Ellentmondásos információk kavarognak a néhány nappal ezelőtti fellövésről, amelynek során a SpaceX magánvállalat állami megrendelést teljesített: egy ismeretlen, nem tudni, melyik kormányszerv által finanszírozott, a Northrop Grumman gyártotta, Zuma kódnevű műholdat kellett (volna) földkörüli pályára állítani a cég standard Falcon 9-es hordozórakétájával.

A netes tévéközvetítésen is jól látható volt, hogy a szerkezet tökéletesen elemelkedett a Cape Canaveral bázis kilövőpadjáról, majd az élő adás a második fokozat beindulásával leállt, a cég szerint ez is hozzátartozott ahhoz a titokvédelmi eljáráshoz, amit a megrendelő megkövetelt. Az első fokozat, megint csak az eddig megszokott rend szerint, simán és stabilan visszarepült és landolt az űrkikötőben az erre előkészített leszállóhelyen.

Ezután azonban következtek a hírek arról, hogy valójában a második fokozatnak nem sikerült pályára állítani a titokzatos űreszközt. Az információkat félhivatalosan is megerősítették, az amerikai kormányzat meg nem nevezett két illetékese szerint nem sikerült a műhold pályára állítása, sőt, a szerkezet egyes hírek szerint vissza is zuhant az óceánba, vagyis a művelet teljes kudarccal járt.

Az indítás...

De vajon kinek volt ez a kudarca? A SpaceX korábban, ha nem sikerült valami, azt nem tartotta titokban, kétszer is megtörtént, hogy a Falcon vagy a kilövőálláson, vagy egyszer egy Dragon szállítóűrhajóval együtt még az atmoszférában felrobbant. De a magáncég elnöke és műveleti igazgatója, Gwynne Shotwell, mostani közleményében határozottan úgy fogalmazott, hogy az átvizsgált adatok szerint a Falcon 9 végig tökéletesen működött, az ezzel ellentétes állítások hamisak, de az űreszköz titkos mivoltára hivatkozva ennél részletesebb információkat nem közölhet.

Az amerikai sajtó egy része ugyanakkor máris igyekezett a megfogalmazások szintjén eldönteni a kérdést és a SpaceX kudarcáról beszél, ami azért érzékeny ügy, mert rajta kívül nem egy magán űrvállalat harcol a megrendelésekért, akár az állami üzletekért. A SpaceX pedig különösen fontos feladat előtt áll, még idén ki kell próbálnia azt az űrhajót, amely végre átveszi az amerikai asztronauták szállításának feladatát az orosz Szojuzoktól az űrállomásra. A cég tehát határozottan cáfol, de akkor mi lehetett a kudarc mögött?

A válasz többféle lehet. A nemhivatalos műholdmegfigyelők a Falcon 9 második fokozatát két és negyed órával a start után vélték látni valahol Afrika fölött, 900–1000 kilométer magasságban. A Zuma azonban lehetséges, hogy ekkor is, orbitális pályán ugyan, de együtt maradt azzal a rakétafokozattal, amiről el kellett volna válnia ahhoz, hogy a saját pályáját repülje, netán egy még magasabb pályát érjen el.

Egyes internetes szakvélemények szerint ebben a fellövésben az is különleges volt, hogy a SpaceX eddig bevált leválasztó rendszere helyett a hordozórakéta második fokozatáról a műholdat gyártó cég, a Grumman saját leválasztó konstrukcióját alkalmazták. A SpaceX nyilatkozata, miszerint a Falcon tette a dolgát, ezt a verziót erősíti: a leválasztás nem sikerült, a műhold tehát feltehetően a második fokozattal együtt esett vissza valahová az Atlanti óceánba.

...és az emelkedés (fotók: SpaceX)

Egy másik elképzelés szerint, ha a leválasztás sikerült is, magának a műholdnak a saját hajtóműve mondott csődöt, vagy az az irányító rendszer, amely ezt a hajtóművet indította, vezérelte volna, és ezért nem tudott megfelelő vagy legalábbis stabil pályára állni. Ilyen problémák az oroszoknál is előfordultak, például megtörtént 2012-ben, hogy a Zenit hordozórakétával földkörüli pályára feljutott Phobos-Grunt automata űrhajónak nem indult be a hajtóműve, ezért a szerkezet ahelyett, hogy talajmintát hozott volna a Mars egyik holdjáról, földkörüli pályán ragadt, majd elégett a légkörben.

Egyes vélemények szerint lehet, hogy a Zuma is még valahol bolygónk körül kering és később zuhan vissza, ezügyben máris kezdtek terjedni a jóslatok, hogy mekkora kárt okozhatna, ha mondjuk lakott területre csapódik be. Erre persze akkor is kevés az esélye, ha valóban még keringene és süllyedne, ráadásul épp mert titkos eszközről van szó, azt sem tudni, hogy mekkora a tömege, néhányszáz kilós vagy többtonnás-e a szerkezet: a kisebbek rendszerint a légkörbe belépve több tíz kilométer magasan teljesen elégnek.

Most ráadásul egy másik űreszköznek a visszatérésére is számítani kell, ez pedig az első kínai űrállomás, a Tiangong-1, amelyet 2011-ben bocsátottak fel, és amelyhez két alkalommal is tajkonauták vezette űrhajók kapcsolódtak, de amelynek a hivatalos bejelentés szerint 2016-ban lejárt az üzemideje, a kínai űrügynökség pedig 2017 végére tervezte a kontrollált megsemmisülését a Föld sűrűbb légkörében. Erre azonban tavaly nem került sor, miközben a külföldi megfigyelők azt állították (feltehetően a szerkezet mozgásából, forgásából, bukdácsolásából ítélve, vagy csak azért, mert a kijelölt dátumig nem semmisült meg), hogy a kínaiak elvesztették az irányítást az űrállomás felett.

Ismét egy méretes darab esik le az űrból: a Tiengong-1

Nos, a China Aerospace Science and Technology Corporation főmérnöke most cáfolta ezt, nyilatkozata szerint a kínaiak most is kezükben tartják az irányítást és a Tiangong-1 el fog égni az atmoszférában, a megmaradt részei pedig a kijelölt övezetbe esnek 2018 első félévében. Ez a kijelölt övezet sokak véleménye szerint a világ egyik legkiterjedtebb és legelhagyatottabb övezete, a Csendes-óceán déli része lesz, ott végezte ugyanis az űrállomások korábbi korszakának két meghatározó darabja, az amerikai Skylab és az orosz Mir is. Nyugati számítások szerint a kínai szerkezet – eszerint irányított – zuhanása márciusban lesz.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!