Az Ikarus 200-as család városi kocsijainak 1971-es debütálásakor újdonságnak számított, hogy a buszokat nem a megszokott kéziváltóval, hanem automataváltóval szállította a gyár. Ezt követően mintegy másfél évtizeden keresztül, a nyolcvanas évek közepéig a kocsik csehszlovák gyártmányú Praga 2M70 típusú váltóval érkeztek a BKV-hoz. Összesen 1900 Ikarus 260.00-ás szóló és 1250 Ikarus 280.00-ás csuklóst vett állományba a cég. A 200-as Ikarusok ezt követően már nyugatnémet ZF (260.45) és Voith (260.46) gyártmányú automataváltókkal érkeztek, egészen 1992-ig.

BU 06-71 a Hoffher utcában<br/>A képre kattintva galéria nyílik!<br/>(a külön nem jelzett fotókat Szigeti Dániel készítette)

Az utolsó Praga váltós busz 2006-ban búcsúzott a fővárosból, ezek a kocsik már bolygóajtós kivtelűek voltak. Múzeumi célra azonban nem ilyet, hanem egy korábbi kivitelű, még ráncajtós és trilex hidas 260.00-át tett el a BKV. A megőrzött kocsi 1981-ben állt forgalomba a BKV-nál GE 06-71-es rendszámmal. A 80-as évek eleji nagy busz-átrendszámozáskor a kocsi BU 06-71-es azonosítót kapott. Az akkoriban teljesen megszokott módon, tíz év után, 1990-ben selejtezték, de egy alapos felújítás után 1991-ben ismét állományba került.

A busz több társával együtt egy kisérlet részese lett, amiben egy újfajta kipufogókialakítást teszteltek, a Mávag Tr5-ösökben, Ikarus 60-asokban alkalmazott függőleges elvezetést. A kisérlet 1996-ban fejeződött be, ekkor a kipufogórendszert visszaépítették, de az utastér sarkában lévő kéményoszlopot azonban meghagyták emléknek. A kéményes kialakítással szerzett tapasztalatokat később az Ikarus 411, 412, 417 család fejlesztésénél használták fel.

A busz a húsz éves évfordulóját az Expo-járaton ünnepelte, már BPO-103-ként

Az ezredforulón másodjára is selejtezték, majd egy nap után, 2000. augusztus 28-án ismét visszavették az állományba. A huszadik évfordulóját is munkával töltötte, a neves alkalomra a VEKE kezdeményezésére a busz különleges dekorációt kapott az alábbi felirattal: „Napsütésben, hóban, sárban, 20 éve állok az utasok szolgáltában”. Akkoriban ugyanis még nagy szónak számított, ha egy kocsi elérte a húszéves életkort, manapság már ez megszokott, sőt lassan némelyik kocsi a harmincat is betölti.

A kalandos sorsú buszt végül 2001 szeptemberében selejtezték véglegesen. Ezt követően egy dél-pesti autósiskola telephelyére került, ahol állapota az évek során folyamatosan romlott. Az örzés hiánya a külsejét, a füvőn tárolás pedig az alját kezdte ki. Idén februárben végül a BKV átszállította a kelenföldi üzemegységébe, ahol már neki is álltak a felújításának. Az előzetes várakozásokhoz, valamint a tíz év álláshoz képest a jármű egészen jó állapotban van. A BKV tervei szerint tavaszra készülnek el a felújításával.