A második világháború menete a sztálingrádi csata és a doni vereség után vett gyökeres fordulatot: a szovjet hadsereg ellentámadásba ment át, és ezzel Magyarország hátországból egyre inkább fenyegetett területté vált. A hadigazdálkodás, a nyersanyagok fokozódó hiánya egyre keményebb feltételek elé állította Budapest közlekedését is.

A gumiabroncshiány miatt már 1942-ben elhatározták több autóbusz sínautóbusszá alakítását, az év végére már 29 Mávag „Harcsa” közlekedett a budapesti villamoshálózaton. A hadigazdálkodás és a dolgozók folyamatos behívása miatt egyre nagyobb lett a munkaerőhiány is, egyre több nőt vettek fel a főváros közlekedési cégéhez, a BSZKRT-hoz. 1944. április 3. után egyre többször repültek be bombázókötelékek Budapest fölé, a károsodott villamospályákat nem is mindig tudták helyreállítani.

Sínautóbusszá átépített Mávag „Harcsa” Budapesten<br>(forrás: A főváros tömegközlekedésének másfél évszázada, Budapest, 1987)

A szovjet csapatok 1944. szeptember 21-ről 22-re virradó éjszaka lépték át Magyarország trianoni határát Battonyánál, három hónap múlva, karácsonykor már körülzárták Budapestet, megkezdődött a főváros ostroma. 1944 őszén az egyre növekvő hiány miatt szinte napról napra korlátozták a budapesti tömegközlekedést, egyre-másra álltak le a különböző járatok. A bajokat csak tetézte a Margit híd 1944. november 4-i, forgalom alatti felrobbantása. A budapesti közlekedés az ostrom kezdetekor, december 24-én állt le teljesen.

Munkanapi...

...és hétvégi villamosmenetrend Budapesten, 1944 őszén