Mitől torz képződmény az M0? – 3. rész: Összeesküvéselmélet

Azzal, hogy a NIF Zrt. közbeszerzést hirdetett az M0 nyugati szektorának megvalósíthatósági tanulmányára, úgy tűnhet, a több tízéves procedúra most végre véget érni látszik.

Ha pusztán betonban, kilométerben és kapacitásban gondolkodnánk, akkor valóban itt a helye a körtáncnak és tűzijátéknak. Az infrastruktúra-fejlesztés azonban a sugallatokkal ellentétben nem csak betonozásból, alibiengedélyek automatikus kiadásából, és szalagátvágásokból áll. Ez a cselekvéssor előzetesen erőteljes szellemi befektetést kíván, amely persze nem mérhető sem tonnában, sem kilométerben, sem gyorsaságban. A szellemi erőfeszítések viszont rendre alulmaradnak a tervezés-kivitelezés-átadás látványos és politikailag rendkívül hasznos szentháromságával szemben.

Az M0 története több párhuzamos szálon fut, ezek némelyike a nagyon távoli múltba nyúlik és nem annyira közlekedési, mint inkább szemléleti gyökerei vannak. A teljesség igénye nélkül vesszük fel egyiket és másikat, felvállalva a hajmeresztő képzettársításokat.

Az M0 – bár területszerkezeti szempontból viszonylag friss fejleménynek látszik – mint műtárgy valójában már elég koros, első üteme a nyolcvanas évek végén már épült. Abban pedig elég egyedülálló a nyomvonala, hogy három évtizedes léte magában foglal egy teljes hátraarcnak – de legalábbis jobbra átnak – tekinthető koncepcióváltást is. Ekkora átértékelések általában sokkal nagyobb időtávlatokban válnak szükségessé, valamilyen gazdasági, társadalmi kataklizma, paradigmaváltás során.

Ha a rendszerváltást ilyen paradigmaváltásként értékeljük, melynek során egy képzeletbeli inga túllengése rögtön ellehetetlenítette a köz érdekének képviseletét és rossz reakcióként abszolút előtérbe tolta az egyéni, vagy szűkkörű érdekek elsőbbségét, akkor viszont rögtön érthetőbbé válik a dolog. Körülbelül a rendszerváltás óta ütközik nehézségbe az olyan típusú területi tervezés, mely nagyobb struktúrákban és hosszabb megvalósítási időben gondolkodik, akár jelentős csoportok rövidtávú érdekeinek ellenében is. Azóta a tervezés szinte teljes mértékben egyeztetéssé és a mindenkori egyéni vágyak kielégítésére optimalizált folyamattá silányult, a szakmai megfelelőség keresésének rovására.

Az egyik, a tervezés idején már majd két évtizede fennálló peremfeltétel volt, hogy az M3-as autópálya szorosan a 3-as főút nyomvonalát követte, mintegy annak kapacitásbeli kiegészítőjeként, sőt, Gödöllőtől nyugatra el is hagyta ezt a folyosót és erősen északra térve addig sohasem látott forgalmat vonzott be Pest északkeleti részére. Ez a forgalom – az európai útszámozás és a valós folyamatok által is alátámasztottan – Dél-Budával és a budaörsi medencével kereste a kapcsolatot – de a város átellenes szegmesében nyilvánvalóan csak nehezen találta meg. Ennél a mesterségesen előállított helyzetnél még az is kedvezőbb lett volna, ha az autópálya-építések során sokszor kárhoztatott „főútkövető” magatartás maradéktalanul érvényesül, és az M3-as autópálya ezért valahol Kerepes táján éri el Pestet, ez szinte egy negyedkörcikkel közelebb hozta volna egymáshoz az M1/M7 és az M3-as autópályákat. Hab a tortán, hogy a keleti országrész autópálya-kapcsolatai Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen vonatkozásában is ebbe az egyetlen folyosóba préselődnek bele, tehát olyan távoli térségek forgalma is Rákospalotán át éri el Budapestet, amelyek évtizedekkel korábban még a 4-es főúton keresztül Pest déli részeit terhelték.

A másik peremfeltétel, hogy az igénykövető fejlesztések nyomán annyi fejlesztési deficit halmozódik fel az M0 ügyében, hogy nincsen idő, azonnal keresztülvihető megoldást kell kidolgozni. Az nagyon jól látható volt, hogy a szorosan Budapestre nőtt települések területén, és a szentségként kezelt önkormányzatiság világában nagyobb akadályba ütközik az építés, mint Budapesttől távolabb. Az azonnali megoldás ebben a helyzetben azt jelenti, hogy a gyűrűt a központtól távolabb, netán a Budapesttel határos településeken (leginkább Vecsésen) kívül kell megépíteni. Nyilván lett volna lehetőség ragaszkodni az eredeti, jórészt Budapest közigazgatási határán belül futó, áramvonalasabb, a jelenlegihez képest több tíz kilométerrel rövidebb nyomvonalhoz is, bevállalva a több egyeztetést, több-kevesebb késést, egymás győzködését, néha jelentősebb műtárgyakban gondolkodva, de az azonnali megoldást sürgető türelmetlenség fényében ezt senki nem akarta bevállalni.

Az autópálya-hálózat kiépülése tehát Budapestre nézve jóval kedvezőtlenebb területi forgalmi terhelési eloszlást hozott, mint amit korábban a főutak okoztak. Van tehát egy átrendeződött forgalom, a korábban Dél-Pest és Dél-Buda közötti erős átmenőforgalmi igény immár Észak-Pest és Dél-Buda közé feszül be, és a kerek dinnye helyett van egy hosszúkás tök, amely e forgalmi iránynak pontosan keresztbe fekszik. Nem arra áramvonalas, amerre sokan áramolnának, hanem arra keresztben, amerre kevesebben.

És itt jön be a képbe e hosszabb nyomvonalnak egy másodlagos hatása, amely akár érthetővé is teszi, hogy senki nem emelte fel szakmai szavát a főváros megkerülésére nagyobbrészt alkalmatlan M0-piskóta ellen: az eredetileg tervezett, a közigazgatási határokon belüli nyomvonal volt annyira áramvonalas, hogy kérdésessé tette volna a gyűrű teljes bezárását, a nyugati szektor indokoltságát. Ha viszont ez a vonal kelet felé erőteljesen megnyúlik, mindenki számára azonnal látható lesz, hogy a rövidítés egyetlen racionális iránya a Budai-hegységen át vezet az M3 és az M1/M7 folyosói között. Ha tehát az alapvetés nem az, hogy az átmenőforgalmat valahogyan el kell vezetni Budapest mellett, hanem az, hogy gyűrűt kell építeni, akkor a most létrejött képződmény tökéletes, évtizedek alatt kimódolt és precíziósra csiszolt rendszer, melynek minden eleme a kezdeti cél irányába mutat. Kikényszeríti a gyűrű (tök) bezárását.

Mert az, hogy véletlenül jött volna létre ez az alkotás, az elemek és események egymásrautaltsága és illeszkedésének tökéletessége miatt szinte elképzelhetetlen.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!