Egyre többször találkozunk olyan hírrel, ami kisebb-nagyobb elektromos buszflották vásárlásáról számol be, de vajon mennyi az annyi? Nyugat-Európában már tényleg ciki a dízel? Máshol se szeretik a hibrideket? Mi van a gázüzemmel?

Többek között a fenti kérdésekre az ACEA adja meg a választ, friss beszámolójukból kiderül, hogy tavaly, tehát 2019-ben a meghajtás módja szerint hány új buszt helyeztek forgalomba Európában. Azonban rögtön az elején fontos tisztázni, hogy a listában minden 3,5 tonna összgördülőtömeg feletti autóbusz szerepel, tehát nincsenek különszedve a városi járművek, ahol a legnagyobb az alternatív hajtások aránya. Részben a helyközi, a távolsági, különjárati közlekedésben viszont várhatóan majdnem teljes egészében még nagyon sokáig a gázolaj lesz az egyeduralkodó energiahordozó, hiszen ezekben a szegmensekben egyelőre még nincs épkézláb alternatíva.

3,5 tonna összgördülőtömeg feletti új gyártású autóbuszok piaci részesedése az Európai Unióban 2019-ben (forrás: ACEA)

Kezdjük a címadó dízelekkel: továbbra is övéké a piacvezető szerep, bár a részarányuk lassan, de biztosan csökken; 2019-ben 34 ezer 123 ilyen buszt helyeztek forgalomba, ez 3,1 százalékkal kevesebb, mint 2018-ban. Négy meghatározó európai országban kétszámjegyű volt a visszaesés, ezek rendre:

  • Spanyolország: –13,8,
  • Egyesült Királyság: –12,
  • Olaszország: –11,8,
  • Németország: –10,1.

százalék.

Érdekesség viszont, hogy Franciaországban 2,4 százalékkal több dízelt adtak el, mint 2018-ban.

Az elektromos buszok iránt tavaly jelentősen megugrott a kereslet: míg 2018-ban „csak” 594 ilyen buszt helyeztek forgalomba az EU-ban, tavaly már 1607-et (beleértve az üzemanyagcellás és plug-in hibrideket is), ez a szám tehát az össz-európai buszeladások több mint négy százalékát jelenti. Hollandiában 381 ilyen busz állt forgalomba, őket Franciaország (285) és Németország követte (187) – ha összeadjuk ezeket a számokat, akkor megkapjuk, hogy az összes új elektromos meghajtású busz több mint a fele ebbe a három országba került. Nem EU-s, de egyre nagyobb elektromos busz vásárló Norvégia is: 2018-ban még csak tizenkettőt, 2019-ben már 157-et vettek.

Idilli városkép Göteborgból: elektromos busz, biciklis, sétáló emberek (fotó: Ács Attila)

A tisztán elektromos buszok térnyerése mellett továbbra is van igény a hibridekre is, a 2018-as 1201-gyel szemben 2019-ben már 1918 ilyen buszt adtak el az Európai Unióban. Igaz, az elosztás eléggé egyenlőtlen, gyakorlatilag hat ország vásárolta fel majdnem az összeset:

  • Németország: 454,
  • Spanyolország: 427,
  • Belgium: 371,
  • Olaszország: 255,
  • Franciaország: 210,
  • Hollandia: 125.

A fentieken túl még Lengyelországban (51), Svédországban (15) és Portugáliában (10) vettek párat, illetve viszonylag nagy hibrid vásárló az EU-n kívüli Svájc is (103), de úgy tűnik, hogy a többi országban egyáltalán nem tartottak igényt ilyen buszokra.

Az utolsó kategória javarészt a CNG buszoké, de ide sorolták a csekély számú LPG, biogáz és az etanol üzemű járműveket is. Szerencsére itt is határozott növekedést látunk: 2018-ban 1491, 2019-ben viszont már 2504 ilyen jármű állt forgalomba szerte Európában, és alig volt olyan ország, ahova ne jutott volna.

Az újonnan forgalomba állított különböző hajtású autóbuszok darabszám szerinti megoszlása országonként, 2018-ban és 2019-ben (forrás: ACEA)

Mi a helyzet Magyarországgal? Sajnos nincs okunk büszkének lenni, tavaly csak és kizárólag dízel buszokat vásároltak az üzemeltetők, de 2018-ban is mindössze egyetlen egy elektromos busz jelentett kivételt a dízelek mellett. Rajtunk kívül még Írország és Görögország volt az, ahol szintén 100 százalékos a dízelbuszok aránya, bár a bolgár, a horvát, a máltai, a litván és az izlandi adatok nem állnak rendelkezésre.

A képzeletbeli dobogó legfelső fokán pedig Hollandia áll, ahol 2019-ben mindössze 44,8 százalék volt a dízel buszok aránya, őket Észtország (57,8 százalék) és Portugália (61,2 százalék) követi.

A 2019-ben forgalomba helyezett különböző hajtású autóbuszok részaránya országonként (forrás: ACEA)

Summa summarum: továbbra is kelendőek a bevált, olcsó és megbízható dízelbuszok, bár bizonyos felhasználási területeken, elsősorban a nagyobb városokban és vonzáskörzetükben egyre komolyabb igény mutatkozik a tisztább, alternatív hajtások felé is. Egyelőre még nincs olyan technológia, amiről egyértelműen ki lehetne jelenteni, hogy ez lesz a jövő; az akkumulátoros, a hibrid, az üzemanyagcellás, a CNG, az LPG, a biogáz és az etanol – és a listában nem említett – trolibuszok szerepe is egyaránt nő, viszont régiónként eltérő lehet, hogy hol mi válik majd be hosszú távon is.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!