Rövid volt ez az újjászületés, de annál hasznosabb, sikeresen összekapcsolva az aviatika legfontosabb műhelyeit; bár lenne mód most is ilyen típusú együttműködésre... Húsz évvel ezelőtt, 1996 november 29-én, egy már nem repülő, de híres és fontos típus, a Tu-144-es egyik példánya ismét felszállt, hogy egy orosz–amerikai program keretében az addigra megrekedni látszó szuperszonikus kutatásokat tovább lendítse.

A szovjetek hangsebességnél kétszer gyorsabb utasszállítójának nem túl sikeres történetével már sokszor foglalkozott portálunk, például a Le Bourget szalonon történt katasztrófáról, de elemeztük azt is, vajon miért nem lehetett biztonságosan és gazdaságosan használni a „Konkordszkijt”, miért vonták ki a forgalomból mindössze 102 repülés után 1978-ban. (A híres felvétel azt mutatja, mennyire nem volt könnyű szépen leszállni ezzel a géppel.)

A két világhatalom kapcsolatának talán legbiztatóbb éveiben azonban mindkét oldalon megfogalmazódott az a cél, ami egyébként most is fűt néhány céget és fejlesztő csapatot: megteremteni a XXI. századi szuperszonikus polgári repülést, környezetbarát és gazdaságos módon feltámasztani ezt a közlekedési formát, annak esélyét, hogy ez ne csak kevesek, kiváltságosok lehetősége legyen. Ehhez kellett egy nagy szuperszonikus gép, amelynek fedélzetén bőven volt hely a berendezéseknek és a felületein az érzékelőknek. A programról szóló szerződést Al Gore alelnök és Viktor Csernomirgyin miniszterelnök írta alá 1994-ben.

A NASA és az orosz partner Tupoljev repülő laboratóriumként a tizenhét közül azt a példányt választotta és újította fel, amely a legjobb állapotban volt: az 1981-ben készült 77114-est, amellyel első felszállása után két évvel több emelkedési és sebességi világrekordot repültek, majd 1990-ig használták különféle kutatási programok részeként.

A NASA-féle program előkészületeként gép többek közt új hajtóműveket is kapott, azokat az NK-321-eseket, amelyeket a Tu-160-as bombázókhoz fejlesztettek. Modern szenzorokkal és digitális adatrögzítőkkel látták el, a gép törzsén és szárnyán is elhelyeztek érzékelőket, amelyekkel a különböző sebességtartományokban mérhették az áramlási viszonyokat. Új adatokat nyertek a hangsebesség feletti repülésnek a gép sárkányára gyakorolt hatásairól, a szuperszonikus repülés keltette lökéshullámokról, és hogy mi történik a levegővel a különböző fázisokban a beömlőknél.

Az első, hat felszállásból álló kísérletsorozatot követte egy második szakasz, amely során amerikai műszerekkel figyelték az orrkúpon ébredő légerőket, nagy pontossággal tudták rögzíteni az aerodinamikai jelenségeket különböző állásszögeknél, és ez volt az a periódus, amikor a NASA pilótái is kipróbálhatták a gép vezethetőségét hangsebesség alatt és felett. A 144-es maximális sebessége Mach 2,3 volt, és az új hajtóművekkel a fogyasztása, és ezzel a korában rendkívül szűkös hatótávolsága is bőven javult.

Ugyancsak fontos volt a jövő még mindig meg nem valósult szuperszonikus polgári repülése szempontjából, hogy a károsanyag-kibocsátás radikális csökkentése érdekében végezzenek a géppel kutatásokat. Egy harmadik majd negyedik repülési periódussal igen sok hasznos adathoz jutottak a két ország aviatikusai: összesen (ellentmondóak az adatok) 49–50 repülés történt, valamennyi Oroszországban, többnyire a Zsukovszkij központban.

A gyönyörű gép utolsó felszállása a programban 1999. április 19-én volt, ez lett végül magának a típusnak is a hattyúdala. Egy 2014-ben készült fotó tanúsága szerint nagyon komoly karbantartásban nem részesült. A 2015-ös és néhány előző moszkvai repülőszalonon nem ez a gép, hanem az Aeroflot felirattal újrafestett (és utolsónak legyártott) 77115-ös volt kiállítva, amelyet egyébként a NASA-féle program során tartaléknak szántak. (A 77114-ről készült fotók és videók kíséretében időnként felháborodott orosz nyelvű kommentek fordulnak elő, amiért az orr-részen ott van még a kísérleti programban részt vett amerikai cégek, a Boeing, a McDonnell Douglas és a Rockwelll jelzése.)

Mindkét 144-est a Zsukovszkij-központban őrzik, de a 77114-es sorsa a jelek szerint komoly fordulatot vesz. Egyes elképzelések szerint a gépet megint repülőképessé lehetne tenni, de ebben sokan kételkednek, és végül más szerepet szánnak neki: utoljára idén júniusban készítettek videót róla, amint átvontatják eddigi állóhelyéről a központ egy másik pontjára, a hírek szerint ugyanis emlékmű lesz belőle, de nem a repülőtéren, hanem Zsukovszkij városában, a Tupoljev sugárúton.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!