Megjelent a friss Indóház; most még csak egy híján húsz!

Elkészült, kézzel fogható – ez az Indóház a kerek évforduló előtti utolsó évfolyamának utolsó kiadása, vagyis a XIX/6. száma. MÁV 303, járműbeszerzési célok, dízelparadicsom az 5-ösön, pesti sínek térképezett történelme. És még sok más.

A hírrovat ezúttal is felöleli az elmúlt időszak legfontosabb, leglátványosabb történéseit, például 10/10, azaz tízéves az M61 010, tallózunk a dunántúli vágányzárak szövevényes terelőútvonalai között, emlék- és különvonatok, de legfőképpen számtalan teher! Lezárjuk Gere József balassagyarmati csomóponti főnök páratlan műgonddal összeállított, grandiózus értekezését a két példányban is nagyhatású MÁV 303-as sorozatról – futópróbák, Wagner-féle füstterelő, stoker, Isothermos-rendszerű csapágytok, mindez a hazai gőzöskorszak alkonyán.

Szintén a végéhez ért Kadosa András és Süveges László az idén ötvenéves M41 sorozatú, DHM7 gyári jellegű dízelgépekről közösen összeállított anyaga. Címe: „A csörgős ingavonattól a remélt újjászületésig”. A MÁV-Start tervezett járműbeszerzéseiről szólva, az eddigi hektikus folyamatok alapján okkal feltételezve, hogy változhat a helyzet, a november második felében érvényes állapotokat igyekeztünk rögzíteni, méghozzá a 2024–2033 közötti időszakra szóló vasútijármű-gyártási stratégia számai alapján.

A vasúti pályaműködtetés finanszírozásának elméleti és gyakorlati kérdéseit járja körül Árva Kálmán nyugalmazott MÁV-igazgató. Az egyik legfontosabb megállapítása: a pályaüzemeltetés és -működtetés költségeit, ráfordításait nem fedezik a pályaműködtető szervezet bevételei, ezért a feladatok maradéktalan elvégzéséhez mindenkor szükség volt és van azok állami költségvetésből történő kiegészítésére, finanszírozására. A feltétel azonban nem teljesül maradéktalanul, ezt közvetve a MÁV Szabadjelzés konferenciájának előadói is megállapították, vagy, ahogy az Indóházban fogalmazunk, nemzetközi összevetésben sereghajtók vagyunk a vasútipálya-karbantartásban.

Szemléletes beszámolót kaptunk Szombathelyről, a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt. ottani pályaudvara északi területének átépítési munkálatairól. Olvashatnak a Belgrád–Budapest vasút vajdasági szakaszának előrehaladott állapotú munkálatairól, a hegyeshalmi fővonalon az átépítés miatt elrendelt háromhetes teljes kizárásról, amelynek egyenes folyományaként az 5-ös vonali terelések, az átemelésekre odarendelt nyolc dízelgép összehangolt vontatási tevékenysége Közép-Európa egyik 2023-as toplátványosságát hozta el a vasúton. Történelmi lecke fiúknak, avagy ezúttal arra is vállalkoztunk, hogy egy 1940-es alaptérképet hűen követve, szigorúan a történeti–földrajzi rend alapján lajstromba vegyük a ma 1,8 milliós nagyváros, Budapest egykori vasúthálózatát.

Az Indóház rengeteget köszönhet valami különös kegy folytán annak, hogy az előre elrendelt sors összehozta kiadóját a nagyszerű mérnökökkel: Kőnig Imrével, Nagymáté Csabával és Pálinkás Tiborral. E jeles hármas tagjai fejükbe vették, hogy egyrészt felélesztik Szűcs Miklós modellező és restaurátor a lapban korábban már bemutatott fővárosi, a sashalmi Thorma János utcában felállított fényjelzőit, másrészt írásukkal segítséget kívánnak nyújtani a másutt fellelhető jelzők (például: Magyar Vasúttörténeti Park) működőképessé tételéhez. Vigyázat, lebilincselő szakmai tartalom a jelzőelektronikától a jelzőoptikák izzóinak feszültségellátásán át a billegő jelek frekvenciájáig!

A kisvasúti rovat gróf Erdődy Rudolf emődi uradalmának lórévasútját mutatja be, a városi vasút pedig a debreceni kötöttpályás közlekedés jelenét és jövőjét villantja fel, utóbbihoz értve nem csak a 3-as, hanem a 4-es villamosvonal megépítésére is vonatkozó markáns elképzeléseket.

Modellvasúti címek és tartalmak:

• Csodavilág a tokaji borvidéken, a titokzatos Miniatour;
• Vectronok világa, avagy a siker bergheimi receptje;
• Piko, ACME: magyar témájú újdonságok karácsonyra;
• Nohabok a vasútmodellezés középméretében.

És ilyen sem volt még: Felek Ferenc barátunk szerteágazó, elsősorban Békés vármegye kis- és nagyvasútjára koncentráló, ugyanakkor időnként azon jóval túlmutató kutatómunkája során feldolgozta Bielik Pál békéscsabai mozdonyvezető életútját – a vasút atmoszférája a múlt század ötvenes, hatvanas éveiből. A kétségtelenül egyedi címlapon pedig ne lepődjenek meg, hiszen az idei főmunkánk borítójával hívjuk fel a figyelmet a Nagy Nohab-könyvre.