A nyár – a neve is mutatja – a nyári táborok ideje. Pedagógiai érdeklődését és a mutatkozó keresletet kihasználva E. is szervezett egy gazdálkodó ismerősével ilyen tábort általános iskolásoknak. A helyszín a kisvároson kívüli gazdaság, ahol a zöld gondolat jegyében egész nap kellemes és hasznos elfoglaltság adódik a gyerekeknek a kecskefejéstől a sajtkészítésig. A nyári táborok általában a sereges szülői oda-vissza autózások melegágyai is, de mivel ebben az esetben a zöld vonulat is erős, a helyszínre történő odajutás egyben – célzatosan – lehetőséget biztosít az egyébként gyerekülésbe szögezett aprónépnek arra, hogy lássák, hogyan utazik a pórnép.

Hogyan? Hát busszal, a Volánbusz helyi járatával, ami elviselhető járatsűrűséggel tárja fel a kisváros lassan agglomerálódó, közösségi közlekedéssel klasszikusan nehezen ellátható, népességritka külterületeit. Még. Addig, amíg a jegyárbevétel ezt fedezni látszik.

A szülők a kisvárosi buszállomáson kidobálják a csemetéket az autókból és elhajtanak fontos dolgukra, E. pedig az időközben megvett helyijáratú tömbjegyekkel (amelyekbe vásárláskor a pénztáros egyelőre megfejthetetlen, de a tisztelt kommentelők által remélhetőleg feltárható okból minden egyes szelvényre kézzel ráír egy sorszámot) a kezében feltereli őket a helyijáratra, amely a kecskék felé indul. Tizenhárman vannak a gyerekek, a tömbjegyben tíz szelvény van, tehát a vásárolandó tömbjegyek száma soha nem korrelál a menetek számával, mindig van maradék.

Ha végre nem egy papírcetli jogosítana utazásra, sokkal egyszerűbb lenne mindenkinek!

Ez a helyi tömbjegy úgy működik, hogy a buszvezető letépi az ellenőrző szelvényt, az nála marad, a tulajdonképpeni jegy pedig az utasnál. E. nyújtja az egyik szűz, tízszelvényes tömbjegyet a vezetőnek, és nyúlna a következőért, kipótlandó az elsőt még három jeggyel, de a vezető leállítja: – Ugyan, hölgyem, hagyja csak azt a három jegyet, én viszont ezt a tömbjegyet most elteszem!

Első pillanatra jónak is látszik ez a deal, mint minden, amiről nem üvölt, hogy csalás, különösen, hogy hirtelen nem fogható fel, miről is van szó. Van az embernek más baja is, E.-nek néha-néha eszébe villan a tömbjegyprobléma, de mindaddig nem foglalkozik vele, amíg délután az ügylet – apró változtatással – meg nem ismétlődik.

A visszaúton – E.-nek a legnagyobb erőfeszítés árán sem megy a visszaemlékezés, hogy ugyanaz a sofőr volt, esetleg egy másik – látszólag rendben mennek a dolgok, a vezető letépi az ellenőrzőszelvényt, a jegyek E.-nél maradnak. A buszvégállomáson a gyerekeket elviszik a szülők, E. még álldogál a busz mellett, rendezgeti a dolgait, mikor odajön a vezető és udvariasan elkéri tőle a zsebében lévő, elvileg használt jegyeket, amelyeken persze – túl azon, hogy le vannak választva az ellenőrzőszelvényről – semmi nem utal arra, hogy használtak lennének. Az esemény megint túl hirtelen ahhoz, hogy E. mérlegelhetne, odaadja az általa szemétnek tekintett jegymaradékot.

Este otthon persze lassan összeáll a kép, mind a reggeli odaút, mind a délutáni visszaút jegyrejtélyeit tekintve. E kis írás nem is szeretné most feloldani a rejtélyt – nem olyan nagyon nehéz –, helyette szeretettel várjuk kedves olvasóink megfejtéseit. Az igazságot legjobban megközelítő két első megfejtő egy tízdarabos ellenőrzőszelvény-szettet, illetve egy szintén tízdarabos ellenőrző szelvény nélküli jegyszettet kap ajándékba, amelyet országos társkeresési akció keretében összekombinálva felejthetetlen, de legfeljebb ötkilométeres autóbuszos utazásokat tehetnek. Megfejtésre fel!

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!