Már a XXI. évfolyamát írja az idei első Indóház
A két évtizeddel ezelőtti indulást felidézve az idei Indóház rendre újraközli a 2005-ben megjelent legjobb írásokat.
Lányi Ernővel kezdtünk – Nagy Tamás utolérhetetlen stílusban tudja megidézni a vasúthívők (fotósok, szakértők, történészek, és így tovább) nagyjait, meg egyáltalán, a vasút örökletes és emlékezetes pillanatait. A Leövey Klára Gimnázium nevelési igazgatóhelyettese önszántából volt már három évtizede jó időben jó helyeken, a Lányiról festett kép is személyes benyomásokon is alapul. Rövid idézet a február–márciusi Indóházban is megjelent írásból:
„Az évtizedek során csillaghegyi háza a vasútbarátok Mekkájává vált. A hetvenes években az egyenként-párosával hozzá szállingózó barátokból lassan szakköri csoportok szerveződtek. Voltak köztük „hivatásosok”, műkedvelők, nagyvasútiak, kisvasútiak, fotósok és modellezők. Az alapsejt a csütörtöki csapat volt (Károlyi Zsolt, Kristófcsák Tamás, Kulich „vezér úr”, Károly Imre, Fekete Lajos, Zlatnyik Feri és mások), aztán mentek a magányosan zarándokló szaktekintélyek (Lovász István, Ráday Mihály, Soltész József), a veszprémi modellezők (Letenyei Tamás, Nagy Tibor) és a főleg fotózással foglalkozó fiatalok (Csiszár Gábor, Gróf Gyuri, Máthé Zoltán és mások). Szegény Éva asszony halálával (1988) a vendégek és vendégjárások száma egyre sűrűsödött, és ezt maga Ernő igényelte. Aki vonattal közlekedett, azt korábbra hívta, aki HÉV-vel vagy autóval járt, tovább maradhatott. Vasúti élményeiből, vicceiből, szójátékaiból sohasem tudott kifogyni. Akik nem érték be a szellemi mannával, azokat méregerős Karavánnal és bolti keksszel kínálta. Az ajándékba vitt házi süteményekkel és tortákkal viszont a kutyát etette.”
Mély lélegzetvételű írással jelentkezett állandó külsős szerzőnk (erről jut eszembe: belsős nincs is), a jogász Kadosa András, aki hosszan érlelte témáját, aminek címe: Olajtüzelésű 424 sorozatú gőzmozdonyok a MÁV-nál: az útkeresés időszaka. Ez a tartalmunk is örökség az utókornak. A kvázi A4-es oldalméret nem kedvezett azon szándékunknak, hogy minden részletében érzékelhetővé tegyük a Középterv a múlt század ötvenes éveiből ránk hagyott, grandiózus kelenföldi felvételi épület koncepcióját, de azért még így, ekkorában is ámulatosak a meg nem valósult tervek.
Egyebeket illetően meg a január végi helyzetnek megfelelően érzékelteti a szerző, Andó Gergely a Bube, a Budapest–Belgrád vasút állapotát (most hívott az ismerősöm Szabadkáról, akkora ott a zűr, hogy arról beszélnek a szerb vasúton, meglehet, minden korábbi elképzelést borítva a vajdasági szakaszon csak a 150-es után fog megindulni a menetrend szerint vonatközlekedés…). Európai körképet állított össze Bucsky Péter az egyes közlekedési bérlet-konstrukciókról, továbbá megfordulunk a semmeringi, meg az afrikai vasúton is.
A kisvasúti rovat Pavletits Péter vénájának hála a Tokaj környéki keskenynyomközű vasutakkal indít, a városi vasúti pedig a Subtéval, a Buenos Aires-i metróval. A modellvasúti rovat meg szépen, akkurátusan veszi végig az idei újdonságokat, különös tekintettel a négy nagy (Piko, Märklin/Trix, a Rocót és a Fleischmannt felölelő Modelleisenbahn GmBH, valamint a Hornby-csoport – utóbbi úgyis, mint Jouef, Lima, Rivarossi és Electrotren) felhozatalára.
Ide kívánkozik: mivel a közelmúlt a bebrits-i időket nem számítva soha nem látott, a magyar vasutat érintő intézkedés dömpinget hozott, kötelességemnek éreztem az egymást követő bejelentések kommentár nélküli rögzítését a hasábokon, hadd lássák az utódok, milyen világ dúlt errefelé 2024/25 fordulóján. Ezért az arányok valamelyest eltolódtak a közlönység felé, de ezt talán megbocsájtható. És sajnos árat kellett emelnem, Önök nyilván tudják, milyen gazdasági környezetben működhet egy lap- és könyvkiadó – köszönöm megértésüket…
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
