Cseh vasút: számos mellékvonal fenntartása nem finanszírozható
A közelmúltban beiktatott, a pályahálózat működtetéséért felelős vezérigazgató szavaiból ítélve több „lokálkát” is bezárhatnak a nem túl távoli jövőben.
Tomáš Tóth hivatalosan 2026 májusa óta a cseh Vasúti Infrastruktúra-kezelőség (Správa železnic) vezérigazgatója (bár már márciusban felkérték, hogy az előző vezérigazgató, a beszállítói szerződések manipulálásával megvádolt Jiří Svoboda botrányos távozása után ideiglenesen vegye át a vállalatot), és máris több olyan népszerűtlen kijelentést tett a mellékvonali hálózat jövőjét illetően, mint a helyzet felülvizsgálata, átértékelése, újragondolása – legutóbb pedig a bezárás.
A napokban Ostravában tartott Rail Business Days 2026 nemzetközi vasúti konferencia és szakkiállítás alkalmával sem köntörfalazott, amikor körülírta, Csehország sűrű vasúthálózata a jelenlegi formájában hosszú távon nem fenntartható, nehezen finanszírozható. „Tudjuk, hogy a cseh vasútvonalak huszonnyolc százalékán zajlik az ország teljes vasúti forgalmának körülbelül kilenctizede. A fennmaradó hetvenkét százalékon pedig a maradék. Ezt egyszerűen nem lehet hosszú távon finanszírozni, gazdaságilag megindokolni, és a vasúti törvény jelenlegi szövegének megfelelően a továbbiakban fenntartani” – mondta ki Tóth.
Bizonyos regionális jellegű vonalakon a forgalom szinte elenyésző, a napi forgalom csak két–három vonatpárra korlátozódik. Az infrastruktúra-kezelő vezetője szerint ugyanakkor vannak olyan regionális, például történelmi jelentőségű vonalak, amikről nem mondanak le, sőt, a további fejlesztés, a rendszeres karbantartás lesz a sorsuk. Számos vonalat pedig konzerválni fognak (módváltás helyett a csehek ezt a kifejezést használják), még akkor is, ha ehhez módosításra szorul a vasúti törvény. Tóth szerint vitára kell bocsátani a kérdést, és el kell dönteni, hogyan álljanak hozzá a vonalak karbantartásához, mivel a cseh vasúti hálózat teljes, 9400 kilométeres hosszát képtelenség abban a formában fenntartani, ahogy azt a vasúti törvény előírja.
A Vasúti Infrastruktúra-kezelőség már régóta képviseli azt az álláspontot, mivel az érvényes jogszabályok még a legcsekélyebb forgalmú vonalakra is fenntartási kötelezettségeket írnak elő, a konzerválás a vasúti pálya alépítményének, a földműveknek és a műtárgyaknak a megőrzését jelentené, a síneket azonban felszedhetnék. Ennek az eljárásnak a szélesebb körű alkalmazásához azonban módosítani kell a vasúti törvényt.
Mellékvonalak tárgyában Magyarországon sem rózsásabb a helyzet; eleve abból kell kiindulni, hogy nálunk az elmúlt bő évtizedben nem akadt olyan vasútvonal (még fővonal sem), amely a személyforgalom üzemeltetésének költségeit ki tudta volna termelni a menetjegyek értékesítéséből. A helyzet a kedvezményes bérletkonstrukciók bevezetésével (a kiesett jegyárbevétel miatt) pedig annyiban változott, hogy a vasút fenntartása az államnak még több pénzébe kerül.
A legtöbb utas, a vasutat választók nyolcvan százaléka hosszú ideje hét fővonalon (1-es, 30-as, 70-es, 80-as, 100-as, 120-as és 140-es számú vasútvonal) utazik: a legtöbben a szobi oldalban, a 70-esen. Tavaly az állami megrendelésű vasúti személyszállításra mintegy 279,5 milliárd forint jutott a költségvetésből az egy évvel korábbi 282 milliárd forinttal szemben. Ennek az összegnek a tizedét hozzátéve a büdzséből származó támogatáshoz az egész magyarországi vasúti személyszállítás térítésmentessé tehető – a cirka harmincmilliárd a vasútnál egyrészt (ahogy szokták volt emlegetni) „kerekítési hiba”, másrészt emlékezzünk csak a közelmúlt államigazgatásának a szekrényekből előbukó soktízmilliárdos „csontvázaira”.
Leszögezhető: amíg a mellékvonali hálózat fenn- és megtartása a cseh vasúton a jelek szerint gazdasági számításokat is figyelembe véve dől el, nálunk nem a financiális szempontok a döntők, hanem a politikaiak: az össznépi felháborodás akkor is garantált, ha egy olyan mellékvonalat zárnának be, amin a napi utasszám nem éri el a százat. Márpedig ezt a közéleti felzúdulást egyetlen kormány sem képes jelentős arcvesztés nélkül kezelni.
Nyitóképünkön: Bz-s bumli az északnyugat csehországi Kamenický Šenov és Benešov nad Ploučnicí között (fotó: Jiří Jelínek)
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
