roco

XXII/5. 2026. október–november: már a placcon.

A megmaradt létezés nyomai a XXII. évfolyamát taposó periodika idei harmadik kiadásában.

Mától, február harmadikától, keddtől országos is kapható az Indóház, szánjanak energiát az utánjárásra, ezúttal is a maguk nemében egyedülálló tartalmú írásokra lelhetnek Magyarország egyetlen magánkiadású vasúti periodikájában.

Amennyiben úgy gondolják, kezdjék a napjukat a legközelebbi újságos felkeresésével.

A két évtizeddel ezelőtti indulást felidézve az idei Indóház rendre újraközli a 2005-ben megjelent legjobb írásokat.

A szokásosnál valamivel később férhetnek a legújabb Indóházhoz az olvasók, ám íme, mit kínál a decemberi kiadás!

Kellemes nyári túrának ígérkezik kedvenc kötöttpályás periodikájuk beszerzése, már félmegyényi területeken nincs értelmes újságárus. Így azért elég nehéz...

 

Megjelent a június–júliusi Indóház, benne a Jugoszláviának szállított Mađarica Bobókkal, a korai biztber kosárjelzőkkel, Jeszenszky Géza interjúval, az 1-es számú, hegyeshalmi vasútvonal mindennapos feszültségeivel, a BuBe szerbiai szakaszának a küszöbön álló befejezésével, és persze a győri Wilhelm Pieck Magyar Vagon- és Gépgyár a Hűvösvölgyben régóta vajúdó, de egy menet erejéig magát megmutató Mk49-esével.

Dióhéj: szomorú Szergej-sors, avagy hol Dombóvár állott, most kőhalom; a MÁV V46 sorozatú villamos mozdonyai, a Szöcskék; a világ legnagyobb számban megépített és forgalomba helyezett motorvonata, a Ganz-MÁVAG D1; Délkelet-ázsiai fejlődési pályák szigeti rónákon és esőerdőkben, őszinte kritika az A.C.M.E M63-asáról.

Elkészült, kézzel fogható – ez az Indóház a kerek évforduló előtti utolsó évfolyamának utolsó kiadása, vagyis a XIX/6. száma. MÁV 303, járműbeszerzési célok, dízelparadicsom az 5-ösön, pesti sínek térképezett történelme. És még sok más.

Most friss, és később is az: Indóház, 2019. október–november, az újságosoknál. Bár egyre kevesebb van belőlük...

Újra Indóház a kiemelt árushelyeken: nyolcvan oldalon megjelent a június–júliusi kiadás.

A modellezők jelentős része egyszerűen nem bírja ki, hogy nem nyúljon hozzá, ne alakítgassa, szépítgesse terepasztalának tartozékait már akkor is, amikor még azokat éppen csak kibontotta az eredeti csomagolásból. Igazuk is van. Csak így lehet egyedivé, élethűvé tenni az „egyenfröccsöntést”.

Mostanság nem kényezteti az üzemeltető az M61-eseit: tehervonatokat vontatnak a koros masinák. Legyen akkor az 1:87-es méretarányban is ugyanígy. Roco modell, hanggal.

Igen, ott. Hiszen egy terepasztalon minden lehetséges.