Néhány éve irodám vonzáskörzetében, a Kosztolányi Dezső téren még három hírlapos is egzisztált, ma már egy sincs, mind bezárt. És napról napra egyre több húzza le a rolót, fogynak az olvasók, a megváltozott információszerzési szokásokra már nem lehet nyomtatott sajtót alapozni, csak akkor, ha valakinek talicskányi eltapsolni való, közügyre/hobbira fordítható pénze van, vagy kiadója társadalmi beágyazottsága révén nem kell azon izgulnia, hogy a reklámpiaci javak elosztása soha nem volt annyira igazságtalan, mint napjainkban. És vannak a réteglapok, magazinok, mint például az Indóház – mi nem érezzük meg oly erősen a zuhanást, mint teszem azt a politikai napilapok, de nem ugorhatunk el a stream elől. Egyelőre tartjuk magunkat, és van B és C terv is, nem izgulok a jövő(m) miatt...

Már csak azért sem, mert az Indóház megmaradt olvasótábora, főleg azoknak köszönhetően, akik a kezdetek óta kitartanak, létező közösség.  Pátosz nélkül: a mi közösségünk. Akárhányszor vagyok jelen egy modellkiállításon/börzén, utazom a hasonszőrüknek szervezett különvonatokon, és még sorolhatnám, nem győzöm összegezni a hangsúlyozottan baráti reakciókat, tanácsokat, jelzéseket, „én is olvasom a lapot!”. És ez bíztató. Nagyon. Válaszunk erre az elkötelezettségre az, hogy lehetőségeinkhez mérten igyekszünk a legjobb tartalmat összeállítani. Ami mostani, október–novemberi kiadásunkban a következőképpen fest, először is a címlapról. Eredetileg a Budapest–Bécs viszonylatú személyszállítási résbe benyomakodó Regiojet vonatát szerettem volna címlapon látni, de „cseszlovák” (sic!) forrásaink rendre vagy fekvő, állóra megvághatatlan, vagy rém kisfelbontású fotókkal kecsegtettek, ezért esett a  választásom a szivárványos Bikára (A szivárvány alatt pihenő Bika). Nincs mögötte belíves tartalom, ami nálunk ugyan szokatlan, de más periodikáknál bevett eljárás. A megjelenés napján aztán érkezett Karek Benes barátunktól egy rahedli regiojetes fotó, meglátom, mit hoz a holnap, meglehet, decemberben a sárgák viszik el a címlapot.

Gödöllőn a köztársaság úti átjárót kiváltó felüljáró alatt anyagol a remot Dácsia (fotó: Lendvai Richárd)

Nagyvasút, Móricz Zsigmond továbbra is bámulatra méltón időzi fel mozdonyvezetői pályafutásának egyes részleteit – szerzőnk ezúttal is a Sziliket vesézi. Eredetileg a V63-asok vonatbefolyásoló rendszerében bekövetkezett változások taglalata követte volna Zsiga visszaemlékezést, de erről nem jött meg időben a közlekedési hatósági végzés, ezért a vasúttársasági témareferens nem vethette papírra az érintett Gigantok előtt álló új pályaívet, így lett helyette Horváth Viktor később közreadni tervezett, kortárs írása a V43 sorozat korai éveiről. Karbantartás, üzemi tapasztalatok, történetek.

A 4014-es dunaújvárosi személyvonat élén a Déliben, valamikor 1985 tavaszán

Az úgynevezett „partneroldalak” támogatott írások, ezúttal a Start, a Swietelsky és a Knorr-Bremse profiljáról olvashatnak. Érdekes és töprengésre késztet Kékesi Márton Eltűnő határok a vasúti közlekedésben – kettős üzemű járművek a MÁV-nál című értekezése. Egy új, kereskedelmi forgalomba nem kerülő vasúttörténeti album sajtó alá rendezése közben bukkantam a Vasárnapi Újság egyik 1873. évi számában a szilvási vasúti híd építését bemutató anyagra, látványos illusztrációval. Persze, indóházas tartalom lett belőle, ízlelgessék kedvükre a másfél évszázaddal ezelőtti szóhasználatot!

A Vasárnapi Újság ábrája a viaduktépítésről

A jelent is érzékeltetjük, indulásra kész a Léman expressz, szó van az észak-balkáni, kelet-nyugati vasúti korridor állapotáról, CRRC hibrid mozdonyt vásárol az RCH, és így tovább. Ezúttal erős a külföldi nagyvasúti szekció, Dobai Gábor a kelebiai vonalon előkészületben lévő nagyberuházás örvén a Bagdad vasútról ír, Рэспубліка Беларусь, azaz Andó Gergely meg Belarussziát találta ki magának, egyszer oda magam is elvetődnék.

Az ER9E sorozat a ’80-as évek eleji szériája az elpusztíthatatlan szovjet elektricskáknak. Ötvenhat ilyen és hasonló szerelvény szolgálja a fővárosba vezető vonalakat, vagononként 100 ülőhellyel

Kisvasút, Abelovszky Tamás az Ybbs-völgyébe kalauzol, könyvajánlónkban pedig megemlékezünk az AEGV születéséről, pontosabban méltatjuk Felek Ferenc és Tasnádi Tamás ebből az alkalomból kiadott hiánypótló kötetét.

Pfaffenschlag állomás az Ötscherland-Express legmagasabb pontja, a gőzösök itt vételeznek vizet, a 2093.01-es mozdony pedig csak pihen kicsit

A városi vasúti rovatban ismét Fehéroroszország, ahol a melósok expreszvillamossal járnak az olajfinomítóba; a szerző négy nagyváros villamosközlekedését tárja elénk. Nagy Péter Izmírbe látogatott, oda, ahol az Izban megáll – írását jó szívvel ajánljuk figyelmükbe, török téma ritkán fordul elő nálunk. Kíváncsi arra, hol próbáztak annak idején az Egyiptomba szállított villamosok? Rajz segítségével láttatjuk a Ganz-gyár egykori, népligeti tesztpályáját.

A T217 pályaszámú villamos társával, a T113-sal Atasehir végállomáson

A modellvasúti szekció pedig a következőkről szól: Roco BB7301 háromsínes verzióban, Magyar Nohabok Németországból, a Tillig DT66 típusú postakocsija, a Roco válasza a Piko PKP cargós Gagarinjára, a Brawa Halbik újabb visszatérése, interjú Reinhard Reindllel, a Märklin termékfejlesztési vezetőjével és végül talján Eurofima kocsik az LS Modelstől.

A szín és a forma szokásos, de az oldalfal egészen más. NDK postakocsi érkezett a Tilligtől

Indóház, 2019. október–novemberi kiadás, a maradék újságárusoknál.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!