Rákosrendező térsége, az M3-as autópálya bevezető szakasza, a Nagy Lajos király útja, a Szegedi út és társai sokszor, sokféleképpen szerepeltek már a hírekben, akár a földalatti meghosszabbításáról volt szó, akár gerilla-bicikliút építéséről. Valahogy mindegyik hír magva az, hogy a térségben hatalmas megoldatlan problémák feszülnek egymásnak. Sajnos azt kell feltételeznünk, hogy a problémacsomag akkora, hogy azt sem a földalatti meghosszabbítása, sem Rákosrendező lebombázása, sem kerékpárutak építése önmagában nem fogja megoldani. Divatos kifejezéssel élve: interdiszciplináris megközelítési módra van szükség. Kevésbé divatosan: itt a közlekedéstervező városépítész nélkül nem fog tudni egy vonalat sem húzni és viszont, és mindketten bőven kell, hogy hagyatkozzanak a tájépítészetre. Ha nem tudunk nagy magasságba emelkedni a talajhoz ragadt problémáktól és állandóan békaperspektívából próbáljuk megoldani az éppen felmerülő aktuális feladatot, a káosz fokozódni fog, a megoldandó kérdések pedig csak szaporodnak.

Kezdetben vala Budapest egyik legnagyobb rendezőpályaudvara, logikus módon a külső és belső körvasutak között, az angyalföldi és zuglói lakóterületek közé ékelődve, a térség meglehetősen sematikus úthálózatát erősen meghatározva. Magyarán a főútvonalak mindkét kerületben a vasúttal nagyjából párhuzamosan épültek ki. Bár szeretjük a vasutat, azt azért el kell mondani, hogy a vasút és a város soha nem szerette egymást Budapesten, ez máig jól látható abban, ahogy Zugló és Angyalföld is elfogy a vasút közelségében. Az földhivatali utcahálózat még csak-csak érzékelhető, de kiépítésük már hiányos, a környező épületállomány, pláne a funkciók minősége viszont meredeken ível lefelé a vasút közelében.

Amikor – korábban már alaposan kritizált módon – döntés született arról, hogy az egész keleti országrész tranzitforgalmát begyűjtő M3-as autópálya északról közelítse meg Budapestet és az Andrássy útnak adja meg a szerkezetileg és hálózatilag hiányzó lezárást, a vasúti folyosó által a városra mért csapást egy további csapás követte: Zugló nyugati pereme gyakorlatilag egy gigantikus közlekedési csatornává vált. Az akkor még ereje teljében működő Rákosrendező-pályaudvar és az M3-as aszfaltszalagja teljesen jogosan keltette azt a benyomást, hogy Budapest két szomszédos kerülete az örökkévalóság plusz ezer évig elválasztatott egymástól, kapcsolatba már nem fognak lépni és ez nem is szükséges. Az M3-as bevezető szakaszához kapcsolódó közúti infrák tehát eleve féloldalasan, Zugló felé fordulva épültek meg, hiszen nyugati irányú folytatásuk több generációra előre lehetetlenné vált.

Tervezett zűrzavar Zugló és Angyalföld határán, kapacitásszűkével súlyosbítva (forrás: googlemaps)

Ennek a (bűnös) viselkedésnek leglátványosabb műtárgya a Nagy Lajos király útját lezáró felüljáró, amelynek tervezése és építése során tudatosan lehetetlenítették el a nyugati irányú továbbvezetést, holott a Nagy Lajos király útja és a Teleki Blanka utca mindig is folyamatos, szerves egységet képezett. További érdekes adalék, hogy az autópálya bevezető szakaszát mennyire lazán vezették el egy akkor már álló lakótelep földszinti ablakaitól tíz méterre, hogy aztán évtizedek múltán – külföldi alap támogatását elnyerve – végre épüljön egy városképileg eléggé kétséges értékű  zajvédő fal ezen az oldalon.

Olcsóság minden előtt: szintben vezetett főút és a lakóházak közé cipőkanállal beszuszakolt, földműveken álló – tehát a legpazarlóbb helykihasználású – felüljárórendszer. Így állt elő az a helyzet, amelyben az idő hajója megérkezik napjaink vizeire, ahol lassan-lassan azért átalakulnak az elvárások: a közlekedési infrastruktúrát jobban szeretnénk illeszteni a városhoz, a vasúti rendezőpályaudvar gyakorlatilag eltűnt, Rákosrendezőt minden városfejlesztési dokumentum, mint Budapest egyik potenciális ingatlan- és zöldterület-fejlesztési tartalékterületét említi. A kisföldalatti törekszik tovább észak felé, a Nagy Lajos király útján közlekedő villamos pedig szeretné elérni legalábbis az angyalföldi városközpontot.

Talán nem tévedünk nagyot azt gondolván, hogy ez pusztán a megörökölt infra egyszerű továbbfejlesztésével, az eddig érvényes gondolatok extrapolálásával nem fog menni. Hogy mégis minek kellene történnie, ezt a következő részben részletesebben, az egyes lehetséges változatokat kielemezve megkíséreljük körüljárni.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!