Nem elvitatva a mai nyugállományúak múltbeli(!) értékes építő tevékenységét, rögtön szögezzük le az elején: az égvilágon semmi ok sincs újabb intézkedésekkel támogatni ezt az állampolgári réteget – még akkor sem, ha most a díjat fizető korosztályról, tehát a 65 éven aluliakról van szó.

Az okok egyszerűek:
– minden más életkori csoporttól eltérően a jövedelmük vásárlóértéke folyamatosan növekszik (a nyugdíjak erősödő reálértékén kívül a mesterséges inflációcsökkentési intézkedések – értsd: alacsonyabb rezsi – is a javukat szolgálják), tehát nincs szükségük rá;
– utazási kedvük további növelése egyáltalán nem nemzetgazdasági érdek;
– mivel egyidejű kapacitásnövelésre nemigen lehet számítani, még zsúfoltabbak lesznek a kedvelt járataik;
– nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust ebben a gazdasági helyzetben – még 15 millió forintról való lemondást sem.

Amikor még ezekkel lehetett csak végigcsörtetni a városon, nem volt ingyenes vagy erőn felül támogatott a nyugdíjasok utazása<br>(a szerző felvételei)

Éppen ellenkezőleg, a mobilitás támogatása a jelenlegi és jövőbeli aktív társadalmi rétegek számára szükséges:
– a dolgozóké, hiszen ők állítják elő azt a nemzeti összterméket, amiből az elvonások után nyugdíjat lehet fizetni;
– a tanulóké, mivel ők fogják ezt cselekedni a jövőben.

Magyarország mai helyzetében – amennyiben nem a rövid távú túlélésre játszana a mindenkori politikai vezetés – éppen az ellenkező intézkedések lennének helyesek:
– eltörölni a jövedelmi és anyagi helyzettől független ingyenes utazás lehetőségét (természetesen vannak olyanok, akik például a közgyógyellátás mellett indokoltan várják az eljutás díjmentességét. Adjuk meg nekik, egyedi elbírálás alapján). Talán az ő felmenőik ingyen utazhattak? Ugye, nem?
– amennyiben korlátlan utazásra kérnek jogosítványt, a közönséges teljes árú bérletet vásárolhassák meg;
– ha a forgalomterhelési logika alapján lemondanak a csúcsidőn kívüli utazásról (értsd: nem muszáj reggel hét–nyolc között tülekedni a metrón a munkába sietők között, a Lehel téri piacnak hosszú a nyitvatartási ideje), akkor vásárolhassanak a diákbérletnek megfelelő áron időszakra szóló utazási jogosítványt. A nyugdíjasok és akár mindenki: miért is ne lehetne ez más állampolgároknak elérhető?

Bizonyos napszakokban az utasok nagyobb része nyugdíjas. Ez nem természetellenes, de az, hogy a munkába-iskolába igyekvőket leszorítják a járművekről, bizony hogy az. Megoldás lehet a csúcsidőn kívüli bérlet

A fentiek belátásához nem kell más, csak józan ész. Mivel jelentős fellendülést (azaz fedezetet a bevételről való lemondásra) még a legoptimistább állami intézmények és baráti intézetek sem prognosztizálnak, az ésszerűség helyett az előterjesztést készítőket semmi más nem motiválhatta, csak a szavazatvásárlás. Ne feledjük, már most is olcsóbban vehetik meg bérletüket, mint a jövedelemmel jellemzően nem rendelkező diákok – de itt már annyira kilóg a lóláb, hogy az egyszerűen visszataszító. Jövőre választások lesznek, tehát már idejekorán meg kell mutatni, a vezetésnek továbbra is a korlátos termelőerővel, ehhez képest teljes szavazati joggal rendelkező nyugdíjasok a fontosak. Eközben az adóforintok javát létrehozó mostani és majdani rétegek másodrendűek. Borzasztó látni ezt a visszás gondolkodásmódot.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!