A metrón kerékpárt egyelőre csak tesztjelleggel, június utolsó hétvégéjén lehet szállítani. Ahogy Bolla Tibor, a BKV vezérigazgatója elmondta, a tesztüzem során azt fogják vizsgálni, mennyire zavarják a kerékpárosok az utazóközönség egyéb rétegeit. Például azzal, hogy összepiszkolják a belső teret.

A Kerékagy-blog kommentszekciójában máris fellángoltak az indulatok, pró és kontra. Egy bécsi, müncheni, vagy berlini átlagutas nyilván nagyon csodálkozna, és nem értené, hogy miképpen képesek emberek egymás torkának ugrani egy olyan ügyben, amely ezekben a városokban – sok-sok egyéb város mellett – teljesen természetes, nem is foglalkozik vele senki.

Az érzéseknek és ellenérzéseknek a sztereotípiák lehetnek az első számú okai. Ott van ez Bolla Tibor összepiszkolásos megjegyzésében, de ott van azoknak az ellenérveiben is, akik szerint egy hangos, erőszakos kisebbség megint túlzott jogokat csikart ki magának a többség meghatározó akaratával szemben. Tehát az alapvetően technikai kérdés – hogyan lehet egy nagyobb járművön egy kisebbet szállítani – átformálódott egy társadalmi szembenállássá: vagyunk mi, a többség, akikre egy kisebbség ráerőlteti a saját létformáját. Ne engedjük!

Ugye, ismerős?

A többségi-kisebbségi alapállás ott sántít, hogy a lábon járó utasok egy része azt vizionálja, a kerékpárosok az első napon el fogják özönleni a metrót, és az eddigi többséget kisebbséggé teszik. Ezzel ellentétben az várható, hogy néhány kerékpáros – akinek így praktikus, így biztonságos, vagy bármilyen okból erre kényszerül – néha-néha fel fog tűnni a 4-es metrót amúgy sem tömött sorokban elözönlő utasok szellős csoportjaiban. Használva azokat a berendezéseket, amelyeket éppen azért építettek ki, hogy a nem kizárólag lábon, hanem valamilyen kerekes alkotmányon közlekedőknek is hozzáférhető legyen a metró. Tehát a voltaképpeni döntés már korábban megtörtént, ennek előnyeit nemcsak a kerékpárosok, hanem a mozgásukban korlátozottak és a babakocsisok is élvezik. Csupa olyan személy, akiket eddig nem láttunk, mert megfelelő infra híján ki sem tudtak mozdulni. Vajon ők is piszkolják a metrót?

Ha ez a helyzet bármilyen kényelmetlenséget fog jelenteni a kerék nélküli utasoknak, biztosak lehetünk abban, hogy a kerékpárosnak ugyanakkora – ha nem nagyobb – lesz a komfortvesztés mértéke. Mindenki értheti ezt, aki már kényszerült arra, hogy a tömött Flirtön az addig előírásosan a kerékpártároló helyen szállított bringáját magához vegye, hogy legalább néhány utas leülhessen még azokra a lehajtható ülésekre. Tehát alapvetően önszabályozó a rendszer, aki eddig biciklizett, az ezután is azt fogja tenni, hiszen neki ez a megfelelő életforma és eddig sem azt leste, hogy végre mikor szállíthatja a bringáját a metrón. Különösen nem neki kényelmetlen – a szabad kerekezésnél mindenesetre jóval kényelmetlenebb – körülmények között.

Ez a szörnyűséges jelenet Koppenhágában mindennapos eset: a kerékpárosok kiszorították a többséget az S-togból! Mivel eredendően deviánsok, nyilván a graffitik is nekik köszönhetőek (forrás: enorm-magazin.de)

A másik tisztázandó kérdés, mit is kényszerített ki az állítólagosan hangos kisebbség. A válasz: semmit. A BKV önszántából döntött így, hiszen az infra rendelkezésre áll, periférikus igény van rá, hát miért ne tehetne szert ilyen módon többletbevételre? A hangos kisebbség pedig nem ezzel volt eddig sem elfoglalva, sokkal fontosabb volt neki, hogy legálisan kerekezhessen olyan városi útvonalakon, ahol eddig indokolatlanul tiltották a kerékpáros-közlekedést.

További elhangzó ellenérv, hogy a kerékpárosok szabálytalankodnak, pofátlanok és erőszakosak, tehát nem szabad nekik ezt és ezt az opciót elérhetővé tenni. Itt talán jogos a visszakérdezés: ez akkor most logisztikai probléma, vagy inkább népnevelési kísérletként fogjuk fel? Több körülmény utal arra, hogy a kerékpárszállítás tiltása vagy engedélyezése nem egy kegy, amelyet akkor lehet megadni, ha a kedves kerékpárosok jól fognak viselkedni. Ilyen alapon a nem szabad járdákat építeni a gyalogosoknak, hiszen szabálytalanul közlekedő is van közöttük, pláne nem szabad autókat engedni az útra, hiszen ez egy megfelelően méltányos válaszcsapás lehet arra a sok szabálytalanságra, amelyet a négykerekűek elkövettek.

Szerény javaslatunk: próbáljuk mindezt mégis inkább logisztikai problémaként kezelni! Talán ettől csökkenni fog az agyérgörcsök és szívrohamok száma.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!