élen jár a DHV és DNYBV.
1949. április 24. A DHV és DNYBV kultúrgárdája építi a szocializmust, a dolgozók pedig babakelengyét kapnak, ha újszülött érkezik a családba.
1949. április 29. A DHV és a DNYBV élüzem lett!
1949. május 15. Nyári menetrendet vezetnek b a villamosközlekedésben (a 5A viszonylat nélkül). Közzéteszik a DNyBV új menetrendjét a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka vonalon.
1949. május 19. Újra munkába lendültek a DHV és a DNYBV dolgozói. Míg a DHV-nál 3 motorkocsit és 1 pótkocsit, a DNyBV-nél az M.4. sínautót és az 52 C kocsit építik újjá.
1949. június 5. Örömmel olvasták a DHV és a DNYBV dolgozói Rákosi Mátyás beszédét.
1949. június 12. Új megálló létesült a Mónus Illés utca sarkán. Az izraelita templomnál, ill. a Teleki utcánál lévő villamosmegállót megszüntetik. Manek-mozgalom indult a DHV-nál és a DNyBV-nél.
1949. szeptember 13. A DHV és a DNYBV ifjú dolgozói szolidaritást vállalnak a gyarmati országok lakosaival s vállalják két gyarmati országból érkezett ifjú eltartását az idén megrendezendő ifjúsági táborozás alkalmával.
1950. január 1. Államosították a DHV-t és a DNYBV-t, így a vállalat a munkások kezébe került.
1950. január 26. A DNyBV brigádok a sztahanovisták nyomába lépnek.
1950. március 5. Nyílt levél jelent meg egy DNYBV mozdonyvezető tollából, melyet a közúti gépjárművezetőkhöz intézett, s melyben fokozott figyelmet kér a városi villamos- és vonatközlekedés miatt.
1950. május 7. Nyári menetrendet vezetnek be a DNYBV Debrecen–Nyírbátor és a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka vonalon.

A Debrecen-Nyírbátori HÉV tulajdonában lévő 110-es vasútvonalat 1950. július 1-vel államosították. A MÁV a vasút forgalmától mentesíteni akarta Debrecen belterületét, ezért a nyíregyházi vonalból Apafánál történő kiágazással 6 kilométeres új vasútvonallal kötötte be a nyírbátori vasútvonalat, mely Dombostanyánál csatlakozott a meglévő vasúti pályához. Az új szakaszt 1951. február 25-én adták át, ekkor vált Apafa állomás elágazó állomássá.

Forrás, képek:
– internet,
– Papp György dokumentumai, fotói
– Debreceni villamoskalauz c. könyv,
– Vasúthistória Évkönyv 1998.

Balogh László