A Szilikon-völgy ígéretes start-up-jai között mutatkozott be a Wright Electric, amely nemcsak, hogy csatlakozik a világméretű elektromos technológiai mozgásokhoz, de rögtön a legambiciózusabb elképzeléssel lepte meg a közönséget. A gépről egy fantáziakép és az egy éve működő, de komoly erőket felvonultató Wright Electric koncepciója ismert, de az is még eléggé elnagyoltan, vagyis: a 737/320-as gépcsalád piacára betörni kívánó új típus vagy csak elektromos meghajtással repül, és ekkor 150 személyes kiadásban 330 mérföldre képes, vagy hibrid meghajtással, de akkor átrepüli Amerikát a nyugati parttól a keletiig.

A 330 mérföld első hallásra eléggé kevésnek tűnik, de a társaság azzal érvel, a mai légi közlekedésben a keskenytörzsűek által repült vonalak harminc százaléka csak ilyen rövid. Tény, hogy például New York és Boston vagy Washington között valóban ingáznak nagyobb keskenytörzsűek, nem beszélve a London–Párizs vonalról, a Szöul–Jeju vagy a kínai tengerparti nagyvárosok közti utasszállításról, illetve a japán belföldi járatokról. Viszont, tegyük hozzá, a városközpontok közötti gyorsvasúti összeköttetés azért ma már ilyen távon erős ellenfele a repülésnek.

Az alkalmazott meghajtásról még semmilyen részlet nem nyilvános. A cég annyit árult el, hogy a tervezésben részt vesz az a csoport, amely korábban a NASA X-57-es elektromos/hibrid gépének programjában dolgozott, nem igazán világos, hogy ez azt jelenti, hogy a Wright Electric áthozta őket, vagy konkrétan együttműködik a NASA-val. A hivatal fejlesztése egy olyan vegyes üzemű szerkezet lesz, amely szárnyanként(!) hat elektromos meghajtású légcsavarral és a szárnyvégeken egy-egy hagyományos meghajtású, és csak a repülés kritikus fázisaiban használt propellerrel hajtja magát, de a fejlesztés későbbi fázisában ez a két motor végleg elhagyható.

Ugyancsak érdekes részese a fejlesztésnek az az amerikai, aki jelenleg a világ leggyorsabb elektromos gépét repüli. Chip Yates a Dick Rutan tervezte, elterjedt kompozit, kétüléses, kacsa-elrendezésű, tolólégcsavaros Long-EZ gépét alakította át, az áramvonalas kis masinába a 118 lóerős dugattyús motor helyett 258 lóerős (193 kilowattos) elektromos motort szerelt, a megfelelő akkumulátorok kíséretében, az elért 220 mérföldes óránkénti sebesség, amit az FAI is rekordként hitelesített, nemcsak az elektromos gépeket veri, hanem a sorozatban gyártott egymotoros hagyományos gépeket is. Figyelemre méltó az emelkedő képessége is, merthogy az elektromos meghajtást nem érinti a belsőégésű motornak az a problémája, hogy minél magasabbra kerül, annál kevesebb a levegő oxigénje.

A NASA-féle X-57, még szintén csak fantáziaképen

Igaz, egyelőre ennek a szupergyors masinának is megvan a gyenge pontja, csakúgy, mint magának a Wright Electric masinájának: a hatótávolság. Yates, akit olykor „a tudomány rocksztárjaként” emlegetnek, mindössze tizennyolc perc alatt lemeríti az akkumulátorait, de bízik egy olyan gép megalkotásában, amellyel Lindbergh nyomán és legalább olyan sebességgel át fogja repülni az Atlanti-óceánt (vagyis 161–177 kilométerrel óránként, jóval gyorsabban, mint ahogy az a Nap hajtotta Solar Impulse-nak sikerült tavaly, amelynek a nagy víz felett az átlaga mindössze óránként 75 kilométer volt).

Visszatérve az utasszállító terveihez: a cég honlapján az szerepel, korábban számba vették a kilencszemélyes kategóriát is, de úgy döntöttek, hogy a 150 személyes utasszállítóké az igazi nagy piac, tavaly a Boeing és az Airbus ebben a kategóriában 967 gépet adott el. (Tegyük megint hozzá, kissé becsapós a kép, mindkét gyártó esetében a 150-nél jóval nagyobb befogadó képességű és hosszabb vonalakra optimalizált változatok teszik ki a vásárolt gépek zömét. Igaz, hogy viszont pluszként számolhatjuk az ilyen gépnagyságú regionális kategóriát: CSeries, E195.)

Yates rekordgépe, tizennyolc perc elektromos motorral

Mindenesetre a fejlesztés fázisait elsősorban az akkumulátorok remélt revolúciója határozza meg: komoly áttörés esetén lehetséges a konstrukció teljesen elektromos változatát megépíteni, egyébként marad a hibrid változat, ami azonban szintén nagyon komoly megtakarítást ígér költségekben, környezeti ártalmakban egyaránt, és a cég szerint mindössze tíz éven belül.

A gépnek magának a kialakításáról nem is nagyon beszélnek, csak annyit, ha van, aki meg tudja tervezni, akkor a Cessnától és a Boeing Phantom Works háza tájáról érkező csapattagok azok az emberek... A Wright Electric (szójáték: the Wright One..) örömmel jelenti, hogy létezik légitársasági partnere is a programnak, más forrásból lehet tudni, hogy ez nem más, mint az easyJet. És jelentkezett egy potenciális vásárló is, aki eddigi magángépei mellé szeretné ezt a 150 személyest, hatodiknak.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!