1974. augusztus 20-ig, a szombathelyi villamosvasúti közlekedés búcsújáig közlekedtek azok a járművek, amelyek Budapesten, normál nyomtávval – és benzinmotorral! – kezdték pályafutásukat. Az utolsó napi forgalom filmjét megnézve érdemes áttekinteni kalandos pályafutásukat.

A BSzKRt 1927-ben határozta el a forgalom kibővítését az éjszakai feszültségmentesítés időszakára is. A Ganztól öt benzinmotoros, kis befogadóképességű (24 ülőhely) sínautót rendeltek, amelyek éjjelente négy viszonylaton (Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Óbuda) egy-egy menetet teljesítettek. Sajnos a közlekedtetés nem volt gazdaságos, ezért a kocsikat félreállították. Egyikükből sínhegesztő járművet alakítottak ki, hármat a BHÉV-nek adtak kölcsön. A háború első éveiben újra a fővárosi hálózaton lehetett utazni az öt kocsin, de már (1940-től) pótkocsivá alakítva. A háború után Budapesten nem kívánták megtartani a kis szériás járműveket, így a Dózsa főműhely (ez már a harmadik inkarnáció!) egymotoros, 1000 milliméter nyomtávú villamoskocsivá építette őket a Szombathelyi Villamos Vasút részére. Két kocsi kivételével (1963-ban ütköztek össze) megérték a Vas megyei villamos utolsó üzemnapját. Egy kocsit Szombathelyen állítottak ki, egy másik pedig a BKV Fehér úti főműhelyében várja a sorsát.

A volt szombathelyi 5-ös (budapesti 3104, majd 5901, később 6101) a VJSZ egyik kis csarnokában várja a felújítást

Az alvázon a tábla büszkén hirdeti a gyártót

Belülről már nem ilyen parádés a látvány<br>(a szerző felvételei)